Man in the Mirror - 6.

Halihó!
Kicsit eltűntem, de már itt is vagyok. Meghoztam a következő részt. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését. :)
Most vettem észre, hogy WTTS frissítés már nagyon régen volt, nincs ez így jól, szóval legközelebb azzal jövök. :)
Jó olvasást! 
És köszönöm a kitartást!
Puszi&Pacsi



6. Felismerés

Már mélyen az éjszakában jártak, Adam pedig egyre többet mocorgott, mert már minden tagja elzsibbadt a földön ülve. Mégsem ez volt, ami kirángatta álmaiból, hanem a remegő és markolászó kéz, ami a mellkasát szorította. Kinyitotta a szemét és egy pillanatig csak meredt maga elé, mire felfogta hol is van. Aztán az álom egy pillanat alatt kiszállt a szemeiből mikor tudatosult benne, hogy a kéz, ami olyan kétségbeesettem markolja a mellkasát Bill keze.
Gyorsan megfordult és az ágy mellé térdelt. Bill hason feküdt, arca fájdalmas grimaszba ráncolva, kezei remegtek, és halkan nyöszörgött. Adam mielőtt felébresztette volna még gyorsan végig pörgette az agyában, hogy mi történhet éppen, és a megoldás, ha felébreszti, vagy jobb, ha hagyja aludni. Egy kis hezitálás után úgy döntött felébreszti, mert nem bírta nézni a szenvedéseit. Attól tartott megint egy borzalmas rémálom gyötri, vagy talán Tom. Azt pedig nem akarta hagyni, a múltkori után eldöntötte, hogy meg fogja védeni tőle, és nem hagyja neki többé, hogy bántsa Billt. Nem érdemli meg. Annyi ember érdemelné meg a világban, hogy gyötörjék egy kicsit mentálisan vagy fizikailag is akár, de nem ez a fiú. Semmiképp sem Bill.

- Bill. – fogta meg a vállát és kezdte el gyengéden rázogatni. – Bill, ébredj.
Nem reagált, és az érintés is mintha fájdalmat okozott volna neki. Mikor rászorított a vállára halkan felnyögött és ez nagyon nem tetszett Adamnek.
- Bill, kérlek, kelj fel.
Stratégiát váltott és az arcát kezdte óvatosan simogatni. Bill ettől mintha egy kicsit megnyugodott volna és ébredezni kezdett. Adam, ahogy az arcához és hajához ért érezte mennyire megizzadt. Bármi is zajlott le a fejében, megint erős hatással volt rá. Pillái megremegtek és nagyon lassan pislogni kezdett.

- Ah. – csak egy nyögésre tellett tőle, és Adam máris látta, ahogy ökölbe szorítja a kezét, hogy meggátolja, de a remegés még mindig nem múlt el. Ez most nem egy epizód volt és nem is rémálom.
- Mit érzel? – kérdezte komolya és teljesen tárgyilagos hangon.
- Rémisztő, mikor kitör belőled a sürgősségi orvos. – lehelte halkan Bill és egy nagyon apró és fájdalmas mosoly jelent meg az arcán.
Adam egy kicsit fellélegzett.
- Ha képes vagy poénkodni, akkor nem lehet olyan nagy a baj. – mondta már sokkal gyengédebben, és lemosolygott rá, ahogy még egyszer végigsimított az arcán. Az gyengéd érintéstől Bill megdermedt és felpillantott Adamre. Szemei a félhomályban is szépen és mindenekelőtt kedvesen ragyogtak rá. „Hogy tudsz egész nap ilyen kedves lenni velem? Hogy a fenébe nem fáradsz bele?” – tette fel a kérdést magában, mert tényleg nagyon kíváncsi volt a válaszra, mert nem értette. Már felkészült a hangok lesajnáló, kritizáló és bíráskodó mondataira, de nem jöttek. Valami egészen halk suttogást mintha hallott volna, de csak egy hang volt. A tulajdonosa pedig mintha Tom lenne, de nem értette. Túl halk volt. Nem mert volna mérget venni rá, hogy őt hallja. „Mi a fene? Tom?” De válasz nem érkezett. Vagy ha mégis, hát nem hallotta tisztán.

Adam másodpercek óta csak nézett a fiú szemeibe és észre sem vette mennyire elmerült a pillantásában. Azok a melegbarna szemek… És most hogy nem volt körülötte a fekete festék, egész máshogy ragyogtak. Természetesen, gyermekien és egy kicsit talán félénken. Sokkal lágyabbá tette az arcát a smink hiánya. Adam gondolkodott, de nem tudta volna eldönteni, hogy így tetszik neki jobban a fiú, vagy pedig sminkkel. Kitudja miért, talán a fáradság, vagy mert nagyon nem akart tudomást venni róla, de fel sem tűnt neki, hogy épp gyönyörködik Billben.
Révületéből az előtte fekvő rekedtes, álmos hangja hozta vissza.
- Miért nézel így?
Adam pislogott párat, mielőtt válaszolt volna.
- Hogy? – kérdezett vissza értetlenül. Tényleg nem tudja, hogyan nézhetett. Nagyon elbambult.
- Nem tudom. – lehelte halkan maguk közé. Nem csak mondta, tényleg nem tudta volna megmondani mit látott Adam szemeiben. Mintha valamit méregetett volna rajta, volt a tekintetében gyengédség felé, egy kis csodálatot is látott és mintha lett volna ott valami fura vágyakozás is. Mindezt viszont nem akarta kimondani, mért szinte biztos volt benne, hogy képzelődött.
Adam csak elmosolyodott.
- Mi a baj Bill? Fáj valamid? – kérdezte sokkal lágyabban, mint először.
- Mindenem. De ne aggódj, ez... ez most nem olyan szokatlan. Ez már egy ismerős érzés.
- A fenébe! – csapott a homlokára és dörzsölte meg gondterhelten arcát. Beugrott neki egyből. – Elvonási tünetek.
Bill mosolyogva nézett fel rá. Csodálta, hogy a férfi ennyire tisztában van mindennel körülötte. Furcsán megnyugtató érzés volt neki, hogy itt van ez a kiegyensúlyozott, normális, jóképű és hihetetlenül intelligens ember, és minden titkáról tud. Vagyis majdnem mindenről… És ennek ellenére még mindig vele van, kedves és nem megvető. Persze tudja, hogy orvos és ez a munkája, de valahogy ettől függetlenül is nagyon jó érzés volt. Más orvosok soha nem voltak vele ilyenek. Adam tényleg olyan, mint egy barát. Egy igazi barát. Vagy talán még annál is több.

- Mióta vagy tiszta?
- Előtte nap lőttem utoljára mielőtt ide kerültem. – vallotta be őszintén. Azt tudta, hogy mennyire nem jó dolog a drog. Soha nem is akart függni tőle, de mikor azt olvasta, hogy addig megszűnnek a problémái, elgondolkodott rajta. Aztán egy-két alkalommal Tom annyira durva volt vele és az epizódok is olyan kínzóak voltak, gondolkodás nélkül rohant, hogy szerezzen valami kemény anyagot és belője magát. Ezt még néhány durvább periódusnál megismételte, és onnan már nem volt megállás. Egyre gyakrabban használta és nem csak akkor mikor az agya játszott vele, bár megpróbálta a lehető legóvatosabban adagolni és minél ritkábban. Kitolta a fogyasztásokat amennyire csak tudta. Még így is sokkal körültekintőbben használta, mint más függők.
- Mit?
Bill elkapta a tekintetét. Szégyenkezve nézett maga elé.
- Hé. – Adam megfogta az arcát és kényszerítette, hogy ránézzen, közben pedig ujjaival cirógatta. – Előttem nem kell rosszul érezned magad emiatt. Tudod, hogy én vagyok az, akinek mindent elmondhatsz. Sőt, el is kell mondanod. – kacsintott rá mosolyogva, hogy egy kicsit feloldja Bill feszültségét.
- Kokaint, de nem orrba.
- Vénásan? – sápadt le Adam, bár igazából egyik megoldást sem tartotta jónak, de ha választani kéne még mindig inkább a por.
- Crak pipával szívtam el. – mentette a helyzetet gyorsan, mert tudta, hogy talán még ez a legkevésbé agresszív beviteli forma.

Adam ajkai akaratlanul mosolyra húzódtak. Bill olyan rémülten nézett rá, hogy gondolkodás nélkül hajolt le és ölelte magához a fiút.
- Nagyon fáj, nagyon rosszul vagy? – suttogta a fülébe.
Bill egy kicsit feszengett és ezt érezte is, de a kellemetlen tüneteknek tulajdonította. Fogalma sem volt, hogy Bill feszengését, a közelsége váltja ki.
- Még nem olyan durva. Csak kicsit sajognak az izmaim és nem tudok parancsolni ennek a rohadt remegésnek. – mondta dühvel kevert keserűséggel. – Lesz még durvább is, tudom.
- Nem hagyjuk, hogy nagyon rossz legyen, jó? Segíteni fogok.
- Rendben. – lehelte Adam fülébe, aztán megérezte a férfi lágy simogatását a hátán, amitől nem tudta nem lehunyni a szemét, hogy úgy élvezze.
Adam pedig büszkén vette tudomásul, hogy Bill ellazult az ölelésében, de érezte, hogy ideje elengednie.
Kibontakozott az öleléséből és mosolyogva nézte, ahogy vissza fekszik és összegömbölyödik a takaró alatt.
- Hozzak neked valamit? Fájdalom csillapítót vagy inni?
- Inni. Azt elfogadom, de még annyira nem fáj, csak egy kicsit sajog. Mint mikor lázas vagyok.
- Értem. Rögtön jövök. – azzal egyből megpördült és elindult az ajtó felé.
- Siess. – szól utána Bill, és mikor hátra nézett a válla felett, látta milyen aranyosan néz utána, fejét kicsit felemelve a párnáról. Adam-et ma már sokadszor mosolyogtatta meg akaratlanul is a fiú viselkedése.

Gyorsan végigsietett a folyosón az étkező felé és fel sem tűnt neki, hogy az éjszakás nővér leesett állal néz utána. Fogalma sem volt, hogy Adam odabent volt egész eddig, és nagyon megdöbbentette. Már jött is visszafelé egy pohár vízzel, mikor látta az ápoló azóta is sokkolt arcát.
- Hello.
- Dr. Lambert, de hisz nem is ügyeletes.
- Tudom, a betegemmel maradtam bent. És milyen jól tettem, épp most kezdődtek el a kábítószerek elvonási tünetek. Készíts elő kérlek fájdalom csillapítót, ha szükség lenne rá. – utasította kedvesen az ápolót.
- Máris. Szükséged van még valamire? – kérdezte már egy kicsit összeszedettebben a fiatal nő.
- Nem, köszönöm Angie.

Ott is hagyta a pultnál, hogy végre megitathassa Billt. Mire beért már nem volt az ágyban. Kicsit rémülten nézett körbe a szobában, a fiút keresve. A tükör előtt látta meg, és úgy tűnt nem vette észre, hogy bejött. Adam pedig most nem is akarta még leleplezni magát. Megfigyelte mit csinál Bill. Nem kémkedni vagy leskelődni akart utána, csupán kíváncsi volt mit csinál ilyenkor. Egy kicsit összerezzent, mikor megszólalt.
- Tom, kérlek. Miért csinálod ezt? Beszélni szeretnék veled. Csak egy perc. – könyörgött, de nem olyan gyengén mit, ahogy eddig hallotta Tomhoz rimánkodni. Sokkal magabiztosabb volt. Másodpercekig semmi sem történt, csak nézett maga elé és szuggerálta a saját tükörképét.
- Semmit nem értek. A kurva életbe, hallak, de nem értelek. – mondta most kicsit idegesebben és dühében a falba csapott. – Mindegy talán te értesz engem, Adam beszélni szeretne veled. Tudom, hogy mennyire gyűlölöd, de kérlek, a kedvemért adj neki egy esélyt. Csak egy esélyt arra, hogy beszéljetek. Ha igazán szeretsz, kérlek tedd meg.
Adam érezte, hogy ha most nem fedi fel magát, akkor lebukik, hogy hallgatózott, ezért csoszogott párat és meglökte az ajtót. Bill egyből hátrakapta a fejét.
- Hát te, miért nem fekszel? – kérdezte kedvesen, mintha semmit se hallott volna.
- Csak megnéztem a beesett képem a tükörben. Szükségem lesz a sminkjeimre. – mondta és gyorsan visszasietett a takaró alá. – Mit gondolsz? Van rá esély, hogy megkapjam?
- Idebent felesleges sminkelned. – nyújtotta neki a poharat és leült az ágy szélére. – Mellesleg szerintem így is jó vagy.
Bill majdnem félrenyelte az italát. Igaz nem azt mondta, hogy így is jól nézel ki, vagy így is szép vagy, esetleg így is tetszel, de azért ez nagyon váratlanul jóérzéssel töltötte el. Viszont, hogy egy kicsit messzebb menjen, összeszedte magát. Kíváncsi volt rá, hogyan látja őt a férfi, mit gondol róla.
- Szerinted így is szép vagyok? – kérdezte tettetett szégyenlősséggel, de remélte, hogy megtévesztheti Adam-et.
Adam elpirult és hatalmas szemekkel meredt Billre. Teljesen váratlanul érte ez az őszinte kérdés. Az igazi Bill úgy tűnik túl sokszor képes meglepni és kizökkenteni az egyensúlyából. Ezzel a kérdéssel viszont sarokba szorította. Erre muszáj azt mondania, hogy persze, de arra nem sikerül rájönnie, miért is van az a gombóc a torkában hirtelen és miért lángol az arca. Pont úgy érezte magát, mint mikor valaki olyannak kell bevallani, hogy tetszik neked, akinek a válasza nagyon sokat jelent. Amikor úgy érzed, a mondataidnak súlya van. Bárki az ő helyzetében simán, lazán és mosolyogva mondta volna ki azt az apró szót, neki miért ilyen görcsös ez a dolog?
Bill várakozva néz rá, nem akarja megbántani. Nem akarja, hogy azt higgye, szerinte nem szép. Hisz ez nem igaz, ha akarja, ha nem, muszáj belátnia magának, hogy ez a fiú nagyon is szép volt. Már-már tökéletesek voltak a vonásai. Régebben ölt volna egy ilyen srácért. Mindig is imádta a szép férfiakat, akik nem hétköznapiak és többet adnak magukra az átlagnál, érti ez alatt a sminket és egyebeket. Neki sosem volt bátorsága így járkálni, de nagyon tetszettek neki az ilyen srácok. Igen, ha pár éve megkérdezi valaki, hogy milyen pasi az esete, Bill testesítette volna meg a tökéletes ideállt.
Lenyelte a gombócot a torkában, hogy válaszolhasson.
- Így is nagyon szép vagy Bill. – mondta ki lágyan, és egy kissé meg is nyugodott, ahogy a mondat végére ért.
Bill viszont csak most villanyozódott fel igazán. Ezek szerint tényleg nem képzelődik olyankor, mikor olyan furcsa vággyal teli csillogásokat vél felfedezni a szemeiben? „Most mit tegyek? Vajon meddig feszíthetem a húrt?” Gyorsan elhatározta, hogy kockáztat, mert tudnia kell és talán nem lesz még egy ilyen alkalom, amikor megkérdezheti.
- Tetszem neked? – tette fel a kérdést lassan és figyelve, hogy teljesen érthető legyen, mert nem volt benne biztos, hogy képes lenne megismételni.
Adam teljesen lesápadt. Igen, most már egyértelműen látta, hogy túl messzire mentek. Erre a kérdésre nem válaszolhat. Nem csak azért, mert fogalma sincs, mit mondhatna, mert maga sem tudja, mit gondol erről, hanem azért sem mert ez etikátlan és nem mehetnek ebbe bele. Most egy kicsit megijedt, hogy a professzornak tényleg igaza lehetett. Legszívesebben a fejét verte volna a falba, mert ezt tényleg nem akarta. Ez csak nehezíteni fogja a terápiát végig.
- Bill… - suttogta maga elé. Nem tudta, hogyan fogalmazza meg, hogy ne bántsa őt. – Nézd, ebbe nem mehetünk bele. Ez… nem jó irány.
- Elég lett volna csak annyit mondanod, hogy nem. Nem sértődök meg. – mondta, de a hangján Adam igenis hallotta, hogy megremeg. Hallotta, hogy rosszul esik neki, mert ő most azt hiszi, ez egy visszautasítás. Adam most tényleg átkozta magát, mert hagyta, hogy így sarokba szorítsa. Erre a rohadt kérdésre nincs helyes válasz. Az igen azért lenne rossz, mert etikátlan és nem akarja, hogy bármi ennél is ösztönzőbben hasson és mélyen elinduljon a fiúban. A nem sem jó, mert akkor láthatóan megbántja vele, és nem akarja, hogy egy kicsit is elzárkózzon tőle.
Végül úgy döntött, hogy a terápia szempontjából még mindig az a jobb, ha később elkezdd érezni valamit iránta Bill, mint az, hogy teljesen elzárkózzon, mert mondjuk, szégyellje magát, vagy megsértve érezze magát.
- Figyelj rám. Amit most mondok, az az igazság, de tudnod kell, hogy nem örülök, amiért kierőszakoltad belőlem a választ, mert ez szembemegy az orvosi erkölcseimmel. Viszont nem akarom, hogy úgy érezd megbántottalak, vagy leromboljam az önbecsülésed, szóval igen. Tetszel nekem Bill, csodálatos srác vagy és régen sok mindent megadtam volna érted. Most viszont a betegem vagy, és ez morálisan nem elfogadott dolog. Amit most csinálunk, már ez is szembemegy a legtöbb szabállyal, ami elfogadott ebben a szituációban. Szóval most nyugodj meg és felejtsd is el, amit mondtam.
- Szabályok. – horkant fel. – A szabályok az…
- Ne Bill. – szakította félbe nyomatékosan. – Ne is mondd végig. Nem. A szabályok nem azért vannak, hogy megszegjük őket. A szabályok azért vannak, hogy az emberek képesek legyenek egymás mellett békében élni és ne uralkodjon el a kezelhetetlen káosz a világban. Még ha a szabályok néha bosszantóak is, de okkal vannak.
- De…
- Nem Bill! – emelte fel a hangját, amitől Bill egy kicsit összehúzta magát az ágyon ülve. Nem hitte, hogy ezzel ennyire ki fogja hozni a sodrából és most már nagyon bánta az egészet. Adam a legutolsó ember jelenleg a földön, akitől azt szeretné, hogy haragudjon rá. Még Tomtól is könnyebben elfogadja és ez egy kicsit meg is rémisztette, de nem… Adamtől ezt nem akarta. – Elég ebből rendben? Felejtsd el az egészet, ahogy kértelek. Nyugodj meg a választól és felejtsd is el. Most pedig aludj, nekem ideje haza mennem. Nem is lehetnék már itt.

Az utolsó mondatot inkább már csak magának motyogta, ahogy szedegette fel a dolgait a székről. Bill rémülten nézett rá, de nem látta. Nem nézett a szemébe. Nem is akart figyelni most rá.
- Ma még bejövök. Szeretnék beszélgetni. Addig, míg nem vagyok itt, szólok Angie-nek, hogy figyeljen rád. Ha rosszul vagy csak szólj neki, már készített ki neked fájdalom csillapítót. – mondta és már el is indult az ajtó felé.
- Adam… - szólt utána kétségbeesetten kikerekedett szemekkel Bill. – Sajnálom.
- Csak aludj.
- Adam! – kiáltott utána, hogy a férfi végre ránézzen. Adam riadtan fordult hátra. Nem számított a kifakadásra. – Bocsánatot kérek. Ne haragudj rám.
Adam szíve egy kicsit meglágyult, ahogy meglátta a rémülten kuporgó fiút.
- Ne aggódj, nincs baj. Kérlek aludj, oké? Még délelőtt visszajövök. – erőltetett egy mosolyt magára, hogy megnyugtassa Billt, de valójában nagyon dühös és feszült volt. – Lássam, hogy leteszed a buksid.
Bill egy kicsit ellazult és visszabújt az ágyba, nyakig magára húzva a takarót.
- Pihenj, és ha rosszul vagy tényleg szólj. Szépen kérlek.
- Ígérem. – mondta gyorsan.
Adam még küldött felé egy mosolyt és becsukta a 483-as kórterem ajtaját. Ahogy ez megtörtént sóhajtott egy nagyot. Érezte, hogy most muszáj haza mennie és kialudnia magát.

- Angie, ha a főnök bejön, megmondanád neki, hogy 4-kor indultam haza, ezért csak késő délelőtt jövök be?
- Persze. Menj csak. – mosolygott rá kedvesen a nő.
- Figyelj Billre, jó? Nem vagyok meggyőződve róla, hogy szólni fog, ha nincs jól. Ha erősödik a remegés és a fájdalmak, akkor add be neki a gyógyszert, amit kértem. Ha pedig bármi történik, míg nem vagyok itt, felejtsétek el a nyugtatókat. Csak szíjazzátok le, semmi több.
- Értettem. – bólintott kedvesen. Adam is elmosolyodott Angie reakcióján.
- Köszönöm. Jó éjt Angie.
- Neked is Adam.

Bill nem tudott olyan könnyen eleget tenni Adam kérésének, pedig nagyon akarta. Arra kérte, hogy aludjon, de nem volt képes rá. Mióta Adam becsukta az ajtót és magára hagyta, csak folynak a könnyei elállíthatatlanul és rázza a testét a sírás. Legszívesebben seggbe rúgta volna magát. Ő tényleg nem ezt akarta, nem akarta ennyire kihozni a sodrából, vagy, ahogy ő fogalmazott kierőszakolni belőle a választ. Csak egy ártatlan dolognak indult. Csak tudni szerette volna, hogy látja őt. Mert Bill tudta nagyon is jól, hogy neki nagyon tetszik a férfi és igazán vonzódik hozzá, de hát a fenébe is, egy piszkosul jóképű pasi, ezzel nyílván nincs egyedül. Az viszont esze ágában sem volt, hogy ezt ráerőltesse vagy bármit is kihasználjon ebben a helyzetükben. Ha lehetne, most visszapörgetné az időt, és lenyelné a hülye kérdéseit. Remélte, hogy még lehet ugyan olyan a barátságuk. Ezekkel a gondolatokkal sírta álomba magát.

Adam még ült egy kicsit az autóban és csak meredt maga elé. Megpróbált semmire sem gondolni, csak lenyugodni annyira, hogy gond nélkül haza érjen. Mikor belépett a házba, a nappaliban és a konyhában is égett a villany. Charlie már ébren volt. Mikor délelőttös, akkor 6-ra jár dolgozni, most pedig már mindjárt 5 óra.
- Kicsim?
Arra viszont nem számított, hogy Charlie szinte a nyakába ugrik a nappaliból jövet.
- Hol a francban voltál? Tudod hogy aggódtam? Mindig szólsz, ha éjszakázol! – hadarta el, míg szorosan ölelte magához. Adam csak gyengén viszonozta az ölelést. Fáradtnak érezte magát, és csak arra vágyott, hogy vízszintesbe helyezhesse a testét egy kényelmes fekhelyen végre.
- Ne haragudj, Bill miatt kellett maradnom. – abba valahogy nem akarta beavatni, hogy véletlen elaludt mellette.
- Gondoltam. – mondta, ahogy elhúzódott tőle és nyomott egy csókot az ajkaira. – Az meg mi?
- Mi? – kérdezett vissza Adam és Charlie ujjainak az irányába nézett. A fehér ingének mellkasán egy nagy fekete paca éktelenkedett. Adam csak felnevetett, ahogy rájött mi is az. Charlie viszont nem értette ezt a reakciót.
- Bill… - mondta még mindig nevetve.
- Bill… - ismételte Charlie. – Mostanában túl sokat hallom ezt a nevet. – jegyezte meg dörmögve.
- Sírt, mikor beavatott a múltjába, és ahogy magamhoz öleltem, a sminkjével összekent.
- Aha.
- Megyek, lefekszem. Este találkozunk? – kérdezte, ahogy csak egy futó puszit lehelt a szájára és már ment is a szoba felé.
- Ja… - mondta Charlie széttárt karokkal. Nem értette mi a fene van a barátjával. Nagyon szokatlanul viselkedett és ez egyáltalán nem tetszett neki.

Adam gyorsan lezuhanyozott és végre bebújt az ágyba, de sajnos a meleg fürdő pont az ellenkező hatást érte el, mint amit várt tőle. Felélénkítette, és most nagyon elviselte volna, ha Charlie délutános és itt fekhetne még mellette. Vagy inkább alatta. Csak elképzelte mit is tudna vele most művelni és máris érezte, hogy ágyékában szétárad a jóleső forróság és férfiassága éledezni kezd. Benyúlt a takaró alá, és nagyon lassan csúsztatta le kezét a mellkasán át, végig a hasán, egészen le az addigra már közepesen kemény férfiasságához. Ujjai bekúsztak a boxerébe és simogatni kezdte magát, közben pedig felidézett pár csodálatos emlékképet Charlieval. Először az első szeretkezésüket, ahol el sem jutottak a hálóig, már a konyhaasztalon egymásnak estek az együtt eltöltött vacsora aztán közös mosogatás után. Az emléktől elmosolyogott és még keményebb lett. Egyre ütemesebben húzogatta a kezét, és csak kúsztak a fejébe az emlékek. Már ajkai is elnyíltak, ahol közelebb és közelebb sodródott a cél felé. Még pár percig csak gyorsan mozgatta a kezét és igyekezett emlékezni, de csak nem jött a várva várt beteljesülés. Érezte, hogy közel van, de képtelen volt átlépni azt a határt. Akkor visszagondolt arra a durva szexre, mikor az ágyhoz kötözte Charlie-t. Attól az emléktől mindig nagyon beindul. Most sem volt ez másképp, elképzelte, ahogy szorosan kötözi azokat a hófehér, szépen manikűrözött kezeket és vékony lábakat az ágykerethez. Nem tud mozdulni, nem tud szabadulni. Végigcsókolja a testét és annyira felizgatja, hogy már könyörögjön neki, csak aztán oldozza el a lábait, hogy felemelhesse a csípőjét és beléhatolhasson. Ahogy felnéz, látja azokat a csodálatosan izgató tetoválásokat, az izzadtan csillogó bőrén, amik már első pillanatban is olyan izgatóak voltak, hogy legszívesebben végignyalogatta volna őket. Látja, ahogy fekete-fehér tincsei az arcához tapadnak és hangosan zihál az élvezettől. Adamnak nem kell több, a látvány és az ütemes mozgás az alsójában elsodorja és felkapja a hófehér forgószél, elhomályosítva az elméjét, semmi mást nem láttat vele csak azt a ziháló, élvezettel telt arcot. Bill arcát. Mikor végre magához tért és felfogta mi a fenét művelt most, kipattant a szeme és halálsápadtan meredt a plafonra.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon durva lett a befejezés...Ahogy Adam rádöbben, hogy Bill már ott van a mindennapjaiban, a szívében és a gondolataiban is...Nem tud szabadulni. Isteni jó rész lett, nagyon vártam már. Adam annyira jó fej, ahogy próbál korrekt maradni és a szakma keretein belül segíteni Billnek, de ez egyre kevésbé megy neki. Kíváncsi vagyok, mi fog jönni ezután. Nagyon nagyon jó lett!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Akkor remélem most sem okoztam csalódást. :) Szépen lassan kialakulnak a dolgok, aztán megismerjük Tomot... ;) Örülök, hogy tetszett, igyekszem a folytatással fejben már megvan a vázlata. :)

    VálaszTörlés
  3. Bakker, kétszer olvastam végig. Nagyon jó volt! A vége pedig engem is sokkolt, nagyon jól építetted fel. Gyorsan hozdd az új részt mert nem kínozhatsz így meg!

    VálaszTörlés
  4. Hát igyekszem vele, mert kattintások és visszajelzések alapján is magasan veri a mezőnyt ez a sztori. :) szóval fejben már előléptettem fő projectnek. :) meg a másik blogon már írtam, hogy itt is készülök a karácsonyra és már van is ötletem, szóval, azon is munkálkodom. :) sietek. :)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.