Tinder

Sziasztok!
Nos ez semmi komoly, csak egy kis szösszenet, ami megszületett a fejemben Bill utóbbi időben feltöltött fotói alapján. :P Sokat emlegette a fiúka mostanában a Tindert és hát ha már ennyire szeretné, nos tessék. (Simán el tudom képzelni, hogy használja) A héten nagyon nagyon szeretnék hozni egy Mirrort is, remélem, hogy sikerült. :) De nem ígéret. 
Addig is köszönöm, hogy olvastok.
Puszi&Pacsi





Tinder

Végre leheveredhetek körülbelül öt perce, amíg mentes vagyok az összes kötelező mosolygástól és csevegéstől. Félreértés ne essék, imádom Brianéket, életem eddigi legszebb élménye, hogy velük zenélhetek és legnagyobb idolom dalait énekelhetem a színpadon, de több mint egy éve turnézunk, és nem túlzás azt állítanom, hogy kifacsart citromnak érzem magam. 
Jólesne egy kis pihenés és semmittevés. Ráadásul München olyan szép város, lenne mit felfedezni benne. Javasoltam is nekik, de nem különösebben díjazták az ötletem. Nem is a zenekar, inkább a menedzsment ragaszkodott hozzá, hogy tartani kell az ütemtervet. Az ütemterv pedig nem a barátom, na de nem számít, amíg azt csinálhatom, amit igazán szeretek.
Helyesbítve az egyik dolgot, amit igazán szeretek, a másik ugyanis most következik. Kerítek magamnak valami édes kis kezesbárányt Tinderen. Majd rajta levezetem a felgyülemlett feszültségemet.
Szeretem ezt a programot, aki kitalálta az egy zseni volt. Ki sem kell tennem a lábam a hotelszobámból, hogy keressek magamnak valakit, aki majd elkényeztet az egyetlen nyomorult szabadnapomon, amit kaptam, és csak az képes elérni engem, akit én is el akarok. Tökély.

Úgy tűnik ez nem az én napom. Fél órája biztosan van már, hogy dobálom ki az embereket, de még senki nem ragadta meg a figyelmem. Vannak szép fiúcskák, de egyik sem az igazi. Minden bizonnyal valamilyen istenség tekintett le rám, mosolyodott el reményvesztettségemen, majd simogatta meg a vállam valami felsőbbrendű sugallatot küldve a telefonomba, de leblokkolok attól, amit látok.
Bill Kaulitz piszkosul kihívó fotója néz velem farkasszemet, és csak hogy bizonyítsam Fortuna barátságát, a pillanatnyi szerencsémnek köszönhetem, hogy nem dobtam el örökre. Megszokásból már rajta volt az ujjam a „nem tetszik” lehetőségen.
Istenem, mikor már elmondhatom, hogy sikerült teljesen elfogadnom, hogy ez a srác soha nem fogja felvállalni, hogy meleg, lám lám…
Végig nézem a feltöltött fotóit, és megnézem az adatlapját, mert nem ártana kizárnunk, hogy egy kamu profil legyen, bár az igazat megvallva, elővigyázatos vagyok ugyan, mégis kétlem, hogy így lenne.
Bill kezd kimenni a divatból olyan téren, hogy minden áron rá akarják húzni a meleg köntöst. Ezért most áldom is a szerencsém. A profilba semmit nem írt. Egy német és egy angol zászlót tett ki mindössze, amivel arra utalhat, hogy ezen a két nyelven beszél. A képei borzasztóan kihívóak, épp ezért mindet imádom.
Mikor már kellő ideig bámultam őket, elhúzom a profilját jobbra és várok a csodára. Ha ő is jobbra húz, a telefon egyből jelez.
Persze simán benne van, hogy neki esze ágában sem lesz engem szívecskével jelölni, de a fenébe is, az lenne a tökéletes este, amit csak ezen a helyen elképzelhetek.

Percekig meredek még a képernyőre, de semmi sem történik. Nem folytatom a huszonegyedik századi vadászatot, mert már tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy mit akarok.
Csak bámulom a kijelzőt, és óhatatlanul látom, ahogy a kis digitális óra percenként vált a jobb felső sarokban. Minden alkalommal mikor megmozdul, egyre csak gyűlik bennem a feszültség.
A fene essen ebbe az alkalmazásba! Az ember azt hinné ezt a típusú elutasítást sokkal könnyebb elviselni, hisz mégsem szemtől szembe kapja, de ez tévedés. Sokkal idegesítőbb, mert így még kampányolni sincs esélyed magad mellett.
Dühösen hajítom az ágyra a telefonom. Még pattog is párat a matracon, miközben én már felpattanok és elkezdem ledobálni a ruháimat.

Némi higgadás reményében állok már vagy húsz perce a zuhany alatt, a forró víz pedig félig-meddig megtette a hatását. 
Törölközővel a fejemen csattogok vissza az ágyamhoz, és nagyot huppanok rajta, mikor lendületből elvágódom. Igen, tisztában vagyok vele, hogy látványosan szenvedek, de senki sem lát és ez így nem számít hisztinek, nem igaz?

Talán a forró víz hatásaihoz írható az is, hogy észrevétlenül ragadott el az álom, mert meglepetten ébredek a telefonom jelzésére.
Egy pár másodpercig még pislogok, de aztán tudatosul bennem, hogy mit hallottam, és eszelős módjára kapom kézbe a pislogó mobilt.
Értesítés. Tinder. A szívem kihagy egy ütemet. Kettőt. Hármat. Talán ma meghalok még, de mi is lehetne szebb halál, mint egy szívroham, amit Bill Kaulitz váltott ki.
Megnyitom az applikációt, és mint egy óvodás gyereknek a karácsonyi ajándékai láttán, felderül az arcom.
Ő az. Párba álltunk. Ő is jobbra húzott. Azonnal felülök az ágyon, és rákattintok a programra, ami összehozott minket. Azt hiszem örökké hálás leszek neki. Talán majd írok egy köszönő levelet az alapítónak.
Csodálva nézem végig újra a képeit, majd az üzenet küldő felületre lépek, de továbbra is csak hezitálok. Egy nem túl erőltetett üzeneten agyalok, amit bedobhatok most, hogy gyakorlatilag titkai függönye a porba hullott.
Ellenben mielőtt bármit is írhatnék neki, már meg is jelenik Bill első üzenete, ami egyszerre meglep és egy kis mosolyt is csal az arcomra. Akkor vágjunk bele.

Mit mondtál nekem aznap, mikor először találkoztunk?

„Sz-sz-szia. Sokkal magasabb vagy, mint hittem.”
Vagy valami ilyesmit.

Várok a válaszra, de végtelenül hosszú másodpercekig nem kapok reakciót. Olyan elmélyülten bűvölöm a képernyőt, mintha az gyorsabban mozgathatná gépelő ujjait. Talán már percek is telnek el, én pedig szánalmasan viselkedem, és nem várok tovább. Inkább én erőltetem tovább.

Átmentem a vizsgán?

Egyelőre.

Képtelen vagyok kontrollálni az előtörő nevetésem. Pontosan úgy viselkedik, ahogy elvárnám tőle. Egy hajszálnyit sem másképp.

Most én jövök.

Tessék?

Én honnan tudhatnám, hogy te vagy az igazi Bill, ha nem bizonyítod be nekem?

Értem. És mire vagy kíváncsi?

Ez a mondat egy igazi felhívás volt keringőre. Annyi mindent tudnék válaszolni erre, hogy hirtelen azt sem tudom melyik lenne a frappánsabb, de megpróbálom azért egy kicsit visszafogni magam. Már amennyire tudom, ha róla van szó. Biztos vagyok benne, hogy végtelenül egyszerű lenne kiborítanom, de nem pusztán jól akarok szórakozni, azt az igazi, nagybetűs szórakozást tervezem vele ma estére.

Rád.

Ezen hogy segíthetnék? Küldjek képet?

Megtennéd?



Tágra nyílt szemekkel meredek a képernyőre, amin megjelent Bill fotója. Csak húzni akartam ezzel, nem gondoltam, hogy kérdés nélkül elküld egy képet magáról. Mégpedig nem is egy rejtőzködő, senki ember fia nem ismerné fel, csak a fanatikusok típusú képet küldött, hanem amin csodálatosan néz ki.
Persze mondom ezt én, aki mindig is imádta, és bár nyilván sokat változott és nekem fáj a legjobban bevallanom, hogy nem kifejezetten előnyére, mégis elkápráztat. Régen gyönyörű fiú volt. Ha valakire azt tudtam volna mondani, hogy tökéletes, az ő volt. Ma már a sok piercing és tetoválás sokat változtatott dekoratív ábrázatán, de tetszik. Nagyon is. A szemei ugyan olyanok maradtak.

Jó kép.

Kösz.

Örülnék valami merészebbnek is.

Valóban? Mire gondolsz?

Rád bízom. Lepj meg.

A profilképeim sem túl visszafogottak, nem tudom, mit mutathatnék még.

Készíts valamit csak nekem.

Várok néhány percet, magamra kapok néhány rongyot, kiegészítőt és töltök magamnak egy pohár tequilat, mire látom, hogy írt. Izgatott vagyok, már csak a gondolattól is, hogy milyen képet szánt nekem.




Percekig csak nézem a képernyőt. Valóban egy teljesen normális fotó, mégis a tudat, hogy épp az imént állt a tükör előtt így, és csak azért, hogy ezt nekem elküldhesse, hatással van minden érzékemre. Ennyi. Ez már nem játék. Kell nekem és még ma éjszaka.

Most pedig te küldj nekem valamit. Csak nekem.

Honnan tudod, hogy nem korábban készítettem.

Csinálj egyet. Nekem.

Ezzel nem tudok vitatkozni.



Egy nyakörv van a nyakadban?

Tetszik?

Mondjuk.

Nyíltan nem mutatja ki, hogy ő is kíváncsi rám, de ezekből legalább pontosan tudom. Legszívesebben már most átrohannék, hogy leszaggassam róla a már amúgy is eléggé viseltes nadrágját, aztán a boxert is arról a falatnyi kis fenekéről.
Ezek a gondolatszilánkok is elegek voltak ahhoz, hogy kikapcsoljon az agyam, és már csak a vágy irányítson.

Hol vagy most?

Tessék?

Melyik szállodában vagytok? A bátyád is a szobádban van?

Nincs. Külön szobánk van.

Akkor küldj egy címet és hamarosan ott vagyok.

Hé, lassíts. Még nem is nagyon beszélgettünk.

Az emberek itt nem beszélgető partnert keresnek. Vagy te igen?

Nem, de ez akkor is váratlan volt.

Mondasz nekem egy címet?

Rajtad lesz a nyakörv?

Le sem fogom venni.

A Kempinskibe gyere. A mélygarázson át, ott nem keltesz feltűnést. Hatodik emelet. 644-es szoba.

10 perc és ott vagyok.

Mint egy eszelős, pattanok fel és rántom is magamra a csizmáimat, felkapok egy dzsekit, magamhoz veszem a szobakártyám, és már ki is léptem az ajtón.
Mielőtt lelépnék, még bekopogok Brian szobájába.
- Mi a helyzet, Adam? Vége a hisztinek és végre jöttél kártyázni? Mindjárt mindenéből kiforgatom Rogert – nevet felém Brian, mikor belépek a szobába.
- Csak szeretnéd, hajasbaba – sandít fel rá Roger a lapjai mögül.
- Kösz, ezt most kihagyom. Ma este program van – kacsintok Brianre, aki egyből veszi a lapot – ha már kártyázásról beszélünk.
- Nocsak, nocsak. Akkor miért vagy még itt?
- Csak szólok, hogy lelépek egy kicsit. Nem tudom mikor jövök.
- Érezd jól magad – dalolja Brian, Roger meg szerintem azt sem vette észre, hogy itt jártam, annyira el van merülve a lapjaiban.
- Úgy lesz – húzom egy mindentudó félmosolyra a szám, és már ki is libegek a szobából. Amilyen gyorsan csak tudok, leszaladok a testőröm kíséretében. Kinyitja nekem az autó ajtaját, de nem szállok be, és látom, ahogy elsápad ettől.
- Szállj be, Adam. Túl sokan vannak – kap a karom után, de én elhúzódok, és gyorsan megkerülve a kocsit beugrom a kormány mögé.
- Mit csinálsz? – hajol be az anyósülés felől, és már egészen rémülten néz rám.
- Ma nem akarok kíséretet. Menni fog egyedül is, ne aggódj értem – felelem, és a kezem nyújtom a kulcsokért. Letaglózva a markomba ejti, de a szája tátva marad.
- Nem lesz baj. Legkésőbb reggel jövök.
Indítom a motort, ő pedig észbe kapva gyorsan bevágja az ajtót, hogy indulhassak. Szerencsére tényleg nem kell sokat autóznom. Bill szállodája és az enyém is a belvárosban vannak, így csak tíz-tizenöt perc az esti forgalomban, és már le is hajtok a Kempinski mélygarázsába. A biztonság kedvéért az arcomba húzok egy baseball sapkát, és felteszek egy napszemüveget, így legalább ha fel is ismernek, nem azonnal.
Bezárom az autót, és az utolsó pillanatban sikerül beugrani a még nyitott liftbe, amiből az előbb kiszállt néhány ember. Hatodik emelet. Olyan lassan megy a lift, hogy esküszöm, a halálomat akarja. Mire megáll, a pulzusom már háromszor annyi, mint mikor beszálltam. Az ajtó már kinyílt, de valamiért most mégis megtorpantam. El kell döntenem, hogy most mi lesz. Minden olyan lesz, mint egy randin, vagy ez csak szex érzelmek nélkül, ami után majd úgy viselkedünk, mintha semmi sem történt volna. Veszek egy nagy levegőt, és elindulok a szobája felé. Nem kell sokat mennem, valószínűleg nem véletlen van nagyon közel a lifthez. Mielőtt bekopognék, mindkét irányt körbe kémlelem, hogy lát-e valaki. Engem cseppet sem érdekelne, de neki nem akarok rosszat, ha már eddig – legalább is szerinte – olyan mesterien leplezte a valódi identitását.
Kopogtatok hármat az ajtón, és várom, hogy kinyissa. Szerintem ezek életem leghosszabb másodpercei, és ha nem vet véget ennek a várakozásnak hamarosan, akkor biztos itt fogok meghalni agyvérzésben.
Hallom, ahogy elfordítja a zárat, és először csak résnyire nyitja, hogy megbizonyosodjon rólam, aztán a kabátomba markolva beránt a szobájába. A lélegzetem is elakad a dominanciája hatására. Mire levegőt vehetnék, már az ő tüdejéből kell oxigént nyernem, mert erőszakosan magáévá teszi az ajkaim. Semmihez sem fogható az érzés, ahogy a piercingjei a számhoz nyomódnak, a nyelve pedig átcsúszik nedves ajkaink közt, és bár erőszakos a cselekedet, mégis édesen ízleli az enyém. Édesebb, mint a méz.

Letolja vállamról a kabátot, én pedig akkor kapok észbe, hogy úgy állok ott, mint egy darab szar. Gyorsan megragadom meztelen derekát, és magamhoz rántom. Nem számított a mozdulatra, így egy nyögéssel csapódik nekem, kezeit pedig a nyakamba kanyarítja.
Elveszek nyelveink csatájában, amiből senki sem jöhet ki győztesként. Elereszti a nyakam, és finoman simít végig a mellkasomon, majd egyik kezével a csípőmbe kapaszkodik, másikkal pedig magán matat valamit. Először azt hittem talán a nadrágja van útba neki, de aztán visszavezeti a kezeit, és érzem, hogy a bőr övre erősített fém karikámmal babrál. Mire egy kicsit eltolom magamtól, hogy megnézzem mit művel, már bele is fűzött egy hosszú fekete selyem szalagot, amivel gyakorlatilag pórázra kötött.
Kénytelen vagyok elmosolyodni ezen, és ahogy visszanézek a szemeibe, egyetlen pillantással letörli a mosolyom, és újra csak azt a kínzó vágyat ébreszti fel bennem, hogy mennyire magam alatt akarom végre tudni. A pórázom használva fel magához ránt egy csókra, de aztán kényszerít a megszakítására is.
Így játszunk, baby? A pórázon tartott ragadozód leszek ma este? Én benne vagyok. Elhúz az ajtótól, és míg ő finoman hátrál, én követem őt arra, amerre vezet. A szobát kellemes félhomályba vonta, és csupán néhány gyertyát gyújtott meg az ágy környékén. Nem rossz. Egész romantikusnak mondanám, ha nem lennék épp pórázra kötve.

Mikor ő már az ágyhoz ért, felemeli a mutatóujját, ezzel jelezve, hogy álljak meg és ne mozduljak. Nekem pedig eszemben sincs. Teljesen átadtam magam az akaratának, és már most látom, hogy nem egy hétköznapi dugás lesz ez.
A pórázom nem engedi, de maga mögé nyúl a hatalmas ágyra és egy bőrszíjból készült bilincset emel fel, amin eltátom a szám, de egyetlen hangot sem hallatok. Nem ellenkezek. Valójában nem vagyok én sem a vanília szex híve, de ritkán használok kellékeket. Most mégis végtelenül beindít vele. Elmosolyodik a reakciómon, és mint egy párduc, közeledik felém a bilinccsel. Megkerül és mögém sétál, én viszont nem mozdulok. Nem, amíg nem ad rá engedélyt. Ma az ő szabályai szerint fogunk játszani, ami végtelen izgalmakat ígér.
Hatra húzza mindkét kezem, és megbéklyózza, míg én mozdulatlanul hagyom. Magasabb, mint én vagyok, és ez egyszerre szexi és szokatlan számomra. Előre hajol, érzem forró leheletét a fülemen, és kemény mellkasát a hátamnak feszülni.
- Ma azt fogod csinálni, amit én mondok – súgja, és azzal nyomatékosítja, hogy végignyalja a fülem vonalát.
- Amit akarsz – felelem, de megremeg a hangom, és ezt biztosan észreveszi, mert felnevet és visszasétál velem szembe. Az ágy mellett van egy rácsos térelválasztó, odahúz és hozzákötözi a pórázom. Fogalmam sincs, mire készül, de megbabonázva nézem. Mindenre számítottam ma este, de hogy elvesztem az irányítást és Bill teljesen kiszolgáltatott bábja leszek, na, arra nem.

Az ágy felé kezd hátrálni, elfekszik rajta, lehunyja a szemét és egyik kezével lassan simogatja végig meztelen felsőtestét. Olyan érzéki, hogy egyre szaporábban vagyok kénytelen venni a levegőt. Ha valaki látott már izgatót, akkor azt felejtse el örökre. Ez mindent kenterbe ver.
Lassan egyre lejjebb ér a keze, és finoman simítja végig az ínycsiklandó domborulatot is a nadrágján. Csak egyszer. Aztán lassan bekúsznak az ujjai a kis fekete boxer gumija alá, és lehunyt szemmel nyög fel saját maga kényeztetésén.
Már szinte lihegek a falhoz kötözve, annyira felizgat a látvány. A nadrágom egyre jobban szorít, és én percről percre kétségbeesettebb vagyok, hogy vajon mikor kapok némi enyhülést. Kihúzza kezét a nadrágjából, a szájához emeli, és lenyalja a hüvelykujját. Ezek szerint ő sem kevésbé izgatott, mint én.

Lassan lehámozza magáról a farmert, az ágy végébe hajítja, aztán felém fordítja a fejét, és végig engem néz, míg éhesen figyelem, ahogy eltünteti az ágy végében a kis alsót is. Előbukkant nem is annyira elhanyagolható merevedése, én pedig kénytelen vagyok már nyitott szájjal lélegezni, hogy minél több oxigén juthasson szenvedő tüdőmbe.
Lemászik az ágyról és felém sétál. Kigombolja a fekete ingem, és letolja a vállamon, egészen a bilincsekig, ahol megakad, és ott is hagyja. Áttér a nadrágom szíjára. Elém térdel, és felnéz rám. Istenem, csak add, hogy ne élvezzek el rögtön, ahogy hozzám ér!.
Kigombolja a nadrágom, és beakasztva ujjait a boxeremmel együtt húzza le a bokámig, lesegíti a csizmáim, és végül a nadrágom is az ágyvégben landol. Végigsimít a lábamon, bokámtól a combomig, engem pedig kilel a hideg az érintésétől. Újra felnéz rám, miközben benyálazza az ajkait, és minden kertelés nélkül először csak végignyalja a farkam, aztán olyan mélyen a torkába ereszti, hogy komolyan össze kell szorítanom a szemem, a fejem pedig a rácsokba verni, nehogy megtöltsem a torkát.

Nem tart sokáig, nem kínoz tovább, talán mert hallja a hangomon, hogy az egyikünknek sem lenne jó. Abbahagyja, de nem ereszt az érzékek templomából. Minden érintésével azon van, hogy egy pillanatra se tudjam normalizálni a légzésem. Mikor már minden porcikám végigsimogatta az ujjaival vagy a nyelvével, visszatér az ágyra, és újra magát kezdi szórakoztatni. Valahonnan előkerült egy tubus is, amit kihasználva könnyít magán, és apró sóhajokat hallatva, saját magát kezdi előkészíteni. Egyszerre kínoz halálra és izgat fel a végtelenségig azzal, hogy ezt nem engedi nekem csinálni. Hosszú percek óta csak elmélyülten dolgozik a legcsodálatosabb közeljövőnkön, én pedig már remegek a falhoz száműzve.
Egyszerre áldás és büntetés is ez.

Bill úgy döntött, már eleget tett magáért, és az én kínzásomért is egyaránt, ezért befejezi, amit csinált, felkel az ágyról, és újra felém sétál, ezúttal a tubussal és egy gumival a kezében. Istenem, komolyan nem fogja hagyni, hogy megérintsem ma?

Elém guggol széttárt lábakkal, aggasztóan gyakorlott mozdulattal görgeti rám az óvszert, aztán mindkét kezét alaposan bekeni síkosítóval. Egyik kezével engem kezd el lazán masszírozni, másikkal pedig saját magát. Már olyan közel vagyunk, mégis úgy érzem még kínozni szeretne egy kicsit, mielőtt szabad utat enged. Végig a szemembe néz, míg alaposan mindenét bekeni, majd amikor felállt, végre azt hittem, eljött a pillanat, de tévedtem. A kínzásom tovább folytatódik. Háttal áll nekem, fenekét a farkamnak szorítja, és hozzám simulva keresi mohón az ajkaimat.
Minden csók közben kénytelen vagyok elszakadni tőle és mély levegőt venni, ahogy érzem a fenekét szorosan a merevedésemen. Mint egy óvatos kis macska, elkezd előre hajolni. A farkam csúcsát tökéletes pozícióba helyezve, várom a kivégzésem.
- Bill – morgom, és ő elmosolyodik. – Oldozz el.
Meg sem szólal, csak szembe fordul velem, markába veszi mindkettőnk férfiasságát, és egymáson kezdi mozgatni őket, míg szabad kezével a béklyóimat bütyköli. Először a pórázom oldozta el, aztán levette rólam a bilincseket.
Ennél többre nem volt szükségem. Szabadon engedte a láncra vert vadállatot. A földre dobom a csuklóimon összegyűrt ingem, megragadom Bill derekát, és az ágyra hajítom. Látom a szemein, hogy mennyire megleptem ezzel, de tetszik neki. Épp erre vágytál, nem igaz?
Utána lépdelek, feltérdelek az ágyra, és csípőjénél fogva megfordítom, magamhoz húzom a formás kis fenekét, hátára támaszkodva pedig a matracra kényszerítem a mellkasát.

Előkészítette magát, nekem már semmi dolgom, így nem túl durván, de mégis dominánsan hatolok a feszes kis izomrózsák közé.
Mindketten felmordulunk az érzéstől, Bill még a matracba is markol, de nem adok sok időt, hogy magához térjen, a legédesebb, legizgatóbb ütemre kényszerítem. Sok férfival voltam már életemben, nem vagyok álszent, nem fogom tagadni, de Bill valami varázslatosan a kezeimbe illik. Szeretem ezt a pozíciót, mégis néhány lökés után késztetést érzek, hogy lássam közben az arcát. Megfordítom magam előtt, combjainál fogva pedig közelebb húzom magamhoz, és összekulcsolom a lábait a derekamon.

- Mit csinálsz? – szűkíti össze a szemeit. Ez biztosan túl romantikus pozíció neki. Nekem is az szokott lenni, de vele most ezt akarom. Hozzá akarok érni, és látni akarom, ahogy elélvez.
Nem válaszolok, csak újra elmélyülök benne, és olyan ütemet diktálok hosszú percekig, amit nem bír hang nélkül hagyni. Egyre durvábban csapódok előre, ő pedig egyik kezével a lepedőt, másikkal a haját markolja. Szeretem ezt a látványt. Nem ér magához, mégis kőkemény. Tökéletes fantáziáim megtestesülése.
Érzem, hogy bármennyire is hadakozom ellene, és bármit megtennék, hogy ezt a világ összeomlásáig csinálhassuk, hamarosan vége.

Egyik lábát a vállamra teszem, hogy megtartsam magam előtt, kezemmel pedig most őt kezdem el magammal rántani a legszebb végtelenségbe. Ahogy hozzáérek, összerándul, megremegnek a lábai, és riadtan néz rám.
- Shh – súgom, és egyre gyorsabban mozgatom a csípőm és kezem is. Adok egy nedves csókot reszkető lábára a vállamon, amitől egy kicsit megnyugszik, és újra hátraveti a fejét, átadva magát a határtalan élvezetnek.
Egyre hangosabban nyög, és minden pénzem rátenném, hogy a szomszédság is hallja, de láthatóan ez kicsit sem érdekli, ez pedig annyira izgató, hogy végleg elvesztem a fejem. Őrült tempót diktálok magunknak, ő pedig szinte sikítva élvez a kezembe és saját összetetovált hasára. Elég a látvány és érzem, hogy bennem is elkezdődött. Szárnyak kezdenek kibontakozni a hátamból, és a sötétségből valami elképesztő fényáradat felé repülök. Mikor már ott vagyok, még a szemem is össze kell szorítanom, mert a hófehér élvezet annyira vakító. Reszketve taszítok még néhányat a partneremen, aztán kivárva az utolsó pulzáló élvezethullámot is, erőtlenül zuhanok mellé a matracra.

Hangosan lihegünk, egyik lába az én lábaim közt, össze vagyunk gabalyodva, és egészen addig, míg ő el nem húzza a kezét, nem is érzem, hogy összeértek az ujjaink. Tudom, hogy még csak most lett vége, mégis már azon jár az agyam, hogyan tudnék tovább maradni. Csak reggelig, hadd élvezzem őt, ha már a végtelenségig képtelenség.

Régóta csak fekszünk egymás mellett, én pedig párszor óvatosan oldalra sandítok, hogy vajon elaludt-e, de ébren van és hatalmas boldogságomra, egy apró cinkos mosoly játszik az ajkain.
- Csodálatos este volt, köszönöm, Adam, hogy… - kezdi, de félbe szakítom. Muszáj. Nem hagyhatom, hogy ezt befejezze.
- Ne! – szólok rá. – Ne köszönd meg, és ne köszönj el. Tudom, hogy soha nem fogod nekem adni magad egészen, de ezen az egy éjszakán. Csak reggelig, legyél az enyém. Utána olyan hidegvérrel dobhatsz ki, ahogy nem sajnálod, de addig… Csak addig…
Most rajta a sor, hogy elhallgattasson. Egy mozdulattal fölém kerekedik, átveti rajtam azokat a felfoghatatlanul hosszú lábait, és a számra tapasztja az ajkait. Belemosolygok a csókba, ő pedig valószínűleg abba, hogy újra érzi a mocorgásom derék tájékon.
Választ adva kérésemre, hátranyúl és egy elakadó sóhajjal újra magába vezet. Ezzel minden aggodalmam elpárologtatja, és bizonyságot ad róla, hogy ha tovább nem is, de reggelig biztosan az enyém. Én pedig nem fogom alvásra pocsékolni a drága időnket. Egy pillanatra sem hagyom, hogy ne érjen össze a testünk. Ez lesz életem legjobb éjszakája.




6 megjegyzés:

  1. Semmi komoly? Hát azért ez egy elég komolyan megírt kis egyéjszakás volt. Én csak gratulálni tudok, imádtam! Most akkor ki is a mester, és ki a tanítvány? ;) Millió puszi érte, azt hiszem a néma tömegek nevében beszélek, ha azt mondom, még sok ilyet! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te vagy a mester és nincs vita! :D
      Hát néha kitör belőlem az ilyen típusú állat, annak majd ígérem mindig "hangot" adok. :DD
      Köszönöm neked! Pusszantás!!! <3

      Törlés
  2. Hát ez valami istentelenül, eszméletlenül jó lett!!!!!!Imádtam!!!Még bírtam volna olvasni, lenyűgöző volt :) Köszönöm az élményt.
    Várom a Mirrort és jövő héten ígérem én is hozok frisst és kapsz emailt is :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága xxslashxx,
      mindig úgy feldob, mikor írsz nekem. :)) Nagyon örülök, hogy tetszett, és köszönöm a kedves szavakat. A Mirrorhoz már nem kell sok és elkészülök vele. Már nem lesz olyan nagyon nagyon sok rész. Talán 5-6 fejezet. És persze alig várom, hogy beszéljünk. :* <3

      Törlés
  3. Sziaaaa. Igen. Újra vagyok XD. Nagyon tetszett ez a kis sztori, meg is lepett egy kicsit mivel a semmiből jött. Nagyon jó a témája, én is láttam a képeit és a Tinderre vonatkozó kijelentéseit is, őszintén, én sem lepődnék meg azon hogyha használná. Viszont belegondolni is durva hogy egy ilyen alkalmazáson akár Bill Kaulitz-al is össze futhatsz. DE ki tudja. Ja és a Mirror legutóbbi része is eszméletlen lett, abból pedig várom az új részt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!! De örülök, hogy visszatértél! És remélem a saját blogodra is. ;) Látszatra a semmiből jött, de valójában hónapok óta ültem rajta. Nem voltam benne biztos, hogy posztolható, vagy elég hogy csak engem elszórakoztatott a fantáziája. :P :D
      Én is simán el tudom képzelni. Sokat viccel vele, és tudjuk, minden viccnek a fele igaz. :P Igyekszem újdonságokkal. :) Puszillak! :)

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.