WTTS - 11. Viszontlátás

Sziasztok!
Tudom, hogy szokatlanul sokáig eltűntem, de magánéleti változások álltak/állnak be és pluszban kérésre még filmet is feliratoznom kellett. Az pedig időkorlátos volt, szóval muszáj volt befejeznem. 
Na de! Újult erővel itt vagyok, és meghoztam a WTTS új részét. Már elkezdtem a Sell your Soul következő részét is, azt is hozom hamar. 
Remélem tetszeni fog a folytatás, nekem nagyon a szívemhez nőtt Mike, szóval muszáj volt egy picit vissza hoznom. 
Olvassátok szeretettel. És köszönöm a türelmet! :)
Puszi&Pacsi






Adam teljesen megfagyott az utca közepén, kezében a telefonnal. Már kezdett túllenni az egészen, kezdte elfelejteni a történteket. Elfogadta, hogy a férfinak nem kell annyira, hogy újra keresse és egy kicsit még örült is neki, mert nem tudta, hogy fogja kezelni, ha mégis felbukkan.
Most pedig itt volt, egy üzenet. Nem is egy általános, semmit mondó protokoll üzenet, amiben a hogylétéről érdeklődik.
Azt írta „Hiányzol”. Egyetlen szó, mégis mintha az egész világ benne lenne. Minden, amit valaha átéltek. Mike minden fájdalma és minden érzelme iránta. Adam össze volt zavarodva ettől, hisz nem hitte el neki komolyan, hogy vannak érzései iránta, azzal meg, hogy nem kereste többet, be is bizonyította ezt. Most mégis minden, amit eddig hitt, amit eddig felépített magában a férfival kapcsolatban, ezzel az egyetlen apró szóval omlott össze.
Ami viszont ennél is jobban kiborította, hogy fogalma sem volt, mit is kéne tennie most. Írjon vissza? Vagy inkább hagyja az egészet és ássa el mélyen magában, mintha meg sem történt volna? Egyszerűen széttépte ez a bizonytalanság. Úgy döntött, inkább haza megy és megpróbálja addig kitalálni, hogy mit csináljon. Annyira sokkolta a pillanat, hogy még a családjáról is megfeledkezett, pedig őket akarta felhívni. Mikor beült az autójába, hogy haza induljon, valami belső késztetésnek hála, a jármű nem haza vitte, hanem egy, a színházhoz közel lévő bárba. Úgy érezte muszáj innia valamit.
Bement, rögtön ledobta magát az egyik bárszékre és rendelt egy whiskey-t. Bár még továbbra sem nagykorú, de szerencsére a pultos fickót ez egyáltalán nem érdekelte és minden kérdés nélkül kiszolgálta. Nem szokott gyakran inni, de most úgy érezte szüksége van egy kis támaszra, ebben az ügyben. Ez a támasz jelenleg az alkohol volt. Már a harmadik pohár tömény italán volt túl, mikor egy ismerősen csengő hang szólalt meg mellette. Észre sem vette, hogy leültek mellé.
- Valami nagyon nem úgy sült el odabent, ahogy szeretted volna, igaz szivi?
- Scarlett? – kérdezte összeszűkített szemekkel Adam, és a mellette ülő nőt próbálta élesen látni, de az alkohol már erősen a fejébe kezdett szállni.
- Szolgálatodra. – mosolygott kedvesen a lány. – Ő Lee, a vőlegényem.
Egy magas vékony férfi nyújtotta a kezét a nő mások oldaláról. Kezet fogtak, de Adam egy kicsit elszégyellte magát, hogy ilyen pocsékul érzi magát két józan ember társaságában. Az alkohol most épp nem azt a megkönnyebbült érzést hozta el neki, amit várt tőle. Inkább csak rosszul lett és hányingere volt. Aznap még nem evett túl sokat, és Adam ennek rótta fel ezt a helyzetet.
- Mi történt? Nem sikerült? – kérdezte együtt érző hangon Scarlett. Tökéletesen emlékezett rá, hogy milyen fontos volt ez a fiúnak. Komolyan szorított neki.
- A meghallgatás? De az tökéletesen ment… - motyogta maga elé.
- Komolyan? És ezt azok után, hogy milyen fontos volt, csak így mondod? – esett le a lány álla, de azért félig mosolygott is a megkönnyebbüléstől. Adam válaszként viszont csak megrántotta a vállát.
- Elmondod, hogy akkor mi bánt? – tette vigasztalóan vállára a kezét.
Adam egy kis meleget érzett a szívében, ahogy a lányra nézett. Látta a szemében az aggodalmat, és hogy komolyan érdekli mi bántja.
- Ez most… személyes.
- Ha nem akarod elmondani, nem muszáj, de szívesen meghallgatunk. Ez a legkevesebb a jövőbeli kollégáknál nemde? – kacsintott rá.
- Kollegák? Hát te is benne vagy a darabban?
- Igen, nem is tudtam, hogy konkrét darabra hallgatnak meg. Nagyon megörültem. Az egyik kedvenc darabom.
- Nekem is. – mosolyodott el keserűen. Belül viszont egy kis fény világította be az órák óta egyre sötétebb lelkét. Legalább ott lesz a lány is vele.
- Elmondod mi bánt? Tényleg komolynak néz ki…
- Szerelmi bánat… vagy mi…
- Te jó isten. Akkor ide bizony kell még alkohol. – mondta, aztán gyorsan végignézett a fiún. – Neked inkább már csak valami kevert, oké? Semmi tömény.
- Jól vagyok…
- Hát persze. – mosolygott. – Kettő martinit és egy… vodkanarancsot, de sok naranccsal. – mondta a pultosnak. Aki nem késlekedett, egyből ki is szolgálta őket.
- Nos? Elmeséled mi a helyzet azzal a csúnya lánnyal, aki ilyen állapotba kényszerített?
Adam most először igazán felnevetett.
- Persze. Ezt a lányt úgy hívják, hogy Mike, és csak annyi, hogy nemrég küldött egy félreérthetetlen sms-t, amivel nagyon meglepett. Most teljesen tanácstalan vagyok. A tanácsadóm pedig… - elmosolyodott és megemelte a poharát. Magát is meglepte, milyen nyíltan és szorongás nélkül tudta beavatni ezt a két, kvázi idegent abba, hogy a férfiakhoz vonzódik. Ez régebben nem ment volna ilyen lazán neki. Sosem titkolta el, ha valaki felhozta a témát, de gyomorgörcs nélkül nem tudta soha elmondani az igazat. Annyiszor bántották emiatt, hogy már nem tudta, ki hogy reagálna rá.
- Oh… Vagy úgy. – mondta, a lány egy kicsit zavartan, Lee viszont csak nevetett mellette.
- Na, mi az drágám, ez meglepett? Hisz a napnál is világosabb volt már eddig is.
Adam erre felkapta a fejét és rosszallóan nézett a férfira. Soha nem viselkedett buzisan vagy ilyesmi. Nem is hordott olyan ruhákat, amiből erre lehetne következtetni. Nem értette az egészet.
- Nem úgy értettem. – javította magát egyből, mikor látta Adam arcát. – Én csak felismerem az ilyet. Biztos radarom van. – kacsintott most a férfi is rá. Adam viszont teljesen össze volt zavarodva. A szavaiból most arra lehetett következtetni, hogy ő is meleg talán, de közbe meg Scarlett az előbb úgy mutatta be, mint a vőlegényét.
- Lee mindkét csapatban játszik. Csak az én szerencsém, hogy pont mellettem ragadt meg.
- Már értem. – válaszolta szűkszavúan Adam. Biszexuális férfival még nem találkozott. Bár most elgondolkodott, hogy talán mégis, csak túl egyenesnek néztek ki és nem jött rá. Eszébe jutott, hogy Mike-nál sem gondolta egyből, hogy az lenne. Talán Mike is az? Jeges zuhanyként érte, hogy Scarlett vőlegényétől, mégis hogy a fenébe tudott megint eljutni Mike-ig.
- Mi volt az sms-ben ami ennyire kiakasztott? – kérdezte ezúttal Lee.
- Azt írta hiányzom neki. – mondta Adam és egyszerre lehajtotta a maradék italát.
- Bocsi ha én vagyok a hülye és nem értem, de… az általában pozitív érzést vált ki az emberből. Vagy én ülök fordítva a moziban?
- Ah Lee… Igen, normálisan ez tök jó lenne, de mi… Mi nem épp úgy váltunk el. Nem számítottam erre és rohadtul fejbe vágott.
- Mesélsz? – kérdezte ezúttal a lány.
- Komolyan érdekel titeket?
- Különben nem kérdeznénk tesó. – mondta Lee nevetve.
Adam-nek jólesett, hogy tényleg érdeklődnek utána. A kezdeti bántó megjegyzésnek hitt mondata óta, meg már Lee is legalább olyan szimpatikus volt neki, mint Scarlett. Vett egy nagy levegőt és mindent elmesélt nekik Mike-ról, a furcsa kapcsolatukról, még a Törvényről is. A pár pedig megértette, miért is jelentett ennyire sokat ez az egy szó ma Adam-nek.
- Tudod, mire van szükséged szivi? – kérdezte Scarlett, aki már szintén egy kicsit felszabadultabb volt az alapozástól. – Arra, hogy egy kicsit kirúgj a hámból. Menjünk el és bulizzunk egy nagyot. Megünnepeljük azt, hogy munkatársak leszünk és ellazulni is segít majd egy kicsit.
- Nem is tudom… - húzta a száját a fiú.
- Én viszont igen. Ne kéresd már magad szépfiú. Induljunk. – ráncigálta le a bárszékről Scarlett.
- Oké, oké… Menjünk. – adta be végül a derekát.

***

Néhány óra múlva már egy clubban vannak és alkoholmámorban táncolnak a tömeg közepén. Scarlett egy pillanatig alig hiszi el, hogy azt a fiút látja ott, akit megismert. Mintha a srác jelleme percről percre változna. Szerinte persze a jó irányba. Ő azon volt egész este, hogy kellőképpen ellazítsa, és egy kicsit megfossza a gondoktól. Ahogy most elnézi, pontosan erre volt szüksége.



Adam viszont annak ellenére, mennyire úgy tűnt, hogy jól érzi magát, még teljesen részegen is az a csodálatos férfi járt a fejében. A férfi, aki az elején annyira elvarázsolta. A férfi aki végül annyira szemét módon bánt vele. Most mégis csak rá tudott gondolni.
Mikor már nem volt képest elviselni, hogy az agya egyetlen pillanat nyugalmat sem hagy neki, óvatosan kibotorkált a mosdóba. Nem igazán látott tisztán, és miután azt az utolsó pohár alkoholt is elfogyasztotta, egyre inkább úgy érezte nem önmaga. Mintha kiszállt volna a testéből és nem is ő irányítana. Elhatározta, hogy amíg még a maga ura, reagál valamit Mike-nak. Azt az apróságot nem vette észre, hogy már órák óta nem a maga ura, csak az alkohol hiteti el vele, amiből már annyit elfogyasztott, hogy szinte helyet cserélt a vérével.

Ügyetlenül válaszolni akart az sms-re. Csak annyit, hogy „Te is” de aztán elgondolkodott rajta, hogy vajon tényleg így van-e. Tényleg hiányzik neki? Vagy csak az, amit képviselhetne az életében? A szerelem gondolata, érzése, csak ami hiányzik? Ám amíg ezen gondolkodott, addig a keze már réges régen elküldte azt az üzenetet. Erre pedig csak akkor jött rá, amikor a kezében megcsörrent a telefon és Mike neve villogott a kijelzőn. Egy pillanatra a teljes kétségbeesés uralkodott el rajta, aminek ki kellett volna józanítania egy perc alatt, ám ma annyira túlzásba vitte, hogy helyette csak úgy döntött semmi sem érdekli és úszik az árral.
- Hallo? – vette fel a telefont, de kiabálnia kellett, mert kintről eléggé beszűrődött a zaj.
- Adam? – kérdezett vissza az a hihetetlenül ismerősen csengő, bársonyos férfihang. Azonnal melegség öntötte el, ahogy kimondta a nevét, és még a férfiassága is megmozdult tőle. Úristen, ha a férfi tudná, mit vált ki belőle ez az egyetlen szó is.
- Hát, engem hívtál… - nagyon próbált artikulálni és lassan érthetően beszélni, de most több okból is nagyon nehezére esett.
- Nem lehettem biztos a dolgomban. Kaptam egy sms-t ami valami kódnyelven íródhatott, mert dögöljek meg, de nem tudom megfejteni. – a hangján lehetett hallani, hogy mosolyog a vonal másik végén. – Viszont a te számodról jött, hát gondoltam megkérdezem mit is jelent pontosan.
- Hogy-hogy mit jelent?
- Idézzem? – kérdezte még mindig mosolyogva. – Áh képtelenség! Ez csak betűk halmaza. Nem tudom kiolvasni sem.
- Basszus… Öm… Biztos elnyomtam egy két gombot. Egy kicsit szédülök.
Nem is kicsit szédült, már kapaszkodnia is kellett a mosdókagylóba, mert úgy érezte a talaj ki akar futni a lába alól és addig nem nyugszik, míg ezt véghez nem viszi.
- Jól vagy? – a hangja egy pillanat alatt váltott jókedvűből aggódóvá.
- Ja… Soha jobban. Talán túl jól is! – nevetett Adam.
- Részeg vagy?
- Hát vannak azok az emberek, akik isznak és lerészegednek. Az egy egészen kellemes állapot is tud lenni, he? – nevetett fel megint – Aztán vagyok most én… aki… háromszor annyit ivott, mint egy részeg és a’se tudja hol van…
- Hol vagy most? – kérdezte egyre frusztráltabb hangon. Kezdett nagyon aggódni a fiúért.
- Most mondtam… - motyogta.
- Egyedül vagy?
- Nem… Lee is itt volt valahol az előbb még, legalábbis a’sszem ő adta a kezembe a Tequila-t, Letty meg valahol táncol.
- Lee? – Mike figyelmét teljesen elkerülte a női név, és hogy netán össze is kapcsolhatná őket. A mondat elején szereplő Lee ragadt csak meg a fejében. Egy pillanat alatt öntötte el a féltékenység. Adam nem volt a barátja, nem tartozott hozzá, de pár napja eldöntötte, hogy megpróbálja, és mindent megtesz, hogy mégis az övé legyen. Az idegen férfi neve Adam szájából és annak a ténye, hogy ezek szerint töménytelen mennyiségű alkohollal tömi, azonnal kihozta a sodrából. – Hol vagy most Adam?
- Mike én tényleg…
- Akkor keress valami támpontot. Egy tábla vagy valami logo csak van valahol. – szakította félbe a férfi idegesen. Adam pedig nem is gondolkodott, egyből elkezdett keresgélni, mint egy jó gyerek. Fel sem fogta, hogy épp parancsot teljesít.
- Nem tudom elolvasni… - motyogta magában. Minden kezdett összeúszni a szeme előtt. – Három betű… Talán… CHM?
- OHM? Nézd meg közelebbről! Az O egy holdat formáz, talán csak C-nek látod.
- Nem tudom Mike. Talán… - rádöbbent, hogy tényleg nem lát rendesen és még mindig szédül. Fogalma sincs hol van és hogyan jut haza innen.
- A francba! – mondta indulatosan a telefonba. – Adam koncentrálj!
Adam viszont már a fal mentén végigcsúszott és a mosdó sarkába kuporodva ült. Teljesen elvesztette magát. Nem tudta mi történik, kezdett nagyon megijedni. Félt, hogy talán túlzásba vitte és nagy bajban van.
- Adam? – kérdezte egyre feldúltabban a férfi – Ott vagy?
- Aham… Csak… Fáradt vagyok… Nem érzem jól magam, azt hiszem aludnom kéne.
- Istenem, mi a fenét itattak veled?
Ezt inkább már csak magától kérdezte, mert a hang a telefon végén elhallgatott. Miután egy zörgést hallott minden csendes lett. Mike szíve majd kiugrott a helyéről.

- A kurva életbe! – kiáltott fel. Kinyomta a telefont, felpattant az ágyról és egyből a bejárati ajtó felé rohant. Dühösen felkapta a kulcsait és elviharzott. Még az ajtót sem zárta be annyira sietett, hogy még épségben megtalálja Adam-et.
Bevágódott az autójába, de mikor a gyújtásba akarta tolni a kulcsot, annyira remegett a keze, hogy leejtette.
- Bassza meg! – csapott bele a kormányba. – Azt hittem ilyen csak a kibaszott filmekben van.
Lehajolt a kulcsért, de mielőtt újra próbálkozott volna, a kormányra hajtotta a fejét, és megpróbálta egy kicsit lenyugtatni magát.
Őrült módjára hajtott és a Pasadena – Los Angeles útvonalat, az átlagos 25-30 helyet, 19 perc alatt hajtotta végre. Az autóját kénytelen volt sűrű káromkodások mellett egy mellékutcában hagyni, mert sehol nem tudott megállni a közelben. Lélekszakadva rohant a szórakozóhely felé, és imádkozott, hogy Adam tényleg itt legyen. Ha mégsem akkor is kész volt érte felkutatni egész Hollywood-ot. Tudta, hogy a fiú bajban van és segítségre van szüksége. Szüksége van . Hisz nem őt kereste volna, nem neki írt volna, ha nem akarná látni többé, és nem gondolna rá. Bár még mindig nem tudta valójában mi áll az üzenetben, reménykedett, hogy nem az édesanyját szidja benne. Akkor nem beszélt volna vele így a telefonba.
Gyorsan kifizette a belépőt és már bent is volt clubban. Borzasztó meleg volt és iszonyú sötét. Fogalma sem volt, hogyan találhatná meg. Csak azért imádkozott, hogy a megérzései jók legyenek. Ebben a dübörgésben nem tudtak volna beszélni, tehát a WC-be kellett mennie hozzá, vagy ki az épület elé, de ott körbenézett mielőtt bejött volna. Ha azonban már elment onnan ahol beszéltek, és visszajött ide, akkor képtelenség, hogy ráakadjon. A hely túl nagy volt és hatalmas tömeg táncolt mindenhol.
Megkereste a mosdókat és berontott a férfi WC-be. Többen is voltak bent, de ami szemet szúrt neki, az két alak volt, akik a sarokban magasodtak egy harmadik föle. Mikor közelebb ment felismerte az ő vörös szépségét. A lélegzete is elállt a rémülettől, mert úgy tűnt a fiú nincs magánál. Egyből a két alak közé vetette magát és ellökte őket Adam-től.
- Adam! – ütögette meg egy kicsit az arcát – Kicsim, hallasz engem?
- Hát te meg ki a jóisten vagy? – kérdezte erősen artikulálatlanul Scarlett.
- Nekem van egy sejtésem. – mondta Lee egy önelégült félmosollyal az arcán és karba tette a kezeit. – Biztos a hős szerelmes Mikee fiú…
Mike egy pillanat alatt felpattant és megpördült.
- Veletek jött ide?!
- Igen.
- Akkor te vagy Lee? – kérdezte összeszűkült szemekkel és a keze ökölbe szorul a teste mellett.
- Szolgálatodra. – nevetett a férfi.
- Na ide figyelj! – mondta Mike, miközben Lee-t a ruhájánál fogva a falhoz préselte. – Takarodjatok innen, míg szépen mondom, és úriember módjára tudok viselkedni.
Undorodva elengedte a férfit, még utoljára végignézett rajta, majd vissza hajolt Adam-hez. A fiú még mindig nem volt egészen magánál, de érzékelte, hogy vannak körülötte. Mikor Mike átvetette a karját a vállán, hogy fel tudja húzni, erősen megkapaszkodott a férfi nyakában. Mike egy kicsit megkönnyebbült ettől.
- Te vagy Mike? – kérdezte Scarlett tágra nyílt szemekkel.
- Szolgálatodra… - felelte gúnyosan és lenézően pillantott végig a nőn.
- Hová viszed? – kérdezte rémült arccal.
- Haza. – mondta és egyből elindultak a kijárat felé. – Részemről volt a szerencse…
A férfi gyorsan kisántikált a szórakozóhelyről Adam-el a vállán és óvatosan beültette az autójába. Közben nem tudott másra gondolni, csak hogy ezekről az emberekről még soha nem mesélt neki előtte Adam, tehát nyilván itt ismerte meg őket. Ők pedig egyből tudták kicsoda. Szóval Adam mesélt nekik róla. Ha ilyen hamar és ilyen biztosan tudták, akkor pedig még csak nem is keveset. Ez egy kis reménysugár volt neki. Úgy érezte talán mégis csak van remény.
Egész hazáig nagyon félt, hogy talán túl gyorsan vezet és Adam rosszul lesz. Ránézésre viszont békésen szunyókált az ülésen oldalasan kuporogva. Mikor megállt vele a lakása előtt egy kicsit megkönnyebbült, legalább annyi már biztos, hogy épségben haza értek. Minden más még mindig kérdőjeles volt előtte.
Kinyitotta az ajtót Adam oldalán, hogy segítsen neki kiszállni.
- Adam, ébredj. Megjöttünk.
Adam nem mondott semmi. Kinyitotta ugyan a szemeit, de teljesen homályosan nézett maga elé. A pupillái ki voltak tágulva.
- Mi a fene volt az italodban? – kérdezte. Volt egy olyan félelme, hogy ha most elmennének egy kórházba, nem biztos, hogy csak alkoholt találnának a vérében. Egyre jobban kezdtek elterjedni a clubokban a csempész drogok és attól félt, talán valami ilyesmit fogyasztott Adam is. Abban szinte biztos volt, hogy ha így is van, nem önszántából tette. Nem tehette önszántából. Ő nem tenné. Óvatosan kisegítette a kocsiból és már a bejárat felé tartottak, mikor látta, hogy a lakásban égve hagyta a villanyt, majd mikor az ajtót próbálta kinyitni a kulccsal, rádöbbent, hogy be sem zárkózott annyira sietett.
- Mit művelsz velem, hm? – kérdezte bársonyos hangon a fiútól. – Teljesen elveszed az eszem.

Először azt gondolta, csak gyorsan ágyba dugja, hadd aludja ki magát reggelig, de a szemei és az öntudatlansága nagyon aggasztotta. Útközben arra jutott, legjobb lesz, ha beállítja egy kicsit a zuhany alá, addig pedig csinál neki valami ennivalót, ami elszívja a kérdéses gyomortartalmát.
Leültette a fürdőszobában és lassan alsónadrágra vetkőztette. Nem éppen így képzelte el azt a pillanatot, mikor újra találkoznak és lehámozza Adam ruháit, de hát ember tervez… Bevezette a zuhany alá és megengedte neki a langyos vizet, hogy ne érje teljes sokként a későbbi jéghideg amire lassan állította át a csapot. Muszáj volt egy kicsit józanítania rajta. Legalább annyira, hogy tudjanak kommunikálni. Egy kicsit még ott maradt mellette és tartotta, mert félt, hogy elesik, de úgy tűnik a jeges fürdő jó ötlet volt, mert az izmai önkéntelenül megfeszültek és arra késztették, hogy állva maradjon. Mike arra jutott, hogy ha itt hagyja, sem tud nagy kárt tenni bármiben is, maximum mindent összevizez.
Kisietett a konyhába és villámgyorsan csinált két szendvicset, rátette egy tálcára és visszaindult a fürdőbe, hogy ránézzen a fiúra. Mikor belépett kellemesen lélegzett fel, ugyanis Adam úgy tűnt eléggé magánál volt már. Annyira legalábbis biztosan, hogy elzárja a vizet és a fürdő különböző pontjai helyett a WC-be ürítse a gyomrát. Adam hallotta, hogy valaki bejön a fürdőbe, de annyi ideje nem volt, hogy felnézzen, mert már sokadszorra tört utat magának az este elfogyasztott alkohol. Nagyjából 10 perc telhetett el mióta az a láb ott volt mellette és az a kéz a hátát simogatta, mikor végre úgy érezte már semmi sem maradt benne. Ez alatt a lelkét is érti, mert pokoli negyed órán van túl.
- Jobb már? – kérdezte az a vérfagyasztóan ismerős hang. Nem volt benne több erő, minthogy bólintson. Nem akart felnézni, nem mert. Félt attól, amit érezni fog, ha meglátja a férfit. Erről viszont nagy kétségbeesésére nem ő döntött, mert a teste valahogy nem akart úgy engedelmeskedni neki, mint máskor, a férfi ellenben jó erőben volt, és felhúzta a földről. Adam továbbra is kerülve a szemkontaktust, a lábát fixírozta.
- Adok egy tiszta fogkefét, rendbe teheted magad, oké?
Adam megint csak bólintott, elfogadta a felé nyújtott fogkefét és alaposan fogat mosott.
- Csináltam neked kaját. Gyere, bemegyünk a szobába és megeszed. – mondta kedvesen a hátára téve a kezét. Adam ösztönösen kapta felé a tekintetét az érintésre. Nem számított rá és nem tudta kontrollálni magát. Amit látott attól pedig majdnem újra szüksége lett a hideg zuhanyra. A férfi az éjszaka közepén is szívdöglesztően nézett ki és csodálatos csillogó szemekkel nézett rá. Nem volt benne gyűlölet, azért amit tett vele, mikor utoljára találkoztak. Nem volt benne harag sem a ma este miatt. Aggodalmat és törődést látott benne. Ez pedig valami olyat indított el, amit csakis az alkoholnak lehetett betudni. A karjaiba vetette magát és olyan szorosan ölelte, mint még soha. Mike egy percig sem tétovázott, ő is szorosan ölelte magához az igénybe vett, fáradt fiút.
- Hiányoztál. – súgta a fülébe Mike. Adam pedig majdnem elfolyt a karjaiban. Kibontakozott az öleléséből és szenvedélyesen megcsókolta a férfit.
Mike azonnal viszonozta a csókot, vörös hajába csúsztatta a kezét és úgy szorította közelebb magához, ahogy elmélyítette szenvedélyüket. Adam lázasan simogatta a férfit ahol csak érte, míg meg nem találta nadrágja peremét. Kihúzta belőle a betűrt inget és alányúlva folytatta a forró selymes bőr simogatását.
- Adam… - nyögte a szájába Mike néhány perc múlva, mikor a fiú ügyetlenül próbálta kigombolni az ingét. – Hé-hé. Lassíts rendben? Rengeteg időnk van még. Előbb egyél, aztán aludd ki magad.
- Most visszautasítasz? – kérdezte leesett állal a fiú.
- Eszemben sincs. Nézz rám. Hát nem látod? Megőrülök érted, annyira akarlak! – mondta, és tényleg szinte látni lehetett a remegését. – De nem így akarlak. Most, amit még a szeretkezésnél is jobban szeretnék, az az, hogy lássam, ahogy békésen elalszol és reggelre jobban leszel.
- Értem. – mondta a fiú. Mike felhúzott szemöldökkel nézett rá. Látta, hogy még mindig nem teljesen önmaga. Gyorsan bekísérte a szobába, befektette a takaró alá, aztán a kezébe adta a tálcát, hogy egyen. Addig ő is kiment, hogy gyorsan lezuhanyozzon.

Minden bizonnyal a világ leggyorsabb zuhanyzásán lehetett túl, mert alig több mint 5 perc múlva már a hálóban volt Adam-nél. A fiú megette mindkét szendvicset aztán tálcával a kezében el is aludt.
Mike-ot megmosolyogtatta a látvány. Most már olyan békésnek tűnt. Elvette tőle a tálcát és lefektette a párnára. Csendben mellé kuporodott, betakarta magukat és mosolyogva leoltotta a lámpát. Sok elképzelése volt arról, Adam miként fog. vagy éppen nem fog reagálni az üzenetére, de erre a végkifejletre nem számított. Adam ott szuszogott mellette, ő pedig mosolyogva ölelte át és várta a reggelt, hogy végre újra igazán találkozhassanak. 





4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett megint!! Szegény Adam, amiért a pohár fenekére nézett! Mike viszont annyira rendes volt vele, látszik, érződik rajta, mennyire szereti.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett! :) Valójában, mikor végigfuttattam magamban a történetet akkor Mike-nak csak ennyi szerepet szántam, de eléggé a szívemhez nőtt, szóval még szeretnék egy kicsit a buksijába bújni és játszani egy kicsit a karakterével. :) Hamarosan hozok valamit. :)

      Törlés
  2. Imádtam!! Imádom! És az új profilképedet is :P

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.