Add el a lelked - 16.

Sziasztok!
Meghoztam a várva várt folytatást. Azt hiszem mind erre a pillanatra vágytunk már. :) Hát most jó hosszan ki lehet élvezni. 
Azonban akadt némi problémám is a fejezettel, mégpedig a cím. Napokig agyaltam, és többeket is megkérdeztem, de fogalmam sincs ezt hogy lehetne ideillően lefordítani. Biztos az én tudatlanságom a probléma, de nem sikerült megfejtenem mire gondolt a szerző, épp ezért eredeti alakjában hagytam. Ha valakinek van sejtése, esetleg pontosan tudja, akkor írja meg és menten kijavítom. :) Azért ez a hiányosság, remélem nem ront az olvasói élményen. 
Jó szórakozást! 
Puszi&Pacsi





16. Sin Skinner

- Te komolyan hagyod nekem ezt… - annak ellenére, hogy a kezei Bill testét kényeztették ebben a pillanatban is, ez az egész akkor sem tűnt valóságnak. Bár érezte a karcsú testéből áradó hőt, ahogy fölé magasodott, mégsem tudta elhinni, hogy Bill valóban ott van. Ez egy álom! Egy pokolian csodálatos álom, de mégiscsak egy álom.

Duzzadt ajkai elnyíltak, és résnyire szűkült szemekkel figyelte a Bill torkán megfeszülő izmokat, ahogy levegő után sóvárog. Követte a halvány fényt, ami megcsillant az énekes izzadt mellkasán, és nézte, ahogy lassan emelkedik, majd újra alábukik. A sötétben, csak a beszűrődő utcai fény láttatta vele Bill finom remegését – attól félt, hogy Bill teljesen tönkremegy az kezei közt és ő képtelen lesz újra összerakni a fiút. Lehajtotta fejét és ajkait finoman érintette a másik kulcscsontjához.
- Biztos, hogy ezt akarod? Nem akarom, hogy megbánd, és holnap reggelre meggyűlölj…

- Nem foglak meggyűlölni – suttogta vissza Bill, idegesen végigsimítva Adam haján, miközben másik kezével forró bőrét cirógatta. Hozzá volt szokva a keskenyebb vállakhoz és karcsúbb testhez, mint a sajátja – amiket megmozdítani is könnyebb, mikor megragadja, hogy közelebb húzza magához. A testük, most egy teljesen más okból volt elbűvölt. Most, hogy valaki sokkal nehezebb és izmosabb volt fölötte, mint ő maga és erősen szorítja a matracra, valahogy most nem biztonságban érezte magát, hanem csapdában, legyőzve. Az idősebb durva tapintását érezte a bőrén és ilyet még nem tapasztalt. Soha nem gondolta volna, hogy egy magánál idősebb, erősebb és biztosan tapasztaltabb férfi, teljesen átvegye felette az irányítást – de ezek közül egyik sem volt rossz. Bill nem akarta bevallani - de egyszer se volt olyan, hogy ne tetszett volna neki, amit Adam csinált vele.

Az idősebb férfi rásóhajtott az ajkai alatt elterülő porcelán bőrre, majd felemelte a fejét, hogy újra belenézzen Bill bizonytalan szemeibe. Tudta, hogy le kéne állnia – nem szabadna átlépnie egy határt, csak mert Bill azt mondta, rendben van. De a fájdalom, ami az ágyékába nyilallt, csak nem hagyta meghátrálni – az alatta elterülő tökéletes lény már annyiszor megengedte neki, hogy belekóstoljon, és most egy ősi ösztön hajtotta előre – mindent akart tőle – érezni, hogy az övé, csak az övé egyedül és senki másé.

- Ez az utolsó esélyünk, hogy még visszakozhassunk – mormolta az idősebb énekes, miközben felnyomta magát a térdeire – ez a helyzet annyira emlékeztette az előző éjszakára, hogy mosolyognia kellett rajta. Aztán megérezte, ahogy néma válaszként Bill combjai a derekára fonódnak, és ettől a mosolya boldogan szélesedett ki.
- Rendben…
Egyik kezét lágyan végigfuttatta Bill farmerjának durva szövetén, majd felsimított hasának szatén-puha bőrére. Bill teste megremegett és megfeszült az érintés alatt – ideges, ahogy elképzeli, mit éreznének, ha az a kevés anyag se lenne köztük és csupasz bőrük érintené egymást.

Forró tenyere szünet nélkül pásztázta testét – végig Bill mellkasán, egy pillanatra elidőzve tökéletes ívű kulcscsontján, aztán tovább, míg Adam végül újra közel hajolt hozzá. Ahogy keze végigsimított a fiatalabb énekes arcán, ajkuk ismét találkozott egy puha, vággyal teli csókban. Érezte, hogy Bill mennyire elszánt és próbál megszabadulni a félelmeitől. Talán ez egy kicsit túl sok volt neki.

Bill óvatosan emelte kezét a derekához, és esetlenül matatott nadrágja pereménél. Hüvelykujját beakasztotta, hogy lejjebb tolja, és segítségül, megemelte keskeny csípőjét. Adam keze finoman takarta be remegő ujjait – engedélyt kért, hogy átvállalhassa a munkát, ahogy édes csókjuk végül megtört.

Csokoládébarna szemei egy pillanatra találkoztak az idősebb férfi pillantásával – annyira rémült volt és mégis egyszerre izgatott.
- Ez… - nyelt egy nagyot idegességében Bill - …fájni fog, igaz?

- Én soha, legmerészebb álmomban sem okoznék neked fájdalmat – suttogta mosolyogva az idősebb zenész, és egy kicsit megnyugtatta, ahogy orruk összeért – Gyengéd leszek.

Bill nyöszörögve felsóhajtott, lehunyta szemeit és hátravetette fejét a párnán – hagyta, hogy Adam lassan megfossza, az utolsó ruhadaraboktól is. Érezte az ágy ringatózását, aztán hirtelen megint minden mozdulatlan lett. Nem kellett kinyitnia a szemét ahhoz, hogy pontosan tudja, a másik őt bámulja. A forróság elkezdett az arcába kúszni, ahogy hosszan érezte magán azt a tekintetet és ettől egyre öntudatosabbá vált. A légzése nehezedett, mellkasa pedig magasabbra emelkedett, mint normálisan. Bill végigsimított a karján – átölelte a mellkasát, hogy elrejtse magát. Legszívesebben a lábát is felhúzta volna, de minden hiábavaló kísérlet lenne, most, mikor ennyire kitárulkoztak már egymás előtt. Sebezhetőnek érezte magát, és ez mindennél rosszabb volt – de mégis, legalább nincs egyedül. Az ágy újra megmoccant Adam súlya alatt, végül arra késztetve Billt, hogy kinyissa szemét és megnézze, mit csinál.

Mire Adam ismét a fiatalabb felett térdelt, félelmei kezdték átvenni az irányítást – attól tartott, hogy talán kicsit túl kemény lesz, vagy valami olyat tesz, amivel fájdalmat okoz Billnek, és az énekes soha többé nem fog megbízni benne. Tudta, hogy mit csinál, hisz nem először tette – de mindig volt egy nem kívánatos érzés a sejtjeiben, hogy valami baj lesz. Vett egy mély levegőt, és a gondolatot elméje legmélyére száműzve ajkait Billéhez préselte. Kezei felsiklottan Bill nyakára és gyomra szinte görcsbe rándult, ahogy figyelme egy pillanatra az éjjeliszekrény felé terelődött.

A fiatalabb énekez kezei végigsimítottak Adam karjain, végigszántottak széles vállán, izmos hátán, és végül az oldalára simulva állapodtak meg. Adam ereje szinte félelmetes volt, mégis izgalmas is egyszerre, és Bill nem pontosan értette, miért érzi ezt. Az felette uralkodó testi erő, ezelőtt még soha nem váltott ki belőle ilyen érzéseket.

Megragadta a férfi csípőjét és erősen szorította, ahogy szájuk elszakadt egymástól és nyelve végigsimított Adam alsóajkán – egy fűtött csókért könyörögve, amire már annyira vágyott. Ujjai a másik nadrágjára tévedtek, és remegve próbálta kigombolni, ahogy Adam ajkai egyre agresszívabban csókolták. A cipzár lecsúszott, mikor az idősebb énekes átfurakodott nyelvével azokon a zamatos, duzzadt ajkakon és táncba kezdett Billével.

Bill nyöszörögve ölelte át Adam nyakát – lehetetlenül közel húzta, és egyre nehezebben kapott levegőt. Az ismerős bizsergés már megjelent, hogy átvegye az uralmat testében és forrósággal árassza el a gyomrát. Mellkasa egyenetlenül emelkedett és süllyedt, ahogy egyre dühösebbé és kétségbeesettebbé vált a várakozástól – a teste már annyira, de annyira akarta Adamet.

Az idősebb énekes megtörte a csókot, áttért Bill állára, ajkaival kényeztette karcsú nyakát és csókokkal árasztotta el izzadt mellkasát. Zihálásuk egyre hangosabb és érdesebb lett – szinte már állatias, ahogy a pillanat egyre hevesebbé vált. Kezei egy másodpercig sem eresztették Billt, csípőjét szorította, hasát simogatta, majd lejjebb tévedt és combjait cirógatta – hirtelen megszorította őket. A német idegesen mélyesztette ujjait a vállába, ahogy keze egyre beljebb csúszott – finoman simított végig belsőcombján, egyre feljebb… és feljebb…

Bill felnyögött, mikor ajkuk újra találkozott, és Adam keze elérte célját. Magabiztosan simított végig ébredező férfiasságán. Még soha nem lett ilyen hamar kemény a második menetre. Csípőjét megemelte és belesimult a jól ismert érintésbe, ahogy cirógatta és szinte incselkedve markolt rá – ez színtiszta vágy, szín tiszta szükség.

Egy rövid gondolat suhant át az idősebb férfi fejében – „szeretlek” - ez a szó már az előző órákban is kísértette a torkát, most pedig jobban kikívánkozott, mint valaha. Azt akarta, hogy Bill tudja, neki ő nem csak egy darab hús – ez neki ténylegesen jelent valamit. De amikor eljött a pillanat, hogy ezt kimondja, a hangja megdermedt és nem volt képes rá. Adam gyengéden simította orrát Billéhez – próbálta megnyugtatni.
- Bízol bennem?

Ez itt most az igazság pillanata volt – az utolsó utáni esély, hogy azt mondhassa „nem” és még meghátrálhasson. Lenyelte a torkában éktelenkedő gombócot, és gyengéden bólintott Adam kérdésére, bármilyen bizonytalannak is tűnt. Szorosabban zárta össze szemeit, mint valaha, hogy csupán az érzékeire hagyatkozzon – nem akart látni.

- Csak nyugodj meg. Esküszöm, nem foglak bántani, szépségem.
Orrával megcirógatta Bill arcát, kezét pedig egyre intimebb területre vezette. Érezte, hogy a másik combjai megfeszülnek a csípője körül, ahogy tenyere végigsimított a fenekén. Hagyta, hogy Bill hozzá szokjon az érintéséhez, de pár pillanat múlva mutatóujjával előretörve, heves zihálást váltott ki a fiúból. A másik énekes ösztönösen próbált elhúzódni, de minden akaraterejét felhasználva, mozdulatlan maradt – hátán fekve, szemei hirtelen kipattantak és ujjai idegesen pásztáztak saját mellkasán és hasán.

Bill sötét szemei rátaláltak a másik férfira, aki csak őt figyelte, és minden alkalommal forró bőrén szétszórt lágy csókjaival próbálta megnyugtatni. Az óvatos behatolás éles érzése kezdett enyhülni, és újra olyan mámort ébresztett a testében, mint mikor a szájával kényeztette őt. A mellkasában uralkodó bizsergés egyre erősödött és átkúszott a gyomrába, ahogy Adam kezének mozgása gyorsabb lett. Halkan felsóhajtott és teste megfeszült, mikor Adam egy újabb ujját adta az előzőhöz – éles zihálással próbálta felfogni mi történik vele. Ez az egész magával hozta a legidegesítőbb fájdalmat – nem is volt igazi fájdalom ez, az érzés inkább csak bosszantó volt és felesleges.

- Csak nyugi – suttogta Adam bátorítóan, ahogy egyre keményedő légzése szétterült a selymes bőrön, amit annyira imádott ajkaival érinteni. Ő lesz először így Billel – hamarosan ennek a csodálatos és forró testnek a szoros ölelését érezheti. Az idősebb férfi lehunyta a szemeit, hogy megpróbáljon lenyugodni, de erre a gondolatra a legpuhább nyögés tört elő a torkából. Szinte érezte férfiassága körül ugyan azt a melegséget, amit most ujjain tapasztalt – közben pedig azok az édes hangok csengtek a fülében, amiket előző este tapasztalhatott Billtől. Érezte, ahogy ösztönei megpróbálják átvenni a hatalmat – a fenevad a belsőjében már dühösen rázta a ketrecet, hogy szabadjára engedje végre.

Bill felnyögött és egyből elfordította a fejét, aztán párnájába temette az arcát, miközben teste már egyre fájdalmasabban akarta Adamet – megemelte a csípőjét az érzéstől, mikor Adam az ujjaival egy olyan élvezettel teli pontot talált el, amiről az sem tudta, hogy ott van. Durva reszketés futott végig a testén és erős zihálásban tört ki. Minél tovább simogatta belülről a testét, annál jobban uralma alá kerítette a bizsergés és már a végtagjait is elgyengítette. A legédesebb nyögést hallatta, ahogy Adam ujjainak tolta testét, hogy újra elérjék azt a pontot, ami korábban már egy pillanatnyi mennyországot adott neki. Az ujjak válaszként egy leheletnyivel durvábban kezdtek mozogni – mélyebbre hatolt, és gyorsabban mozgatta, hogy elérje a célját. Bill még hangosabban nyögött fel, ahogy hozzáért, és manikűrözött ujjai a takaróba mélyedtek – képtelen volt elhinni, hogy ez ennyire tetszik neki.

Ahogy az öröm első jeleit kezdte megérezni, és combjai megfeszültek, Adam keze hirtelen elhagyta a testét – az énekes egyre csak nyöszörgött, nehezen lélegzett és egész testét beborította a verejték. Bill szemei végre kinyíltak, hogy megnézze, miért állt le. A halványkék szemek első ránézésre nyugodtan, de mégis olyan izgatottan néztek vissza rá – már amennyit a sötétben látni lehetett. Csak abban reménykedett, hogy Adam nem gondolta meg magát – nem, azután, hogy őt ilyen átkozottul felizgatta és zavarba hozta. Ha attól félt, hogy reggel utálni fogja, ezzel meglett volna rá az esélye.

Az idősebb férfi vett egy mély, reszkető lélegzetet és újra Bill fölé hajolt. A légzése már durva volt, érdes és nehézkes, ahogy azok a meleg ajkak újra találkoztak a sajátjával. Adam vészesen izzadni kezdett, a szíve pedig hevesen vert és egész teste remegett a várakozástól – soha nem akart még senkit ennyire. Nem bírta már tovább az előjátékot, már szinte könyörgött volna a folytatásért. El akart veszni az alatta fekvő testben, amíg mindketten zokogni nem kezdenek az örömtől – addig, amíg már egyikük sem bírja.

Bill kezei sebesen simítottak le Adam csípőjére, és megragadta a nadrágja peremét, nem fogta vissza magát és csak az ősi ösztöneire próbált hagyatkozni – agresszívan húzta le róla, és érezte, ahogy egy kis erő száguld az ereiben attól az apró dominanciától, amit sikerült gyakorolnia most egy nála sokkal erősebb valaki felett.

- Istenem, Bill… - zihálta az idősebb férfi, ahogy távolabb tolta magát és amilyen gyorsan és vadul csak tudta, kétségbeesetten húzta le a nadrágját, míg végül az ágy szélén nem landolt. Alig maradt akár csak egyetlen összefüggő gondolata, testét egy megfoghatatlan láng égette. Mindketten izzadtak és kapkodták a levegőt. A takaró sem segített lehűteni a testüket, ami rájuk terült, közben pedig vékonyka karok húzták egyre közelebb – arra kényszerítve, hogy Adam végül teljes testével ránehezedjen, és ajkaik újra találkozzanak. Az a félelem, amit Bill pillanatokkal ezelőtt érzett, nyomtalanul eltűnt – nem volt több félelem… többé nem gondolt rá.

Adam ajkai lágyan mozogtak Bill nedves nyakán, ahogy csípőjét előre lendítette az érzéstől pedig tompán belenyögött Bill bűnösen karcsú nyakának hajlatába. Érezte, ahogy Bill szíve észveszejtően kalapál a mellkasában, és a heves pulzusát az ajkai alatt. Érezte, hogy a fiú izmai megfeszültnek és a sajátja is ugyan ezzel a reakcióval válaszolt – a testük már szinte jajveszékelt egymásért. Ő mindent megtett, próbált várni, amíg csak bírt – de mostanra már elveszett minden önuralma.

- Annyira akarlak… - könyörgött halkan Bill, és feszülő izgalmát összedörzsölte az idősebb férfiéval. Adam is erősen feszítette neki a sajátját, mégsem volt elég, ennél már többet akartak.

Adam belenyögött a Bill kulcscsontját érintő csókjába, mert semmit nem akart jobban, mint megragadni Bill lábait, és durván belé hatolni. Egyszerűen már nem maradt több akaratereje – az adrenalin és belső ösztön lassan átvette a hatalmat a fenevad oldalán, hogy segítsen neki áttörni ketrecét, akár akarja, akár nem. Remegő kézzel nyúlt az éjjeliszekrényhez a kikészített óvszerért, és nagy lelkierőt igényel, hogy ki tudja nyitni a kis tasakot.

Az a terved, hogy megdugj! Bill minden erejével leplezni próbálta önelégült mosolyát, ahogy a másik egy kis flakonért nyúlt az asztalon. Mindenre felkészült volt.

Vett egy mély lélegzetet és megpróbálta lecsillapítani magát: összeszedettnek kell lennie, ha nem akarja bántani ezt a fiút.
- Ez fájhat, de olyan óvatos leszek, ahogy csak tudok, rendben?
Adam remegve sóhajtott, ahogy elhelyezkedett Bill lábai közt. Végigsimított a fiatalabb combján, le a térdére és finoman előre tolta őket.

Amit Bill érzett, mikor Adam elmélyült benne, zihálásra késztette, háta pedig ívben megfeszült a matracon – az egész lassú volt és óvatos és egész biztosan nem ujjak voltak. Távolról hallotta, hogy Adam felszisszen a fájdalomtól, amiért a hátába karmolt, és érezte azt is, hogy a férfi ujjai a combjába mélyednek, de Bill erre most egyáltalán nem tudott koncentrálni, az újfajta fájdalom agya és teste minden pontját uralta. Valahol az elméje távoli pontján aggódni akart a fájdalom miatt, amit okoz neki, de most valahogy képtelen volt erre gondolni. Elfordította a fejét és hangosan a párnába nyögött – Adam egyre mélyebbre merül benne. Valahol a lelke mélyén az első összefüggő gondolata az volt, hogy köszönetet mondjon a síkosító feltalálójának, a második pedig a felismerés, hogy valaki épp benne van. Nem tudta, hogy megrémült vagy izgatott volt inkább – a fájdalom és az öröm egymással harcolt a testében.

Ahogy egy perc múlva a fájdalom enyhülni kezdett, résnyire nyitotta szemeit. Bill kifújta azt a levegőt, amit eddig benntartott, amikor Adam előrehajolt és orrával cirógatta kulcscsontját.

- Jól vagy? – suttogta az idősebb férfi, a másik szemébe pillantva, aztán a legpuhább csókokat hintette Bill mellkasára.

A német lassan bólintott, bizonytalanul elfojtva egy nagyobb sóhajt – abban az esetben, ha esetleg ez a fájdalom csak a kezdet lett volna. Hamarosan Adam csípője meghozta a döntést sorsa felett – a lehető leglassabban húzódott hátra, majd engedte magát még mélyebbre. Remegő karokkal fonta körbe Adam nyakát, hogy közelebb húzza magához, amikor Bill kiengedte az első kontrollálatlan nyögést.

Lábait megemelte és combjait ösztönösen feszítette meg Adam dereka körül – helyben tartotta őt, amint egy másik nyögéssel megint kijjebb húzódott. Mikor aztán újra előrelendült, eltalálta azt az édes pontot, amit az ujjai már feltérképeztek – az idegein és érzékein villámcsapásként szétáradó élvezet, valami felfoghatatlanul jó volt. Úgy érezte, mintha a teste minden szelíd lökésre megtelne elektorossággal – fokozatosan kezdtek gyorsabb tempóra váltani, és az a feszültség már a gerincén is cikázott. Fekete-fehér körmei durván mélyedtek Adam hátába, minden egyes mozdulatnál.  

Adam gyorsított egy kicsit, kezei pedig lecsúsztak és most csípőjét tartotta szorosan, hogy megkönnyítse a mozgásukat. A feje lebukott és Bill nyakába temette az arcát. Hallgatott – hallgatta saját szívverését, ami a fülében pulzált, Bill fűtött, szaggatott levegővételeit saját nyögéseivel keveredve, a rájuk terített lepedő alatt. Szinte már fájdalmasan nyöszörgött a puszta gondolatra, hogy épp magáévá teszi őt, hogy olyan gyengéden tartja a karjaiban, ahogy talán még senki, reszket és könyörög, mindezt csakis érte. Egyék kezét maguk közé csúsztatva, ujjait lágyan fonta a másik mostanra már figyelemért könyörgő, lüktető izgalmára. Saját lökéseinek ritmusára kezdte simogatni, ezzel gyakorlatilag minden erőfeszítés nélkül hangos nyögéseket előidézve Billből. Az édes, semmihez sem mérhető hangokra elmosolyodott.
- Tetszik, baby?
Kidugta nyelvét és lassan nyalta végig Bill fülének művészi vonalát, és érezte, hogy az énekes szinte elolvad alatta.

A sápadt combok keményen feszültek meg Adam dereka körül, Bill pedig a párnába vetette a fejét. Túl jól érezte magát, hogy azt szavakba lehessen önteni – túl jól, hogy létezzenek erre szavak. Nem volt többé fájdalom, csak az ágyékát feszítő élvezet, ami felvillanyozta az egész testét és elárasztotta forrósággal, ez maga volt a megtestesült boldogság.
- Istenem, Adam… - dorombolta Bill, háta izmai pedig görcsös ívbe feszültek – már annyira közel volt. Lehunyt szemhéjai alatt mintha az öröm millió robbanó színes szikrája káprázna – ez volt az, amire már annyira vágyakozott. Pontosan ez a fájdalommal kevert őrjítő élvezet volt az, ami végre kitöltötte a lelkében tátongó űrt, ez volt az, amit egyetlen lány sem adhatott meg neki. Többet akart belőle - még többet.

- Ó, iste… - nyögött Bill vállába az idősebb énekes, ahogy teste elindult a vágy és kielégülés megsemmisítő ösvényén. Csípője keményen csapódott a másik testének, ezzel olyan kiáltásokat kiváltva Billből, amint nem biztos, hogy hallani akart – de a gyönyörű körmök, amik a hátába mélyedtek és az édes ajkak csókjai a mellkasán, megnyugtatták, hogy ez nem a fájdalom jele. Keze ugyan olyan kemény mozdulatokkal dolgozott Bill férfiasságán, amilyen ritmusban a csípőjét ringatta.

Bill körmei szinte fegyverként hasítottak Adam hátába és vállába – rózsaszín csíkokat hagyva maguk után, mikor az öröm legintenzívebb pontjára ért és az élvezet teljes erővel ragadta el. Az egész olyan gyorsan és figyelmeztetés nélkül jött, hogy Bill majdnem sikított, a teste megrándult és megremegett a másik férfi kezei közt. A legnagyobb extázisból visszatérve, Adam szinte zokogott a nyakába, mikor a saját orgazmusa őt is utolérte és abban a pillanatban elveszett a fájdalmak és élvezetek határtalan birodalmában, ahogy testük átlépett erre az eddig ismeretlen földre.

Mindketten csillapíthatatlanul remegtek egymáson – kimerültségtől nyöszörögve, az orruk összeért és szájuk találkozott a leglassabb, legromantikusabb csókban, amit valaha átéltek. Bill lágyan simított végig Adam verejtéktől csillogó izmos hátán – az agresszióból lecsillapodva, szerelmesen tartotta őt, és bocsánatkérően simította meg a körmei után maradt fájdalmas nyomokat.

A valaha volt legvonakodóbb nyögéssel Adam visszahúzódott, átmászott Bill lábán, és mellé hanyatlott – annyira kimerült, hogy még a saját légzését is nehéz volt kordában tartania. A saját nevére is alig emlékezett abban a pillanatban. Babakék szemei hamar a mellette fekvő németre csillogtak – ennek a személynek a nevét mégis tudta, és csak ez számított.
- Szeretlek.
Végül meg kellett mondania, még akkor is, ha Bill nem mondja neki vissza – azt akarta, hogy tudja. Nem úgy mondta, mintha ez egy kérdéses dolog lenne – minden porcikájával szerette a mellette fekvő fiút.

Nem, engem senki sem tud valóban szeretni. Bill elmosolyodott, megkereste Adam kezét a takaró alatt, és összefűzte ujjaikat a matracon. Adam ujjai gyengéden simogatták nedves haját, aztán hüvelykujja gyengéden simított végig arcának ívén – még soha nem érezte senkivel ezt a nyugalmat, nem érezte, hogy bárkivel is ennyire összeillenének. A férfi egy perce még szenvedélyesen követelte őt, most pedig olyan édes és gyengéd – minden pillanatban akarta őt, Adam valahogy a legmélyebb érzéseire hangolódott rá. Bármit is akart tenni Adam, azt ő is akarta.



Testük egymáshoz simult a takaró alatt, az idősebb szorosan a karjaiban tartotta a derekát, arcuk pedig olyan közel volt egymáshoz, hogy érezték a másik lélegzetvételét. Mindketten annyira kimerültek voltak már, hogy az álomvilág peremén egyensúlyoztak – Billel az élen. Adam hüvelykujja gyengéden simogatta a másik énekes hátát – szinte hozzátapadt ahhoz a nedvességhez, ami összegyűlt ujjai alatt. A takaró fölött, egy leheletfinom csókot adott Bill homlokára – érezte, hogy meg akarja és meg is fogja védeni őt a világtól. Senki sem bánthatja őt többe – nem, amíg ezek a karok vigyázzák. 


5 megjegyzés:

  1. Ez nagyon forróra sikeredett. Nekem nagyon tetszett ez a rész és nagyon érzelmes volt. Tényleg remekül fordítasz. Mintha te írnád magát a történetet annyira valóságosan fordítod az érzelmeket. Igazán nincs félni valód a fordítással kapcsolatban, mert elképesztően élethű. Várom a következő részt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kedves szavakat és dicséretet. Igyekszem a lehető legszebben fordítani és kicsit "magamévá tenni" a történetet. :)
      A következő fejezet egy rövidebb darab, hamarabb hozom. :) Köszönöm, hogy írtál.

      Törlés
  2. Válaszok
    1. De, de! :)) Mindenképpen lesz. :) Meg is néztem már, a következő rész egy picivel rövidebb, szerintem hétvégére elkészülök vele. :)) Már tervben volt a folytatás. :) Semmiképp nem hagyom abba. Végigfordítom. :)

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.