Nancy Boy

Sziasztok!
Mai jelenésemben meghoztam a "novellácskát" amit ígértem. Hát csajok, bevallom, nekem ez nem megy. Én képtelen vagyon one shot írásra, ez annak indult, de aztán nem az lett, hanem egy nagyon hosszú 2 partos novella. 😊
Komolyan mondom hogy nagyon hosszú. Remélem nem haragszotok nagyon. Még így is vissza kellett kicsit fognom magam, hogy egy posztban osztható legyen. 😊
Nos végül sikerült összehoznom ezt a két csodát itt magamnak, és én nagyon szerettem ezt elképzelni. Remélem tetszeni fog nektek is. 
Jó olvasást hozzá!
Puszi&Pacsi

"...emlékezz rám, és sose felejtsd el ezt a napot. Én sem fogom."


Szerző: Sophie-Anne
Korhatár: +18
Kategória: Slash
Szereplők: Adam Lambert, Brian Molko, Stefan Olsdal, Steve Forrest
Műfaj: PWP/Lemon, Romantikus
Fő párosítás: Adam/Brian
Mellék párosítás: nincs
Figyelmeztetés: Felnőtt tartalom, Trágár beszéd
Részek: Novella 2 részben. Teljes



Nancy boy

Part 1

   Rengeteg híresség gyűlt össze ma a vörös szőnyegen, hogy Anglia legrangosabb zenei díjátadóján a legjobb formájukat mutathassák. Rengeteg kamera villog, a sztárok kecsesen pózolnak percekig a szűnni nem akaró vakuvillogásnak. Próbálják elbűvölő frissen fehérített mosolyukkal és legújabb tervezői méregdrága ruhájukkal, amit csak erre az estére szereztek be, kielégíteni az éhes kameralencséket. A Brit Awards minden évben egy várva várt esemény az ilyen celebeknek. Legtöbbjük nincs jelölve és még csak díjat sem ad át, mégis ez egy tökéletes lehetőség arra, hogy saját magát reklámozza, és persze bizonyságot adjon tetemes vagyonáról, ahogy a legdrágább ruhakölteményekben és ékszerekben illegetik magukat. Az az elmélet járja a hírességek között, hogy akkor is el kell menni ezekre az eseményekre, ha éppen semmit nem adtál ki a közelmúltban, mert így veled is számolnak. Tudják, hogy te is vagy, és nem tűntél el a süllyesztőben.
   Persze ezt csak azok a sztárocskák vallják, akik valószínűleg enélkül valóban el is tűnnének. Ugyanis aki valódi előadó a zeneiparban, azt teljesen hidegen hagyja, hogy mit gondolnak abban az egy évben, vagy még több időben, míg egy kicsit stúdióba vonul. Az egy nagyon fontos időszak, és a legtöbb művész imádja, hisz akkor igazán maguk lehetnek, és semmi mást nem kell csinálniuk, csakis ami az igazi szenvedélyük. Alkotni. Kiélni a kreativitásukat és semmi másra nem fókuszálni. Akkor nem zaklatják őket promó körutakkal, kötelező megjelenésekkel, vacsorákkal vagy napi 4-5 interjúval, amivel nem is lenne baj, ha nem lenne borzasztó fárasztó minden alkalommal teljesen ugyan azokra a kérdésekre válaszolni. Ez sokkal többet vesz ki egy előadóból, mint az albumkészítés és a turnék. Az való nekik, nem pedig a sok kötelező sallang, ami jár hozzá.

   Mindenesetre a zeneipar krémje most mind itt van és izgatottan várják, hogy idén vajon kik kapnak díjat, milyen ruha lesz rajtuk, és mit fognak mondani a beszédükben.  Van a sztárok között egy férfi, aki életében először van itt és félelmetesen élvezi az egésznek a varázsát. Ugyan már a húszas évei végén jár, de annyira hirtelen szakadt a nyakába a hírnév és a csillogás, hogy még képtelen volt minden formájában kiélvezni. Most itt van az elsőszámú meghívottak körében. Ma este különleges bánásmódban részesítik, hisz ő is a jelöltek listáján van. A legjobb férfi előadónak jelölték. Alig várta már a ma estét. Végre belebújhasson a csodálatos ruhába, amit erre az alkalomra vásárolt és olyan sztárokkal tölthesse az estét, akiket eddig csak a TV-ben és az újságokban csodálhatott. Akik eddig a példaképei voltak, most vele együtt ünnepelnek és egyenrangúként kezelik.
   Boldogan áll a vörös szőnyegen fekete, csillogó gallérú szmokingjában, tökéletessé beállított hajával és makulátlan sminkjével.
- Adam!
- Erre!
- Nézz ide!
- Ide, Adam!
Boldog mosollyal tesz eleget az instrukcióknak és önfeledten pózol minden egyes fényképezőgépnek, amik most csak őt lesik. Már most úgy érzi, hogy ez egy tökéletes este, pedig még csak épp hogy elkezdődött. Abba még bele sem mert gondolni, mi lesz ha megnyeri azt a díjat amiért ma itt van. Már azt sem akarta elhinni, hogy jelölték rá, arra meg megpróbál nem is gondolni, mennyire akarja, nehogy túl nagyot csalódjon, ha mégsem. Ki akarja élvezni az esemény minden pillanatát. Meg akar ismerkedni az összes ikonnal, akiket évek óta olyan nagyra tart és most itt lehet velük.

***

Időközben az épület előtt egy limuzinból három férfi száll ki. Kettőnek csodálatos kellékmosoly virít az arcán és integetnek a kordonok mögött összegyűlt rajongóknak, de a harmadik férfi még egy mosolyt sem hajlandó kierőszakolni magából. Már most iszonyatosan utálja az egész rohadt felhajtást. Legszívesebben itt sem lenne, de kénytelen volt eljönni, mert a menedzserük és a banda másik két sráca is ellene volt ebben a csatában. Rendszerint kerüli az ilyen eseményeket, hacsak nem ők kapnak valami díjat, mert akkor kötelező itt lennie. Bár olyan is volt már, hogy egy jól eljátszott álbetegség miatt el tudta érni, hogy ne neki kelljen jönnie, hanem Steve-nek. Ilyen alkalmakkor mindig rá voksolt, mert ő volt a „legnormálisabb” bandatag, plusz addig Stefan vele maradt és „ápolta” a borzasztóan beteg Briant.
- Oda kéne menned a rajongókhoz egy kicsit. Legalább néhány aláírást ossz ki Bri. – súgta oda neki mosolyogva, szeretett basszerosa.
- Steffie… - nyavalygott Brian mint egy kisgyerek. – Semmi kedvem ehhez. Ezek meg különben sem a rajongóim. Csak azért vannak itt, hogy minden hírességtől begyűjtsék az autogramokat aztán jó pénzért elpasszolják ebay-n.
- Ne hisztizz Molks. – kezdett rá most szőke dobosa. – Legalább a kamerák kedvéért. Vagy az enyémért? – nézett most rá egy elbűvölően ártatlan pillantással.
- Tudod, hogy a te kedvedért bármit édes.
Vett egy nagy lendületet, ő is varázsolt egy édes vigyort az arcára és gyorsan aláírt pár fecnit, pózolt néhány emberrel a kordonon keresztül aztán ugyan olyan gyorsan ahogy elhagyta a fiúkat, vissza is sietett közéjük.
- Na és te mikor teszel végre a kedvemre Stevie? – kacsintott rá kéjes mosollyal.
- Ahogy te gondolod, úgy max akkor ha befagy a pokol. De engedd, hogy megköszönjem a lehetőséget. – nevetett jóízűen a dobos.
- Áh, nekem te úgyis túl hetero lennél. – legyintett az énekes is játékosan. Mindhárom férfi jót nevetett a társalgáson. A fiúk örültek, hogy Brian úgy nézett ki, mintha egy kicsit fellazult volna. Féltek, hogy nagyon karót nyelt lesz egész este. Tőle ilyenkor még az is kitelik, hogy faarccal adja át a díjat, csak mert így akarja megbosszulni, amiért ráerőltették a megjelenést. 

- Na és ki is az a srác akinek át kell adnunk azt a flancos díjat? Még sosem hallottam róla.
- Brian. – pisszegte le a gitárosa.
- Nyugi Stefan, senki sem hallotta. Na de komolyan, mit kell tudni róla? Mert én semmit nem tudok.
Időközben megérkezett két elbűvölő hostess és a kamerák elé vezényelte a bandát. Miközben a fotókat készítették róluk, Steve közelebb hajolt Brian-hez és gyorsan eldarált neki néhány infót, hogy legalább fogalma legyen a munkásságáról, ha már díjat adnak át neki.
- Két éve fedezték fel valami tehetségkutatóban, aztán csinált egy állítólag elég ütős albumot, amivel hamar befutott és világturnéra ment egyből. Kb ennyi, pillanatok alatt lett világsztár.
- Könnyfakasztó történet. Neve is van?
De erre már nem kapott választ, mert egyből tovább tessékelték őket a fogadásnak otthont adó hatalmas csillogó terembe, hogy újabb biodíszletként funkcionáló fiatal emberkék megmutassák az asztalukat.

***

  Adam már lázasan készülődik a színfalak mögött, ugyanis ő nyitja meg az estét. Nem elég, hogy jelölést kapott, még arra is megkérték, hogy énekeljen. Most viszont megint úgy izgul, mintha az Idol színpadán állna, ha nem még annál is jobban. Most minden fül tökéletesen ki van élezve a zenére odakint. Minden asztalnál, zseniálisabbnál zseniálisabb előadók ülnek. Egyetlen hangot sem téveszthet. A dalnak tökéletesebben kell szólnia, mint bármikor máskor.
  Jeleznek neki, hogy ideje elindulnia az alkalmi zenekara már a színpad sötétjében várakozik. Sajnálta, hogy nem hozhatta el a saját Glam Band-jét, de most egy alkalommal ez a felállás is megteszi. Ahogy bekészül a banda mögötti sötétségben, még hallja a fokozatosan elcsendesedő beszélgetést a teremben, aztán felcsendülnek a Whataya want from me? jól ismert kezdőakkordjai. Ő pedig kilép a reflektorfénybe és egyből átadja magát a zenének.

***

   Brian unottan piszkálgatja az abrosz szélét, amikor elindul a zene. Fel sem néz. Cseppet sem érdekli, hogy melyik csinibaba fogja fent riszálni magát a tömegzenére és előre gyártott géphangjára. Végül eldönti magában, hogy a zene egészen jó, mikor meghallja az énekest is rákezdeni a dalra. Nem számított rá, hogy férfi lesz. Mindig valami oltári szexi friss amerikai sztárocska nyitja az estét. Ez most valami új.
   Ad egy esélyt a dolognak és felnéz, hogy jobban szemügyre vegye a hang gazdáját. Ezzel egy időben hajol oda hozzá Steve és súgja a fülébe, hogy ő az, akinek a díjat adják ma.
- Na ne mond. – mondja Brian egy szexi félmosolyra húzva ajkait.
- Javíthatatlan van. – nevet rajta Stefan.
- És ez így is van jól szivi. – küld egy puszit gitárosának és vissza hajol Steve felé. – Mi is a neve?
- Adam Lambert.
- Mm, olyan szép a neve is mint ő.
Briant teljesen elbűvölte a férfi látványa. Nem akarta elhinni, hogy létezik ilyen szépség a földön, miközben ott lakozik benne valami állatias szexualitás is. A kettő keveréke pedig teljesen izgalomba hozta. Fogalma sem volt róla, hogy ez a kis csoda vajon meleg esetleg biszexuális-e mint ő, de abban biztos volt, hogy akarja magának. Még sosem érzett ilyet ezelőtt. Na jó talán egyszer azzal a svéd énekessel, aki hasonlóan csodálatos látványt nyújtott. De abba a szőkeségben csak az angyalt látta, ebben a férfiban meg benne van az ördög is. Ezzel a kettősséggel eddig még egyik szeretője sem versenyezhet. Talán csak Stefan, de ő egészen más kategória. Ő a legjobb barátja.
   Messziről is látta a gyönyörű, mesteri sminket az arcán és a feketére festett körmöket. Ez adott némi esélyt rá, hogy ha teljesen nem is, de legalább minimálisan érdekelhetik a férfiak. Ám akkor Steve, akit eddig annyira imádott az elejtett információkért, most egy mondattal lelombozta.
- Nyugi csődör. Azt is olvastam, hogy van valami finn pasija.

***

  Adam már az asztaloknál foglalt helyet és idegességgel vegyes izgalommal, rángatózó térdekkel várta, hogy elérjenek végre a kategóriájához. Azt mindig utolsó előttiként adják át.

  A feszültség egyre csak nő benne, ahogy közelednek. Mire elérnek a kategóriáját megelőzőhöz, már izzad a szmoking alatt és innia kell, hogy képes legyen lenyelni valahogy azt a hatalmas gombócot ami a torkában növekszik.

  Hát elértek idáig is. A műsorvezető a színpadra szólítja azt, aki majd átadja a díjat. Adam levegő után kapkod, mikor meghallja, hogy idén a Placebo tudhatja magáénak ezt a posztot. Imádja azt a bandát. Tökéletesek. Az énekesnek a különleges hangjával, alternatív rock stílusukkal és erősen provokatív szövegeikkel, pont olyanok voltak, ami miatt Adam annyira felnézett rájuk. Ő is ilyesmit csinált, de messze nem ilyen bátran és nyíltan, mint ők. Élete legszebb napja lenne, ha Brian Molko-tól vehetne át egy ilyen díjat.
  Megérkeztek, izzad a tenyere mikor meglátja a férfit a odafent. Olyan mintha ő is izgatott lenne, de azt nem igazán tudja elképzelni. Brian nem olyan. Ő valószínűleg most itt sem akar lenni. 
Adam el sem hinné mennyire téved.
  A hideg őrült ütemben futkos gerincén, mikor meghallja azt a hangot. A jelölteket sorolja, Adam pedig csukott szemmel várja, hogy kimondja a nevét. Ha csak most egyszer is, de hallhatja a szájából a nevét. Annyira elmerült az élvezetében, hogy az sem érdekli milyen viselkedést produkál a kameráknak. Megborzong és teljesen leizzad, mikor kimondja. Édesen formálva a hangzókat azokból a tökéletes, csillogó ajkakból, kristálytisztán egy enyhe akcentussal. Úgy érzi, mintha az ő nevét máshogy mondaná, mint a többiekét. Mintha vágy és csodálat égne a hangjában, Adam hamar elveti ezt a gondolatot és betudja annak, hogy csak azt szeretné, ha így lenne.

- És aki a díjat kapja… - Brian olyan izgatottan nyitja a borítékot, mintha nem tudná kinek a neve lapul alatta. Vagy pontosan azért nyitja így? – Adam Lambert!

  Adam eddig élvezettől lehunyt szemei hirtelen kipattantak, amikor meghallotta a nevét. Erre tényleg nem számított. A kamera most nagyon örülhet, mert őszinte meglepetést és zavart lát a díjazott arcán. Mellette ülő zenészkollégája megveregeti a vállát és biztatja, hogy induljon. A háttérből hallja saját dalának intróját. Teljes extázisban indul el a színpad felé. Mikor az átélt adrenalintól nehézkesen felküzdi magát a színpadra, egész teste megremeg, mikor tekintete találkozik a saját fagyos kék szemeinek ikreivel.
Közelebb lépked és remegve fogja meg a felé nyújtott kezet.
  Brian nem képes visszafogni magát, mikor a fekete démon rászorít ujjaira. Egyből közelebb húzza magához és lezseren megöleli. Kívülről az egész a kameráknak szól, de valójában, csak azért tette, hogy így könnyedén a fülébe súghasson.
- Gratulálok szépségem.
- Köszönöm Édes Hercegem.*
Brian azt hitte majd sokkolja a srácot ezzel a nyílt flörtkezdeménnyel, de a végén ő maradt leesett állal. Csak elbűvölten nézte ahogy a barátai is kezet fognak vele, aztán a hostessek hátrébb irányítják őket, Adam pedig elkezdi a beszédét. Az alapján amiket mond, eldönti magában, hogy rosszul ítélte meg elsőre. Nagyon is sokat küzdhetett ezért a sikerért és biztos megérdemli, hogy itt legyen. A szöveg alaposan betanultnak tűnik, de Brian mégis felfedezi benne a zavart. Reménykedik benne, hogy van köze ehhez a zavarhoz. Míg hallgatja és csak áll mögötte, van ideje, hogy végigcsodálja az előtte álló pokoli angyalt. Sokkal magasabb nála, fel kellett néznie rá, ez már önmagában is tetszeni szokott neki, aztán az a jeges tekintet. Őt szokták megvádolni ezzel, de Adam pillantása egészen biztosan felolvasztotta az övét ma este. Az érintése forró volt és puha, elképzeli, hogy az a forró és puha kéz milyen mocskos módokon tudná őt érinteni.
   Formás és erős, egyszerűen uralkodhatna rajta, Brian pedig örömmel hagyná. Ha akarná, azt csinálhatna vele, ami csak jólesik neki. Átadná az irányítást, biztos benne, hogy az élvezet és kéj legmagasabb fokait élnék át együtt. Brian annyi férfival és nővel volt már, hogy kezdi azt érezni sokszor, hogy kiégett. Hogy már csak üres dugás az összes. De ez a csoda, ami most testet öltött itt előtte, valami egészen nosztalgikus érzést idézett fel benne. Újra égni akar abban a mennyi tűzben, amit ez a srác gyújthat a testében.

  Képzeletéből Stefan rántja ki, hallja a tapsot és látja, hogy drága angyala épp eltűnik a színfalak mögött. Most csinálnak majd vele egy csomó fotót és interjút, de nem baj. Hosszú még az este – gondolja, és kaján mosolyra húzza az ajkait.

Később az este folyamán mindent tűvé tett, hogy megtalálja a csodáját, de mintha a beszéde után, nyomtalanul eltűnt volna.
- Steffie, segíts! – könyörgött barátjának és szinte toporzékolva ráncigálta a zakóját. – Meg kell találnom. Hol lehet?
- Még mindig őt keresed?
- Drágám, szerinted hagyok elveszni egy ilyen lehetetlen álombéli jelenést?
- Oké, megkérdezem azt a csini hostess fiút. – kacsintott egy fiatal srác irányába Stef.
- Ne felejtsd el a telefonszámát is megtudni. – szólt utána barátja nevetve.

Néhány perc múlva vissza is tért a lehetetlenül izgatott és türelmetlen énekeshez.
- Na?
- Valaki ma este dugni fog… - lobogtatta a megszerzett cédulát a kezében.
- Remélem az én leszek és az ott a kezedben egy szálloda címe.
- Sajnos nem barátom. Adam-ről csak annyit tudtam meg, hogy az interjúk után jött érte egy limo és már el is ment.
- A kurva életbe. Tudtam, hogy ez a kötelező party egy szar lesz. 
Innen meg is pecsételődött a férfi egész hátralévő estéje. Kedvetlenül üldögélt és iszogatott az asztaluknál. Mikor Stef lelépett azzal a hostess fiúkával és Steve is láthatólag jól érezte magát egy csapatnyi zenésszel a terem egyik távolabbi pontján, Brian úgy döntött ő is rendel egy limuzint és haza viteti magát. Épp elég volt ebből a napból ennyi.


Part 2


  A Placebo másnap este Londonban ad koncertet. Szerettek itthon fellépni, mindig lelkes közönség várta őket, Brian viszont ma fényévekre volt a lelkestől. Fáradt volt és nyúzott. Alig aludt az éjszaka, csak azon tudott agyalni, hogy babonázhatta így meg a férfi, akiről semmit sem tud.
  Feldobott magára egy kis sminket, hogy elrejtse karikás szemeit, szájfény és már indult is a színpad felé. A beckstage-ben nyakába akasztotta a gitárját, vett egy mély levegőt, aztán egy fenséges mosolyt varázsolva az arcára kilépett a színpadra.
  Hatalmas odaadással énekelte a legnagyobb slágereiket rajongóinak. Valahogy mégis ott motoszkált az agyában a tegnapi férfi. Gondolatai akkor érték el legmélyebb pontjukat, mikor a My Sweet Prince című számot énekelte. Beleborzongott, mikor eszébe jutott, hogyan suttogta a fülébe ezeket a szép mégis mocskosnak szánt szavakat.

  Mikor elértek a koncert végére és a színpad szélére sétáltak meghajolni, esküdni mert volna, hogy az angyala volt aki eltűnt az erősítők árnyékában odalent. Nem látta jól és csak egy pillanat volt, de száz között is megismerné azt a jégbe zárt tekintetet. De mégis mi a fenét keresne itt? Megnyugtatta magát, hogy biztosan tudna róla, ha egy világsztár lenne a közönségben. Elénekeltek még két bónusz számot és megállás nélkül kutatott a rá szegeződő szemek között, de nem lelte azt az egyet, amiért a világot is odaadná, csak hogy perzselje még egy kicsit.

   A koncert után még mindig nem hagyta nyugodni, amit látott. Idáig jutott volna? Annyira akarja, hogy még hallucinál is képes róla az elborult agya?
- Ez már beteges Brian… - motyogja az autójában, amikor befordul a kocsifelhajtójára. Épp a bejárati ajtóval bajlódik, mikor feltűnik neki, hogy nem hajtott el egy autó sem a háza előtt pedig egészen biztosan volt mögötte egy, mikor felkanyarodott a házhoz. Aztán elhessegette a gondolatot, biztos csak valamelyik szomszéd ért haza kivételesen ilyen későn.
  Ám mielőtt belépne az ajtón lépteket hall maga mögött. Nincs ideje megfordulni, mert egy erős test feszül a hátának, és a fülébe súg;
- Bemehetek Édes Hercegem?
Brian lélegzete elakad és forog vele a világ. Egész teste megremeg, mikor megérzi, ahogy a puha és hideg kéz eltűri fekete haját a nyakából, helyére pedig forró nedves ajkak tapadnak. Nem képes egyetlen hangot sem kiadni, csak felnyög az élvezettől, ahogy azok az ördögi ajkak kényeztetik az érzékeit. Érzi, hogy a csókok közbe elmosolyodik.
- Ezt igennek veszem.
A csókokat harapások váltják fel, Brian pedig érzi, hogy az a szűk farmer, amit ma felvett, mennyire rossz választás volt. Mostanra már veszélyesen feszesnek érezte. Az utolsó lökés az volt, mikor a mögötte álló lassan és érzékin végignyalta azt a területet, amin olyan édes piros jelöléseket hagyott az imént. Brian meg sem fordult, csak hátranyúlt, megragadta a férfi ruháját és behúzta maga után a sötét lakásba. Mikor felkapcsolta a villanyt és hátrafordult, hogy szemügyre vegye hódítóját, épp annak lett tanúja, ahogy ez a pokolian szexi angyal, lábával berúgja az ajtót és csábítóan néz rá félmosollyal azokon a tehetséges ajkain, egyik szemöldökét felhúzza.
- Mi van a szexi szőke finneddel?
Brian maga sem hiszi el, amit kérdezett. A zavar mindig a legrosszabb oldalát hozza elő. Komolyan megpróbálja észhez téríteni, ahelyett hogy letépné a ruháit?
- Ő most nincs itt. – felelte, és Brian végtelenül hálás volt a sorsnak, amiért ezt válaszolta. Valószínűleg, ha a saját hülyeségéből elüldözte volna, úgy érezné, itt az ideje, hogy nyugdíjba vonuljon. Azt pedig még nagyon nem akarta. 

   Adam elindult apró csábítója felé, pontosan úgy, ahogy egy ragadozó cserkészi be a prédát. Brian pedig örömmel lesz ma áldozat. Másra sem vágyott már mióta meglátta. Ahogy közeledett felé, egyre feljebb kellett emelnie a fejét, hogy a szemébe nézzen, aztán Adam előrenyúlt, marokra fogta a pólóját és magához rántotta az első és mindent elsöprő, szenvedélyes csókjukra. Brian nem volt az a romantikus fajta, de most mégis úgy érezte magát, mint egy lehetetlenül romantikus hollywoodi filmben. Vagy ez inkább egy pornófilmnek felelne meg? Nem is tudta eldönteni.
- Pontosan ilyen édesnek képzeltem azokat a kibaszott bűnös ajkaidat. – lehelte a szájába Adam.
- Te rólam fantáziáltál? – kérdezett vissza mámoros hangon. Csak egy ideillő poénnak gondolta, de Adam őszintén megválaszolta. A válasszal pedig a végletekig felizgatta Briant.
- Évek óta arról álmodozom, hogy egyszer az enyém leszel.
Ezektől a szavaktól Brian testén végigfutott egy érzéki remegés. Eddig fogalma sem volt, hogy ez a srác létezik, de most úgy érzi, ha a mai lenne az utolsó földön töltött napja, akkor azt gond nélkül töltené Adam karjaiban és izzadt teste rabságában.
- Előtted a lehetőség tigrisem. Tégy a rabszolgáddá. – felelte Adam erős karjai közt. Hátravetette a fejét, hogy szépséges partnere a torkának eshessen. Agresszívan falta a hófehér márványbőrt Brian nyakán, aki csak hangos sóhajokra és kéjes nyögdécselésre volt képes közben, merevedését erősen Adam combjához dörzsölve. A magasabbik ettől felmordult és ránézett Brianre.
- Mm, mondd, hogy akarsz.
- Te kis egoista, mintha nem éreznéd mennyire akarlak! – nyögte csukott szemmel Brian. Ha Adam nem tartaná olyan erősen, már képtelen lenne megállni a lábain.
- Mit csináljak veled?
- Amit csak akarsz.
Adam felnevetett, lehajolt egy újabb csókra, aztán Brian hajába markolva térdre kényszerítette maga előtt. Brian azonnal elkezdte kicsatolni az övét és egy mozdulattal kirántotta a nadrágjából aztán messzire hajította. Adam addig ledobta a bőrkabátját és lerúgta a cipőit. Mikor végzett a gombokkal és a cipzárra, Brian gyorsan hámozta le róla a farmert. Rámarkolt a fenekére és éhesen szorította arcához a férfi merev izgalmát az alsóján át. Adam elbűvölten nézte eddig csak plátói szerelmét, ahogy teljesen behódol neki.
   Brian szinte letépte szeretőjéről alsóját és mielőtt még levegőt vehetett volna már mélyen a szájába vette termetes férfiasságát. Nem semmi méretekkel van megáldva, de Brian már alaposan jártas volt a technikákban. Adam lélegzetvisszafojtva élvezte, ahogy partnere a legkülönfélébb mozdulatokkal és nyelve fürge játékával annyira gyorsan sodorja a szakadék széle felé, mint még soha senki. Utolsó lélekjelenlétével még Brian hóna alá nyúlt és felhúzta, hogy mélyen megcsókolja. Brian kihasználta apró termetét és Adam nyakába kapaszkodva felhúzta magát, lábait pedig a férfi derekára kulcsolva, most már egyenlő magasságban csókolhatta.

   Adam a férfi feneke alá nyúlva elindult vele, hogy keressen bármilyen felületet, amire kényelmesen lefektetheti. Szerencséjére Brian a csókok közben nyögve elirányította, hogy merre van a háló.
  Adam még utoljára a fenekébe markolt és az ágyra ejtette. Kínzóan lassan elkezdte vetkőztetni. Először a cipőit, zoknijait, aztán a nadrágját szaggatta le róla. Brian felnyögött, ahogy ágyékának szorítása enyhült és saját férfiasságát simogatta.
Adam csillogó szemekkel nézte, ahogy vékonyka ujjaival szelíden kényezteti falatnyi alsójába csomagolt férfiasságát.
- Istenem de szexi vagy, a legszexibb nancy boy.* – mondta mámoros hangon és az ajkait nyalogatta. Brian résnyire nyitott szemekkel nézett fel rá. Imádta, hogy a férfi folyton a számaiból idéz. Szerencsére meghallgatott tőle pár muzsikát. Úgy döntött ő is belemegy a játékba.
- Te sem panaszkodhatsz. Gyere és szórakoztass, legyél durva, annyira hogy sikítsak a végére.*
Adam szeme először elkerekedett a döbbenettől, hogy régi rajongásának tárgya ismeri a dalait, de aztán egy őrjítő melegség áradt szét a testében, egy hirtelen mozdulattal lerántotta Brian vékony csípőjéről a zavaró anyagot és megfogta mindkét kezét, hogy a feje fölé helyezze az ágyon.
- Ne mozdulj meg és ne érj magadhoz. – utasította ellentmondást nem tűrő hangon. Brian nagyon szerette volna teljesíteni a kérését, de nem volt biztos magában. Adam nyelvével kezdte kényeztetni belsőcombját, megkerülve férfiasságát fel a csípőjére, de közben gondosan ügyelve rá, hogy még véletlenül se érjen Brian legérzékenyebb pontjához. Percekig kínozta lágy csókok és fájdalmas harapások kontrasztos érzéseivel.
- Adam… - nyögte az kéj legmagasabb csúcsához közeledve, észvesztően vágyva a beteljesülésre. – Kérlek… Könyörgöm neked…
- Mire kérsz? – kérdezte Adam, és közben végre nyelve hegyével végigsimított Brian izgalmának nedvességtől csillogó csúcsán. A férfi felsikkantott a hirtelen érzéstől. Annyira vágyott már az érintésre, hogy szinte fájdalmasan lüktetett a hiánya.
- Dugj meg végre! – hörögte a kéjtől rekedt, de Adam füleinek még így is gyönyörű hangján.
- Mindenképp. – mondta mosolyogva. Épp kérdezni akarta hol találja a hozzávalókat, de a férfi mintha a fejében olvasott volna.
- Éjjeliszekrény. Felső fiók.
Adam pillanatok alatt vissza is tért és Brian már csak a tasak szakadására kapta fel a fejét.
- Majd én. – mondta mosolyogva. Felült, és elvette angyala kezéből az óvszert, hogy szájával görgesse fel Adam kemény farkára. A férfi hátravetett fejjel nyögött a jelenettől. Csak akkor kapta vissza tekintetét, mikor megérezte a hideg zselé hűsítő érzését forró merevedésén. Nem tudta vajon mennyi ideig fogja bírni, Brian észvesztően felizgatta.
- Gyere. – mondta neki az idősebb énekes, miután Adamnek háttal, négykézlábra ereszkedett és hívogatóan riszálta előtte a fenekét.
Adam nem is késlekedett, az ágyra térdelt és egy hirtelen mozdulattal, erősen Brian szűk forróságába hatolt. A férfi felkiáltott és szorosan markolta az ágyneműt.
- Ah… Igen!
Adam felnyögött Brian hangjától, a hátára támaszkodott és lejjebb kényszerítette a mellkasát, fenekét pedig közelebb húzta magához, és nem túl erősen rácsapott. Hófehér bőrén még így is bepirosodott a helye.
- Annyira imádom a szexi kis segged.
- Akkor… a tied lehet. – nyögte csukott szemmel az ágyneműbe. Adam csak elmosolyodott ezen a burkolt kérésen, hogy ne csak egy egyszeri alkalomról legyen szó. Még keményebben lökte előre a csípőjét. A szobát elárasztották a szenvedélyük hangjai.

Adam Brian alá nyúlt és a mellkasánál tartva felhúzta magához térdelő pozícióba, szorosan ölelve, és a heves lökések közben végig agresszíven tépték és csókolták egymás ajkait. Végteleníteni akarták a pillanatot. Mindketten arra vágytak, hogy a most, örökké tartson.

- Feküdj a hátadra, látni akarom, ahogy elélvezel. – lehelte a percek óta tartó csóktól nedves és duzzadt ajkaira. Brian azonnal tette, amit mondott és az ágyra hanyatlott. Adam erősen megragadta a combjait és közel húzta magához, hogy újra mélyen belényomuljon. Olyan vadul lökte előre a csípőjét, hogy Brian csak hangosan nyögött minden mozdulatra és patakokban folyt róla a víz. Adam előre hajolt és mellbimbóin játszott a nyelvével, mikor érezte Brian testének kontrollálatlan remegését és tudta, hogy eljött az idő. Felegyenesedett és most először marokra fogta fájdalmasan izgatott férfiasságát, majd gyors mozdulatokkal masszírozta.

Brian felért a csúcsra és zuhanni kezdett a szakadékba, ahonnan már nincs visszaút. Egy valódi sikoly kíséretében élvezett el, ez az élvezet pedig hatalmasabb volt, mint valaha életében. Pedig jó pár ágybéli kalandon van túl. Adam pedig majdnem megőrült a férfi élvezetének látványától, és még durvábban csapódott előre.
- Annyira… kibaszottul… gyönyörű vagy… - nyögte, ahogy sóvárogva nézte azt a csodás arcot, lehunyt szemeket és résnyire nyílt nedves ajkakat. Adam úgy gondolta, a világ minden férfijánál jobban illet rá a saját maga által megénekelt nancy boy jelző. Adam még mindig a beteljesülés útján haladva, próbálta egyre jobban elhúzni az élvezetet. Mikor Brian már újra kapott levegőt, egy gyors mozdulattal eltávolodott Adam-től, megfordította magukat és a férfi főlé kerekedett. Hasán még ott ékeskedett saját élvezetének édes gyümölcse. Végighúzta rajta az ujját és Adam szájához emelte, aki azonnal nyújtotta is a nyelvét, hogy megízlelje szeretője édes nektárját.
- Mm, olyan rohadt finom…
Brian pedig már mozdult is, gyorsan lehúzta Adam-ről az óvszert és újra gyakorlott ajkaival vette birtokba az érzékeny területet. Adam-nek nem is kellett több 1-2 percnél, máris érezte, ahogy elragadja az élvezet vakító örvénye és nyögések kíséretében forrón szeretője torkába élvezett.
- Bassza meg! Brian… Igen!
Brian kérdés nélkül, mámoros hangok közepette nyelte le ajándékának utolsó cseppjét is, aztán mosolyogva hanyatlott Adam ziháló alakja mellé.

Szükségük volt néhány percre, hogy meg tudjanak szólalni újra.
- Ez… úristen Brian…
- Igen. Nekem is. – mosolygott rá, aztán oldalra fordult és a mellkasát cirógatta. – Látlak még?
Adam-nek egy pillanatra összeszorult a szíve. Nagyon akart újra találkozni Brian-el. De közben ott volt Sauli, aki ebben a percben is arra készül, hogy pár nap múlva találkozzanak. Ahogy lenézett meglátta Brian gyönyörű arcát, és szikrázóan kék szemeit, amint gyermeki vágyakozással, szinte könyörögve néz rá. Évek óta vágyott erre a férfira. Az együttlétük pedig mindent elsöprő volt. Egy pillanat alatt hozta meg döntéseit a jövőre nézve.
- Akarsz még látni?
- Hogy akarom-e újra látni azt az őrülten szexi pokolbéli angyalt, akit a sors minden bizonnyal azért küldött nekem, mert annyit vezekeltem érte? – kérdezte egy kis iróniával a hangjában. – Mostantól az idők végezetéig is csak téged néznélek angyalom. Viszont most már lőj le, én nem vagyok ez az ömlengős fajta. – nevette el magát.
- Imádtam minden szavadat. – mondta Adam és lágyan megcsókolta.
- Akkor emlékezz rám, és sose felejtsd el ezt a napot. Én sem fogom.
- Ha megkínoznának érte, se tudnám elfelejteni.

   Egy évvel később Adam elért új lemezének utolsó turnéállomására. Egész este olyan izgatott volt, hogy végre vége. Nem is töltötte az éjszakát a szállodában, mint bandája többi tagja. Villámgyorsan lezuhanyozott és már vitték is ki a reptérre, hogy elérje az utolsó járatot Londonba. Valaki ugyanis már nagyon vár rá.
   A repülőn aludt egy kicsit, hogy erőt gyűjtsön az estéhez. Lehetetlen, hogy ne bírja a maximumot nyújtani mikor végre újra találkoznak. A gép szerencsésen landolt, fogott egy taxit és a sofőr pedig már száguldott is a megadott címre.
Bekopogott az ajtón, ami szinte azonnal kinyílt és az apró szépség már a karjaiban is volt.
- Annyira hiányoztál hercegem. – mondta Adam, mielőtt megcsókolta.
- Most már végre hozzám költözöl? – kérdezte Brian, miközben behúzta az ajtón.
- Hát persze. Most pedig hallani akarom azokat a sikolyokat nancy boy.
Akárcsak egy évvel ezelőtt, most is lábával rúgta be az ajtót, maguk mögött, mielőtt szerelmére vetette magát. 



*Édes Hercegem - utalás a Placebo My Sweet Prince című számára. (Szerintem gyönyörű)
*Nancy boy - szlenges kifejezés a nőiesen szép meleg férfiakra, szintén egy Placebo szám - Nancy boy
*Gyere és szórakoztass, legyél durva, hogy sikítsak a végére. - utalás Adam For Your Entertainment című számának szövegére. (Szintén egy kedvenc, a szövege és klippje se piskóta)




10 megjegyzés:

  1. Húha...ez nagyon merész és durván +18-as volt. Wow...*-* A Placebo szerintem is király zenét játszik, szóval én is kedvelem. Brian egyéniség az tény, ahogy Adam is. És ilyen párosítást még nem is olvastam, az újdonság sokkoló erejével hatott rám, mondhatni letaglózott. Nagyon nagyon jól írod meg az ágyjeleneteket és gyönyörűen az érzelmeket, amik a szereplőkben vannak. Isteni jó lett, éltem is a gomb használatával :D Szerintem máskor is írhatnál róluk, jók együtt, szívesen olvasnék még ilyen fantasztikus írást tőled :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó köszönöm!!! Akkor annyira nem lőttem mellé a párossal. Féltem, hogy nehezen emészthető lesz. :/ De boldog vagyok, hogy tetszett. Most volt nemrég Pesten koncertjük a 20 éves évfordulójukra, és valahogy akkor ötlött fel bennem ez a dolog. :D Majd ha jön még valami ihlet velük, akkor "papírra" vetem. Szinte biztos, hogy lesz ilyen. :) Hmm Placebo... még egy közös, érdemes még számolni? :D haha <3

      Törlés
  2. Anyám! IMÁDTAM! Én személy szerint nem annyira szeretem Molkot. A zenéjük jó, de a fickó valahogy nem vett le a lábamról, mostanában meg állítólag elég botrányos a viselkedése, de ezt olvasva... Elbűvölt a sztori. Nagyon tetszeeett!! :))) Most pedig Mirrort, Mirrort, Mirrort! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kam, vegyük úgy, hogy mostantól nem ismerlek! :D Brian-t nem szeretni? :D (csak viccelek) Na jó tudom, hogy elég megosztó személyiség, és hogy csak az én perverzióim egyike, hogy szerintem némely korszakában kifejezetten gyönyörű volt. Sajnos nem tudtam elmenni a koncertre ami most volt itthon (majdnem meghaltam miatta -.- ), csak sok felvételt tudtam megnézni, élménybeszámolókat hallottam meg olvastam és sokan mondták, hogy elég botrányos volt Molki. De hát ő egy ikon, nekem azt csinál amit akar. Szerintem nála sok dolog a szándékos megbotránkoztatásról szól, mert nyíltan lázad a világ álláspontjai ellen. :) Rég elfogadtam, csak énekeljen. :)

      Törlés
    2. Igazad van. Biztos hogy a lázadásról szól a dolog nagyrészt. De nekem akkor is sok néha. Egy barátom ott volt pár napja, és azt mondta tragikusan viselkedett. Beszólt a közönségnek, mert kameráztak a telefonjukkal. "Megkapták a magukét a mobillal kamerázók, akiknek szabad utat adott ahhoz, hogy egy kis kijelzőn nézzék végig a koncertet és lemaradjanak róla, de semmi gond, mert majd otthon legalább megnézhetik szar minőségben, szar hanggal." Azt is olvastam, hogy a nyitóállomáson 2 dal után levezették a színpadról és el is maradt, mert összefüggéstelenül kezdett beszélni és elfelejtette a dalszövegeket. Bár azt végül úgy magyarázták, hogy valami új gyógyszert kapott amit a show előtt vett be és az ütött be neki, de sokak szerint szimplán részeg volt. Ezt az oldalát viszont imádtam, szóval ha valami ilyesmi lakozik a női ruhák, őrült mozgás és smink alatt akkor elfogadtam. Így még sokat akarok róla olvasni.:D

      Törlés
    3. Akárhogy is de a kamerásban szerintem valahol igaza volt. Én is csinálnék képeket vagy ilyesmi, de van aki az egészet a telefonján át nézi végig. De hát csak hálával tartozunk nekik, mert ők dobálják fel nekünk youtube-ra.
      Viszont ha tetszett akkor van egy olyan király sztori Molkival És Bill Kaulitz-al, amit
      xxslashxx
      Kamilla
      muszáj elolvasnotok, ha ez tetszett. Az egy folytatásos és két szuper tehetséges csajszi írta.
      - A kölyök 1-2 (http://placebofic.uw.hu/ >>>Belépés >>> Novellák >>> Kelisa)
      - A Kölyök (2. Évad - 11 részes - http://uinthemirror.blogspot.hu/search/label/K%C3%B6ly%C3%B6k%28%3F%29
      - Az ördög háza (3. Évad - 9 részes >>> http://uinthemirror.blogspot.hu/search/label/Az%20%C3%B6rd%C3%B6g%20h%C3%A1za

      Zseniális történet, én kb 3x olvastam már! Csak ajánlani tudom. :)

      Törlés
    4. A novellákat elolvastam és elkezdtem a folytatást, tényleg nagyon jó :) Ha vannak még ilyen jók, tudod hol találsz. ;)

      Törlés
  3. Köszi az ajánlásokat, jól hangzanak!El fogom olvasni :)

    VálaszTörlés
  4. Szia! Köszönöm az ajánlást, elolvastam, csak így tovább! ;) Néhol jót nevettem, néhol meg elkerekedett a szemem, hogy neee ezt Brian nem így... de aztán emlékeztettem magam, hogy ez csak fikció! Elszoktam tőle, öregszem... :D

    Aki pedig úgy gondolja, hogy Brian mostanában botrányosan viselkedik, semmit nem tud róla. Ez már egy nagyon konszolidált Brian :)
    Abszolút higgadtan fejtette ki, hogy látja többen úgy döntöttek, hogy nem ott abban a pillanatban élvezik végig a koncertet velünk, hanem majd otthon a kis kijelzőn halálszar minőségben... csak nyugodtan, az ő dolguk....
    Ha nem tündibündi higgadt lett volna, akkor az így nézett volna ki: https://youtu.be/hfbsgR5RnFY
    Nem mellesleg tök igaza volt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm a kedves szavakat Carmen, miután az írásaid nagy hatással voltak arra, hogy én is belekezdtem ilyesmibe, ez nagyon jól esik nekem! Azért azt nem hinném, hogy olyan öreg lennél, de valóban szeretem olykor kiforgatni a karaktereimet és úgy formálni, ahogy én látni akarom akkor és ott. :)

      Mikor ezeket a véleményeket olvastam sok helyen, és eléggé savazták Brian-t, nekem is egyből ez a videó ugrott be, meg még számtalan olyan ahol puszta szórakozásból tör-zúz a színpadon. Nem látom értelmét ennyi év után még mindig a viselkedésén vagy a személyiségén pörögni. Aki szereti az ilyennek szereti, aki pedig nem, az ne nézzen rá és ne hallgassa, csak feleslegesen ingerli magát... de hát ilyen ez az emberi faj :)

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.