Add el a lelked - 15.

Halihó!
Vajon mostanra már mindenki kijózanodott illetve kipihente magát a szilveszteri pörgés után? Hát én most nem pörögtem magam halálra, úgyhogy már hoztam is egy kis frissítést. 
Ígértem, hogy Sell your Soul-al jelentkezem legközelebb, kérésetek pedig nekem mindig parancs, szóval itt is van. :)
Beletelt egy-két napomba, mert őszinte leszek, iszonyú nehéz fordítani. Nagyon remélem, hogy végig fogom tudni csinálni. Néha segítséget kell kérnem, de eddig még sikerült megnyernem a kis csatákat. :)
Ez egy nagyon izgalmas fejezet. ;) Szerintem imádni fogjátok. 
Jó szórakozást hozzá! 
Puszi&Pacsi




15. Hamis vonzalom

Bármilyen hangulat is volt közöttük öt perccel ezelőtt, nyomtalanul eltűnt, meghalt, helyébe pedig szomorú aggodalom lépett. Adam hirtelen nem érzi úgy, hogy közel akarna lenni Billhez – legalábbis egy kis ideig. Valami… sötétet érez rajta, valami rosszat. Nem tudta pontosan mi volt ez, de valami arra késztette, hogy eltűnjön a szobából – elmeneküljön a másik énekestől. Az egész olyan volt, mintha Adam egy betegség elől akarna elmenekülni – de jól tudta, hogy most a legutolsó dolog, amit tennie kell, hogy egyedül hagyja Billt.

Ellenben az ösztöneivel, az idősebb férfi védelmezőn ölelte át egyik karjával Bill derekát, másikkal pedig a mellkasát – határozottan markolt a derekába és vállába. Feje finoman bukott le a másik nyakába, orrát a hajába temette és halkan sóhajtott. Lehunyta a szemét és megpróbálta elengedni magát, csak arra volt szüksége, hogy magához ölelje egy kicsit Billt – csak arra volt szüksége, hogy tudja, Bill rendben volt. Hogy ő életben volt, biztonságban volt, és valódi volt. Istenem, fogalma sem volt, mi a fene történt vele hirtelen. Látott valakit, akiért teljesen oda volt, szinte már a megszállottja… vérzik… a vér tette az egészet valósággá. A vér tette ijesztően valósággá. Bill egészen mostanáig nem volt több, mint egy kitalált karakter a fejében, a televízió vagy a számítógép képernyőjén – nem több, mint egy kitalált karakter, akit mégis mindenki ismert. Karjai megfeszültek egy kicsit. Ő itt, a karjai közt, nem egy kitalált karakter volt – ő valódi volt, élő és lélegző emberi lény.

Bill szipogott még egy kicsit és lehunyta a szemét, ahogy a padlón lévő kosárba hajította a véres zsebkendőt.
- Sajnálom.
Érezte, hogy az idősebb zenész lehelete megérinti a nyakát és besiklik a pólója alá, ahol a testük összeér, melegen és nedvesen. Egy apró borzongást küldött végig a testén – érzékeny volt arra a bizonyos pontra a nyakán, ahol Adam forró lehelete hozzáért.

Miközben ajkai belsejét harapdálta, Adam szeretetteljesen, újra a fiatalabb énekes hajába fúrta az arcát – vigasztalni próbálta, szorosan tartotta, hogy megvédje a világtól.
- Mondd, hogy nem csinálsz semmit, amivel bántod magad. – könyörgött, mikor már tudta, hogy Bill hazudni fog neki. Ez rendben volt, most éppen – de szüksége volt rá, hogy az ő szájából hallja. Szavakkal nem lehetett kifejezni a szeretetet, amit iránta érzett – olyan mély volt, képtelen lett volna megmondani, hogy ez talán szerelem volt-e, de azt tudta, hogy meg kell őt menteni mindentől, szüksége volt erre. Olyan volt, mint egy testvéri ösztön, mikor szét akarja verni azokat, akik zaklatják, le akarja törölni a könnyeit, csak ölelni, mikor már képtelen elviselni a körülötte lévő világot, aztán elengedni magát és csak üvölteni, míg el nem megy a hangja. Reménytelenül vágyott rá, hogy Bill beengedje őt a sziklafal mögé, amit maga köré épített.

- Nem csinálok. Ez csak a stressz. – nyelt egyet, és hálás volt, amiért nem érezte vér ízét a szájában – csak a kávé keserű íze volt, amit pár órája döntött le. – Jól vagyok. Ígérem.
Az énekes szélesen elmosolyodott, mintha a világ legviccesebb dolga lenne, hogy Adam ennyire megijedt egy egyszerű orrvérzéstől.

- Ígéred?

- Ígérem. – keze a másik férfi vállán nyugodott, és hüvelykujjával simogatta, mikor a tükörben a szemébe nézett. Mosolya elhalványult, amikor meglátta a saját tekintetét és a szégyen nézett vissza rá. Ez volt mikor a bűntudat elkezdett felébredni benne – a jel, hogy a drog hatása gyengül. Bűntudata van, mert így ez az ember hamis reményt érez – ha nincs a kábítószer hatása alatt, minden porcikája szinte sikított, hogy ezt nem ma este kell megtennie, mert nem józan fejjel tervezte ezt. Remélte, hogy még be lesz állva, mikor átesnek rajta – így ha ő végül mégis élvezné majd, a drogot hibáztathatná, és nem a lehetséges tényt, hogy talán meleg lenne, és ez tetszett neki. Bűntudat volt azokban a szemekben, mert nem volt mersze frontálisan szembenézni a saját problémáival.

Azok a puha ajkak finoman csókolták tetovált nyakát, a német lesütötte szemeit a pultra és erősen kapaszkodott a hideg felületbe. Adam ajkai megint rátaláltak az érzékeny pontjára. Ez az egy hely, a nyaka hátsó részén arra tudta késztetni Billt, hogy elevenen megolvadjon – és azok az ajkak meggyilkolják – állandóan. Egy csekély meleg bizsergést érzett, ami egyszerre körbevette – a gerince fölötti csiklandozással kezdődött, és átcsapott egy finom hullámba, ami a vénáin áramlott keresztül és végül olyan keményen csapott le az elméjére, hogy zihálnia kellett. Ujjai feszültek a márványlapon, miközben reagáltak a finom kínzásra.

- Ez így rendben van?

Kirázta a hideg, mikor megérezte a szavak rezgését a nyakán, amit a másik férfi hangja okozott.
- Igen.
Ujjait átkulcsolta Adamével és ismét becsukta a szemeit. Az idősebb férfi átölelte őt, úgy érezte, mintha végre fellélegezhetne. Megkönnyebbülten sóhajtott, mintha bízhatna ebben a személyben egy kicsit. Adam párszor már látta a sebezhetőségét – soha nem gúnyolta érte, és soha nem tett olyat Billel, amit nem akart. Bízni akart benne – azt akarta, hogy képes legyen egyszer végre, szabadon bízni valakiben.

A halványkék szemek a tükörre emelkedtek – csak nézi maga előtt Bill vonásait. Nézte őt a karjaiban, a szeme előtt volt a tükörképük – Bill annyira törékenynek tűnt, mégis olyan erős. A teste annyira vékony, hogy attól félt eltöri, a szív belül pedig annyira sérült és zárkózott. Az erő, ez a fal volt – a fal, amit Bill azért emelt, hogy senki se árthasson neki, a fal, ami kizárta Adamet is, és valójában nem tudta elérni őt. Még akkor is, ha Bill ott volt a karjaiban, valójában olyan messze volt.

Az idősebb férfi megint lesütötte a szemeit, visszatért az énekes nyakához, és nagyon lassan kezdte végigcsókolni álla vonalának vékony izmait. Érezte Bill egyre szaporább pulzusát az ajkain és ahogy a teste ismét felforrósodik az ölelésében.
- Nyisd ki a szemed.
Azt akarta, hogy Bill lássa ezt. Egy újabb alkalom volt, hogy megkérje a másikat, hogy nézzen a tükörképükre, és ne kapja el a tekintetét. Azt akarta, hogy Bill emlékezzen erre a pillanatra, valahányszor tükörbe néz, emlékezzen ezekre az érzésekre, minden egyes alkalommal, és ne süsse le a szemeit, ha magára néz.

Sötét szemeit újra a tükörre emelte, és azonnal találkozott a bűntudattal és szégyennel, mégpedig olyan intenzíven, hogy úgy tűnt, a saját szemei visszasikítanak rá. Ő csak annyit látott, hogy nem teljesen az igazi Bill bámul vissza rá, hanem a drog előidézte, önelégült Bill, és az ujjait a pultba vájta – a boldog, de néha önmagával konfliktusba keveredő Bill, amiért Adam tudomására jutott, hogy ez a Bill hamarosan nyögni és sóhajtozni fog, csakis neki. Bill lehunyta a szemét erre a képre – nem akarta nézni, de hogyan tudná a másik ezt esetlegesen megérteni? Sehogy, amíg nem tudja az igazságot…

Meleg ujjai simítottak végig a kulcscsontján és siklott ingjének gallérja alá, hogy végül megérintse nyakának sima bőrét.
- Minden rendben van. Csak nyisd ki a szemet és nézz… - Adam ajkai finoman hozzáértek a füléhez. - …nézz engem.

Ahogy Bill szeme ismét kinyílt, egyből Adam kezét nézte – olyan erősen összpontosított, ahogy csak tudott, hogy így elkerülje a saját szemeit. Ez új volt – úgy érezte, mintha, ami történik, egy filmben játszódna le, éppen előtte. Abban a pillanatban úgy érezte, annyira valódi, de mégis oly’ távoli csak amit néz.

Gyengéd ujjai lassan felsiklottak hosszú nyakán – egy kicsit magasabbra emelte a fejét, ahogy végigsimította az utat nyakától az álláig. Puha csókokkal árasztotta el, de mutató és hüvelykujjával nem engedte el Bill állát és lassan fordította oldalra – úgy vezette őt, mint egy manökent, csak hogy jobb hozzáférést kapjon, Bill legérzékenyebb pontjaihoz. Nem volt erőszakos vele – olyan kedves és bíztató, hogy Bill engedelmeskedni akarjon neki – de még mindig nem engedi ki az irányítást a kezéből. Nem tűnt úgy, hogy Bill ezt bánná.

Másik keze folyamatosan mozgott a fiatalabb énekes csípőjén – talált egy tökéletes helyet, ahol a vékony póló alá juthatott. Ahogy ujjai felsiklottak meleg hasán, érezte Bill borzongását az érintése nyomát, és kéjes sóhajait. Bill némán könyörgött, alig észrevehetően remegett és keze már elfehéredett a pulton, annyira szorította. Adam elmosolyodott a tarkójánál – Bill pont ott tartott, ahol akarta, hogy legyen.

A nyakánál lévő keze lecsúszott Bill mellkasára – szándékosan végigsimítva a piercinget, amire Adam annyira imádattal emlékezett vissza, hogy ott van. Mosolya kiszélesedett, mikor Bill megremegett az érintésre, és mintha az egész teste ellazulna, ahogy a borzongás végigfutott rajta. Adam oldalra döntötte a fejét, hogy újra a tükörképükre nézhessen, még látta, hogy Bill szeme lassan lecsukódik és ajkai szétnyílnak – tényleg ennyire élvezett egy ilyen egyszerű érintést. De Adam nem akarta hagyni Billnek, hogy engedetlenkedjen neki: - Figyelj.

Sötét szeme felemelkedett a parancsra – nézte Adam kezét, ahogy pólója alatt végigsimít az oldalán, felfelé tolva felsőjét is. Mikor az anyag a földre hullt, Bill légzése is felgyorsult egy kicsit – annyira védtelennek és sérülékenynek érzete magát, már szinte kényelmetlen volt az egész, mindaddig, míg a férfi keze visszatért testéhez. Úgy haladt át felmelegedett, izzadt bőrén, hogy Bill szinte megbabonázva nézte a tükörben, szeme követte a gyönyörű kezeket – a csípőjébe markolt, és erősen tartotta. Tényleg így néznek ki együtt?

- Ez tényleg beindít téged, ugye? – ugratta Adam, és vigyorogva tapadt ajkaival újra az énekes nyakára.

Szeme végigfutott a hasán, és a karján, ahogy megpihent a pult szélét markolva, ziháló mellkasán a nyakláncok, minden lélegzetvételnél megcsillantak. Bármennyire nem akarta bevallani, Adamnek igaza volt. Elkezdte összehasonlítani a vékony karjait, és csontos kezeit a másik férfival – szinte sikított, amikor rájött mennyire törékenyen fest mellette. Kezdett világossá válni neki, hogy a világ tetemes része, miért hasonlítja őt egy lányhoz.

Az idősebb énekes adott még egy puszit a tarkójára – igyekezett megérinteni őt, minden egyes szabad bőrfelületén. Fel a keskeny vállaira, majd vissza – érezte Bill mennyire megfeszül, mikor egy kicsit mélyebbre mer menni. Nem lepődött meg rajta, hogy Bill milyen érzékeny – ez már szinte szomorú volt, Bill nem kapta még meg túl sokszor azt a fajta szeretetet, amit megérdemelne. Megnyalta az ajkait, ahogy hátralépett és nagyon röviden elengedte a másik férfit, de elég ideig ahhoz, hogy lehúzza a saját ingét – érezte, hogy lassan megfullad benne. Amilyen gyorsan csak lehetett, keze visszatért Bill derekára és visszahúzta őt, amíg bőrük össze nem ért, ezzel egy szisszenést kiváltva Billből. Nem volt képes tovább távol maradni tőle.

Halványkék szemeit a tükörre szegezte, elemezgette, hogy testük vonalai mennyire jól illenek egymáshoz – nem voltak ikrek, de nem is épp idegenek. A dereka, csípője és válla – nem volt sokkal nagyobb, mint Billnek, mégis annyival egészségesebbnek hatott. Szemeit végigvezette körvonalaikon és kontrasztjaikon, hogy hasonlóságokat kutasson. Azon kapta magát, hogy csodálkozva nézi kézfejét Bill testén, csodálkozva, mert engedélyt kapott, hogy ott legyen. Ez megint egy kicsit olyan volt, mint az első alkalom.
- Gyönyörű vagy…
Most, hogy a másik már a karjaiban volt, többet akart – el akarta érni, hogy állandóan visszatérjenek majd ide, és nem akarta, hogy a pillanatok örökre véget érjenek.

Meglazította az ujjai szorítását Billen, és keze elkezdett lejjebb csúszni karcsú csípőjén – haladt előre, a farmerjának gombjai irányába. Mikor a keze megragadta a szövetet és hüvelykujja épphogy becsúszott öve mögé, tekintetük találkozott a tükörben. Csak egyetlen jelet keresett Bill szemében, ami a bizonytalanságot jelentheti, a legapróbb árnyéka már megállítaná őt. Bill szeme olyan távoli és olvashatatlan – olyannyira, hogy már szinte ez is egy jel volt, hogy hagyja abba. Lehet, hogy ez már túl sok volt neki.

De mikor Bill lesütötte a szemeit és az idősebb férfi mellkasának simult, az bátorító volt. A fiatalabb énekes felsóhajtott és Adam kezét figyelve érezte, hogy szíve egyre hevesebben ver – szinte dübörgött a mellkasában. Ez igazán megtörténik – tényleg keresztül megy ezen. Vett egy nagy levegőt, és ahogy kifújta egy kis nyöszörgés is társult mellé. Vajon tényleg kész erre?

- Ha azt akarod, abbahagyom. – suttogta Adam, a másik nyakába – Esküszöm. Csak mondd.

- N-nem, nem… - nyelte le a gombócot a torkában, kényszerítette a szemeit, hogy lecsukódjanak egy pillanatra, szüksége volt rá, hogy össze tudja szedni magát. Nem volt oka a pánikra – egyáltalán nem. Adam sosem bántaná őt.

- Bill… - saját sikoltó vágya és ösztönei ellenére, az idősebb férfi elhúzta kezét Bill farmerjától, miután kigombolta. Megfogta a német vállait és maga felé fordította, így szembe álltak egymással, fakó szemeit le sem vette róla, míg Bill végül ki nem nyitotta pilláit és találkozott a tekintetük.
- Ez így tényleg rendben van? Nem kell ezt tenned. Semmit sem kell bizonyítani…
Mikor Bill nem válaszolt, leengedte a kezeit és egy lépést hátrált tőle, talán csak egy kis térre van szüksége. – Nem kell ezt tennünk.
A gyomra belesajdult a saját mondatába, de ha Bill lassítani akar, akkor ő egyet értene vele. Imádta azt, ami már történt köztük, és nem kell tovább menniük feltétlenül – még akkor sem, ha már szinte fájt, annyira akarta.

Egy pillanatig teljes csönd vette körül őket, míg csak néztek egymásra. Bill ujjai egyre erősebben kezdték markolni a fürdőszoba pultjának szélét maga mögött. Megkönnyebbültnek akarta érezni magát, mikor Adam elengedte, mert amíg a karjaiban van, teljesen tehetetlen. Nem akart erősebb kezeket magán, nem akart lemondani az irányításról és mindenek előtt, nem akart egy másik férfit maga fölött. De minél tovább szegeződtek rá azok a babakék szemek, mellkasa annál vadabbul emelkedett, ujjai annál görcsösebben feszültek a pult szélén, lélegzete pedig annál érdesebb lett – mindehhez, amit Adamnek tennie kellet, csak annyi, hogy nézi őt. Bill megnyalta az ajkait és végignézett a másik férfi mellkasán, le a hasán, a karjain és kézfején. Elképzelte, hogy érezné magát azokban a karokban, hogyan érezte magát, benne már ezelőtt is. Nem tudott harcolni az érzései ellen – kit akar átverni?

Az énekes ellökte magát a pulttól, nekiesett az idősebb férfinak, testük összesimult, ajkaik pedig mohón találkoztak. Kezei mágnesként tapadtak Adam vállára és derekára, nekikényszerítve az idősebb férfi testét a hideg csempének. Elég a harcból. Elég a kibaszott harcból és engedd el. ENGEDD EL. Erős kezek találtak a derekára, és szorosan húzta magához, olyan erősen tartotta, mint ahogy Bill ujjai is az idősebb izmaiba mélyedtek, miközben összepréselte a csípőjüket. Most egyedül Bill kezében volt az irányítás – bátor volt. A drog hatása megint kezdett visszatérni – érezte, ahogy érzékei kiéleződnek, megint felerősítve mindent, amitől kénytelen volt a másik ajkaiba nyögni.

- Jézusom…! – zihálta Adam, szemei szélesre nyíltak és próbálta elszakítani az ajkaikat, fejét a falnak döntve. Tüdeje szinte már levegőért könyörgött, szíve gyorsabban vert, mint valaha, egész teste remegett – és Bill még így sem állt le.
- Bill… - vett egy mély lélegzetet végre, szemeit pedig lehunyta, ahogy a fiatalabb énekes ajkai megtámadták a nyakát. Keze lejjebb csúszott a német karcsú derekán – éles csípőjén, újra rátalált a farmer szélére. Ujjait az övtartó hurkaiba akasztotta, és felhasználta, hogy a lehető legközelebb rántsa magához Billt. Merevedésül újra összeért, a fiatalabb férfi pedig felnyögött és körmeit, válaszul Adam bőrébe mélyesztette. Ez volt minden biztosíték, amire Adamnek szüksége volt.

Az idősebb férfi keze eltávolodott Bill farmerjától, végigsimított hosszú karcsú hátán – a remegő izmok felett finoman csillogott a verejték. Végigsimított lapockái között, miközben ajkaik újra találkoztak. Megint visszatért Bill csípőjéhez, ahogy előre lépett – a másik nagy meglepetésére fordított a helyzetükön, és most őt kényszerítette falhoz, mint ahogy az előtt Bill tette vele. A férfi hagyta Billnek, hogy egy kicsit megízlelhesse a hatalmat – de csupán ennyit akart hagyni neki: hogy megízlelhesse.

Ahogy gyengéd csókjai Bill nyakát cirógatták, fürge ujjai rátalálta farmerja cipzárjára – lassan húzta le, míg másik kezével ugyan olyan gyilkos lassúsággal simított végig a hasán, fel a mellkasára. Bill éles körmei újra megtalálták a vállát és belemélyedtek, aztán a hátába is megérezte őket, majd a nyaka mentén – könyörög. Adam megnyalta az ajkait és felemelte a fejét, egész addig, míg Bill fülébe nem tudott súgni.
- Bízol mennem?

A német torkát valami furcsa kéjes hang hagyta el, ahogy bólintott, aztán a fejét a falnak döntve kapkodott levegő után. Félig nyitott, kimerült és könyörgő szemmel nézett Adamre – vajon mit akar csinálni?

Képtelen volt távol tartani magát attól a testtől – attól a forró, puha bőrtől – még akkor sem, ha annyira akarta. Ajkait mágnesként vonzotta, kezei tehetetlenek voltak, ha csak nem épp az ő testét érintették. Egy pillanatnyi tétovázás nélkül, Adam keze lejjebb siklott és újra a csípőjét simította – ezzel a simítással pedig lendületesen letolta Bill farmerját a boxerével együtt. Többé nem érezte a textilt – csak a lángoló, számára teljesen új bőrfelületet az ujjai alatt. Átmászhatott azon a bizonyos falon, amit Bill a világ ellen épített – megadta neki az engedélyt, hogy elsőként bejárhassa az elrejtett privát világát. Ez több volt, mint megtiszteltetés.

Remegő ajkai találkoztak a német énekes kulcscsontjával – az előző pillanat intenzitását eltompítva, a hangulat most szelíd és érzéki. Puha, meleg tenyere lassan simított végig mellkasán és vállán, majd kíváncsian lesiklott Bill csípőjére, incselkedve cirógatta az alhasát. Bill olyan óvatosan nyögött fel, talán azt gondolhatta, hogy Adam nem is hallotta, a csípője pedig finoman megemelkedett egy kicsit – könyörög Adam figyelméért.

A puha ajkak egy utolsó csókot leheltek nyakára, aztán Adam Bill derekába kapaszkodva, térdre ereszkedett előtte – pihekönnyű csókjaival óvatosan hintett be minden négyzetcentimétert a derekán és csípőjén, combjain. Figyelmen kívül hagyta, ahogy Bill egy rezdüléssel jelezte fájdalmas várakozásának kínzását. Megéri majd a várakozást. Hüvelykujjával simogatta Bill csípőjét, ahogy megcsókolta a forró bőrt és orrával cirógatta végig a hasát. A saját pulzusa olyan heves volt, hogy bármilyen izgalmat is érzett most Bill, ő biztosan a tízszeresét tapasztalta. Adam hüvelykujja egyre közelebb és közelebb simogatta ahhoz a ponthoz, ahol Bill már olyan égetően akarta az érintést – a lehető legközelebb akarta lökni magát Adamhez.

Nyomott még egy utolsó csókot arra a szép csípő csontra, az egyik kezével rámarkolt Bill férfiasságára, amitől hirtelen Bill csípője önkéntelenül előre nyomult – de Adam másik keze által visszakényszerült a falnak.

Az első, gyötrelmesen lassú simítás után, Bill hagyta hogy szemei lecsukódjanak. Úgy érezte mintha a fejében valami nehéz köd úszna. Karcsú ujjaival Adam vállát szorította, aztán elindult felfelé a tarkóján és hajába túrt, hogy ösztönözze a férfit, mert kezdett beleőrülni, amiért megtalálta a leglassabb ritmust. Manikűrözött körmei belemarkoltak a sötétre festett hajba, amivel Billnek egy kis rántást sikerült kiérdemelnie, és hangosan felnyögött a falnak dőlve. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy olyan mozdulatlanul tartsa a csípőjét, ahogy csak tudja – olyan régen érintette már meg valaki más, és úgy érezte kétségbeesésében képes lenne sikítani is, ha Adam nem siet egy kicsit.   

Ugyanazok az ajkak, amik eddig azt a szép testet kényeztették, most alig érezhetően érintik csak Bill férfiasságát, miközben a kék szemeivel óvatosan nézett fel rá. Érezte Bill kétségbeesését és mosolygott rajta – imádta az ilyen fajta irányítást, valaki ennyire fontos személy felett. Adam a sarkaira ült, és lehunyta a szemét, miközben hüvelykujja még mindig Bill egyik legérzékenyebb pontját cirógatta. A gyűrűs ujjak a hajában ismét esedezve próbálták közelebb húzni – ha Bill képes lenne egyenletesebben lélegezni és megtalálná a hangját, könyörögne.

Mikor a férfi nyelve először szelíden végignyalt rajta, Bill térde megremegett. Adam vállába kapaszkodott és egy nyögéssel tarkított sóhaj hagyta el az ajkait – megkönnyebbülés volt benne, izgatottság és mindenek előtt szükség.
- Kérlek…! – nyöszörögte összeszorított fogakkal, tarkóját finoman a falnak vágta a frusztrációtól és az izgatottság kimerültségétől. Teste hirtelen megrándult és újra életre kelt, amint a másik férfi nyelve körbesimított farka csúcsán és finoman a szájába vette. Az énekes zárt ajkai mögött hangosan nyögött, ujjai és teste pedig kontrollálatlanul remegni kezdett – Adam vajon észrevette mennyire jól érzi magát?

Erős kezek szorítják falnak a német csípőjét, de néha elkalandoznak a combjára vagy a Bill hasán feszülő izmokra. Csukott szemmel végzi dolgát a fiatalabb énekes férfiasságán, miközben figyeli nehézkes levegővételét – a legédesebb keveredése a nyögésnek és zihálásnak, amit valaha hallott. Olyan szeretettel simogatta a másik csípőjét, miközben egy kicsit hátrébb húzódva, sós ízt ízlelgetett a nyelvén.

Bill légzése egy kicsit csillapodott, ahogy hagyta magát elmerülni az érzésben. Csípője olyan nagyon előre akart lendülni, hogy mélyebbre kényszerítse magát abba a tökéletes szájba. Az idősebb énekes szorosan tartotta őt, és szinte egészben lenyelte, miközben mozgott rajta újra és újra, és minden lökésnél érezte a farka csúcsán, ahogy Adam szűk torkának ütközik. Ez az érzés annyira bensőséges volt és olyan intenzív, mintha a legerősebb elektromos töltés futna keresztül a testén – nyöszörgései és hangosabb nyögései semmit sem tükröztek abból, amit érzett.

Remegő kézzel, de keményen markolt Adam hajába, miközben Bill háta ívben megfeszült a falnak dőlve. Oldalra fordította a fejét, hogy megpróbálja visszatartani az orgazmust, amíg csak lehetséges, szemét egy icipicit kinyitotta, és szembenézett magával a tükörben. Végignézett a saját szétnyílt ajkain, ziháló mellkasán és remegő izmain, amin veríték ragyogott… és lejjebb pedig egy gyönyörű száj igyekezett kielégíteni…

- Ad’m… - az énekesnek alig volt ideje, hogy a másik nevét nyöszörögje összeszorított fogai közt, a teste máris szinte ezer darabra robbant. Adam keze szilárdan tartotta őt, míg Bill teste megfeszült, és összerándult, ahogy sikítva szakadt rá a futótűzként terjedő, visszatartott orgazmusa. Érezte, ahogy minden egyes sejtjébe szétterjed és bizsergeti a testét – sosem érezte még, hogy ennyire él.
- Bassza meg…
Még mindig érezte maga körül a férfi száját – még akkor is gyengéden szívta, mikor Bill lefelé tartott, a legnagyobb magaslatokból. Hogy a fenébe fog így tovább menni?

Fáradt ujjai enyhítettek Adam hajának szorításán és finoman, szerelmesen simított végig az izzadt tincseken – megköszönte. A fiatalabb énekes annyira kimerült – soha az életben nem volt még ilyen kemény orgazmusa, még tinédzser korában sem!

Adam megtörölgette kezével a száját, aztán megint közel hajolt és finoman csókolgatni kezdte hasát és combjait – a maga módján, ő is megköszönte.
- Jól vagy?
Bill teste remegett a keze alatt és félt, hogy összeomlik. Bill a tarkójára csúsztatta a kezét és hasához ölelte Adam fejét – egyik kezét a hajába túrta, másikkal a háta felső részét simította végig. Az idősebb férfi felsóhajtott, és egy pillanatig pihentette fejét ott, ahova Bill kényszerítette – annyira fáradt volt, az intenzív érzésektől és vágyaktól, hogy alig maradt energiája még ahhoz is, hogy felfogja, mennyire fájdalmasan lüktet a saját lába között is.

- Mi a helyzet veled?

Adam belenyögött a másik csípőjébe.
- Minden oké lesz. Nekem nem szükséges.
Billnek ez rendben kellett volna, hogy legyen – neki egy vállrándításnyi válasszal félre kellett volna néznie – helyette a fiatalabb férfi csak nézte őt. Érezte magán azokat a gyönyörű szemeket, aztán végre felemelte a fejét, hogy találkozzon velük.

- Ez így nem helyes… - ráncolta homlokát a német, és lejjebb csúsztatta kezét az idősebb férfi karján – megpróbálta rávenni, hogy álljon fel. Egy apró mosoly ült ki Bill ajkaira, ahogy megragadta az idősebb férfi kezét és elkezdte vezetni a fürdőszobában.
- Kövess. 



6 megjegyzés:

  1. Jelentem frissen és üdén itt vagyok. :D Látom elsőként én. :) Szupi.
    No szóval woow! :D Tényleg nagyon jó rész volt. Nagyon ügyes vagy, hogy ezt így le tudod fordítani basszus. A fordításos is egy komplett alkotás. :)
    Várom a folytatást. :) Bármilyen folytatást. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neked Kami! :)
      Igyekszem minél szebb munkákat kiadni a kezemből. Az eredeti néhol nekem kicsit alpári az ágyjelenetnél, dehát az angol nyelv elég korlatozott. Próbálom élvezhetőre fordítani, mert kőzben meg olyan szép gondolatok, érzések, karakterek vannak történetben. És egy nagyon valós problémát ábrazol az egész. Remélem menni fog. :)
      Hamarosan jövök. :)

      Törlés
  2. Boldog új évet :) Én sem pörögtem túlzottan, unalmasan és otthon telt az év utolsó napja számomra. Ez a rész pedig valami zseniálisan lett lefordítva!!! Biztos rohadt nehéz lehetett, elismerésem, én tuti nem tudtam volna ilyen gyönyörűen fordítani és az alpári részeket élvezhetőbbekre fordítani. Le a kalappal, akármit csinálsz, azt mindig tökéletesen csinálod!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked is boldog új évet! :) Bár nem mondanám, hogy unalmas volt, de hasonlóan itthon töltöttem. Annyira nem zaklatott fel, örültem, hogy vége lett az évnek. Nem volt a kedvencem.
      Bevallom tényleg nem volt könnyű. Eddig a legnehezebb rész volt és még hol a vége... :) De nagyon igyekszem minden részt így. :) Teljesen túldicsértek mindig, de nagyon köszönöm, borzasztó jól esik. Minden komment ad egy újabb lökést, hogy nekiálljak. :) Egyébként meg, ugyan már, te is zseniálisan csinálod, amit csinálsz és xxslashxx... meghalok már a gyerekek voltunk folytatásáéééééért.... :D Csak zárójelben. ;)
      Köszönöm még egyszer a dicséretet, és örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés
    2. Köszönöm a kedves soraid :) Folyamatban van a folytatás, több mint a fele már régen készen van,csak jöttek az ünnepek és nem volt időm befejezni, de januárban mindenképpen meg akarom csinálni. Sajnos kevés az időm és ha van is, akkor inkább olvasom a te írásaidat, mert azokkal képtelenség betelni <3 De lesz új, hamarosan!!!!!

      Törlés
    3. Ó ha tudom, hogy én akadályozlak akkor nem írok ennyit. :) hehe. Már izgatottan várom! :))) Nagyon jól esik, hogy ennyire szereted olvasni az irományaim. A napokban már körvonalazódik egy új Mirror rész is. :)

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.