Man in the Mirror - 1.

Sziasztok!
Ma egy egészen más történetet hoztam nektek mint az előzőek. Néhány napja/hete ígértem, hogy írok egy novellát amit egy fotó ihletett. Hát annyira beleástam magam a témába, hogy végül úgy döntöttem, ehhez a történethez nagyon nem elég egy novellányi terjedelem, szóval több részes lesz. Az említett képből szerkesztettem meg a borító képet is.
Nagyon mélyen benne vagyok a történetben, és remélem, hogy rátok is hatással lesz, és tetszeni fog. Nem egy hagyományos, cukormázas romantikus történetre kell számítani, lesz benne bőven durvaság is, hisz már maga az alapszituáció sem hétköznapi és természetes.
Jó olvasást!
Puszi&Pacsi

"Ha hiányzom, csak nézz a tükörbe"


Szerző: Sophie-Anne 
Korhatár: +18
Kategória: Slash
Műfaj: Alternatív univerzum, Angst, Crossover, Hurt/Comfort, OOC, Smut, TWC- not related 
Szereplők: Adam Lambert, Bill Kaulitz, Tom Kaulitz, saját női szereplők, saját férfi szereplők
Fő párosítás: Adam/Bill
Mellék párosítás: Adam/Charlie Bill/Tom
Figyelmeztetés: felnőtt tartalom, mentális zavar, vér, erőszak, droghasználat, orvosi kifejezések és klinikai szleng
Részek száma: ? Folyamatban



Man in the Mirror

1. Tom és Bill

      A boldog pár napok óta először tudta együtt tölteni az estét. Minden pillanatot ajándéknak tekintettek és lelkifurdalás nélkül ki is használtak. Együtt vacsoráztak a kanapén, miközben idétlen talk show-kat néztek a TV-ben és mindenen nevettek, mint a gyerekek. Később beraktak egy filmet és összebújva merültek el benne. Egy hétköznapi romantikus vígjáték volt, mégis egyre szorosabban simultak egymáshoz, mintha csak valami rémisztő horrort néznének. Adam szeretetteljesen cirógatta szerelme nyakát, persze nem minden hátsószándék nélkül. Tudta ő jól, hogy ez szépen lassan teljesen ellazítja Charlie izmait és képes vele féktelen lázba hozni.
- Holnap elmegyünk valahová? – kérdezte Adamtől, de egyre laposabbakat pislogott, mert annyira élvezte a kényeztetést.
- Ahová csak szeretnél, hazafelé viszont be kell mennem pár papírért az intézetbe.

  Adam a londoni St. Mary’s Elmegyógyintézetben kapott munkát néhány hónapja - rögtön azután, hogy ledoktorált. Már nagyon várta, hogy végre betegekkel foglalkozhasson. Kicsi kora óta tudta, hogy bármi is lesz a foglalkozása mindenképp olyat választ, amivel segíthet az embereken. Nagyon jó emberismerő, könnyen belelát a lelkükbe és olyan megértően, kedvesen tud bánni velük, hogy egyből megbíznak benne és elengedik magukat a társaságában. Amerikából jött ide tanulni, és akkoriban még úgy volt, hogy a diploma után haza megy, de addigra már megszerette Londont és nem mellesleg Charliet is.

  Charlieval egy szórakozóhelyen ismerkedett meg, amikor harmadéves volt az egyetemen és a csoporttársaival elmentek egy kedvelt zenekar clubkoncertjére. A férfi idősebb nála, már akkor nagymenő brókernek számított a szakmájában és igencsak jól élt. Randizgatni kezdtek, de csakhamar rájöttek, hogy szükségük van egymásra. Nem is akárhogy. Aztán néhány hónap együttlét és találkozgatás után össze is költöztek Charlie házában.

- Mm ez finom – dorombolta Charlie mostanra már csukott szemekkel.
- Tudom – mondta sejtelmesen mosolyogva szerelmének. Érezte, hogy jól halad, mert Charlie már teljesen ellazult a karjai közt és nagyokat sóhajtozott. Adam kacéran elmosolyodott, majd támadásba lendült. Nyakához hajolt és érzékien csókolni kezdte forró bőrét. Charlie egyből felsóhajtott az érzésre, és élvezte Adam ajkainak érintését. Lassan és szenvedélyesen mozogtak, érintették egymást. Charlie egy hirtelen mozdulattal Adam fölé kerekedett és átvetve rajta egyik lábát az ölébe ült. Egyre izgatottabbak lettek és vadul kezdték falni egymás ajakit. Mindkettejüké duzzadt volt és cseresznyésen kipirult a heves csókoktól, harapásoktól és szívásoktól. Charlie lassan végiggombolta szerelme ingét és lejjebb hajolt, hogy finom csókokkal borítsa be a frissen feltárt, izgalomtól libabőrös területet. Adam egy pillanatra hátradöntötte fejét a kanapéra, elvesztve az irányítást, aztán kezét Charlie fenekére csúsztatta és erőszakosan magához rántotta, hogy összedörzsölje addigra már izgatott férfiasságukat. Charlie engedelmesen ringatta a csípőjét, hagyta, hogy a fiatalabb átvegye a vezetést és őt is megszabadítsa a zavaró felsőtől.
  Adam miután elhajította a ruhadarabot, arra készült, hogy felálljon és ölben a hálószobába vigye kedvesét, mikor megcsörrent a telefonja az asztalon.
- Eszedbe se jusson – lehelte a szájába Charlie és nem eresztette éhes ajkait. Adam nem szólt semmit, csak felkapta a férfit és tette, amit eltervezett. Mielőtt beértek volna a hálóba Charlie Adam nyakába harapott, amitől a férfi mámorosan felnyögött és nekinyomta a falnak szerelme testét, hogy meg tudja tartani. A telefoncsörgés elhallgatott, miközben a falnak dőlve ölelték és csókolták egymást. Adam vett egy nagyobb lendületet és feljebb helyezte derekán a férfi lábait, hogy eljussanak az ágyig anélkül, hogy elesnének a padlón, bár kétségtelenül abból is lehetett volna kanyarítani egy szenvedélyes szeretkezést.
  Mielőtt elért volna az ágyig nadrágzsebében éktelen sikoltásba kezdett a csipogója, jelezve, hogy vészhelyzet van, és azonnal be kell mennie az intézetbe. Az ő munkájuk nem volt annyira húzós, mint a kórházi dolgozóké, de azért előfordultak vészhelyzetek, amikor akár az éjszaka közepén is be kellett menniük egy-egy beteghez.
- Ah… Utálom… Már most rohadtul utálom, hogy elkezdtél praktizálni – nyögte félig meddig keserűen, de inkább dühösen Charlie, majd lábaival elengedte Adam derekát és lecsusszant a saját lábára.
- Fenébe. Mi lehet ilyen fontos este kilenckor? – kivette a csipogót a zsebéből és kinyomta – Tényleg vészhelyzet lehet. Máskülönben nem hívnának ilyenkor, tudják, hogy holnap szabadnapos vagyok.
- Aha… - hangzott a színtelen hang a fürdőszobából.
- Most haragszol?
- Dehogy – mondta, és már egy pizsama alsóban, fogkefével a szájában tért vissza – Bemész?
- Muszáj – lépett közelebb hozzá, és megsimogatta az oldalát – Sietek haza. Sajnálom. Tudod, hogy mennyire szeretlek, ugye?
- Persze, hogy tudom. Én is szeretlek Adam – mondta teli szájjal és majd miután ő is megsimogatta szerelmét, kibontakozott öleléséből és visszament a fürdőbe, hogy kiöblítse a száját. Mire visszaért Adam már felöltözött és épp a kabátját gombolta.
- De tényleg sietsz haza hozzám ugye? – duruzsolta a fülébe miközben hátulról megölelte, majd egy csókot lehelt a füle mögé.
- Fél lábbal már itthon is vagyok.
- Inkább fél testtel legyél, és ha lehet választani, az alsó feled hagyd itthon.
- Neked csak az alsó felem kell mi?
- Ma igen.
Mindketten jót nevettek búcsúzóul még megcsókolták egymást, és Adam már indult is az intézetbe.

***

- Dr. Lambert? Itt van már? – kérdezte a főorvos, aki épp akkor ért be az intézetbe. Őt is hívták, mert új és nem mellesleg igencsak problémás beteget hoztak be. Itt kell lennie a felvételnél, át kell tanulmányoznia a beteg kórlapját és el kell igazítania a leendő kezelőorvosát, hogy mi lesz a feladata.
- Hívtuk telefonon, de nem értük el, ezért megcsipogtattuk. Nemrég az autóból telefonált, már úton van – hadarta gyorsan egy fiatal ápolónő.
- Rendben. Hol a kórtörténet?
- Adom – felelte gyorsan. Nem félt a főnökétől, csak mindenki tudta, hogy a komolyabb eseteket szigorúan kezeli, mellette pedig még extrán morcos, amikor este kell visszajönnie, mikor már azt hitte békésen megpihenhet. Ilyenkor jobb volt minél simulékonyabbnak lenni és alaposan a keze alá dolgozni.
- A fenébe… - szitkozódott, ahogy átfutott az adatlapokon. – Durva pszichotikus eset. Nem lesz gyerekjáték, lássuk hogy boldogul vele a zöldfülű. Hol van most a fiú?
- Dührohamot kapott mikor behozták és felfogta hová került, egy ideig csak üvöltözött és rángatózott, ha kiszabadult mindent felborogatott és szétvert, de aztán egyszer csak átkattant és olyan fájdalmasan sikított, mint egy szirén. Adtunk neki nyugtatót és az elkülönített egyágyasokhoz vittük. Nem ütötte ki teljesen, de nincs magánál egészen, legalább le tudtuk szíjazni.
- Rendben. Ha Lambert megjön, küldjétek az irodámba – mondta szárazon és meg sem várva a választ elviharzott.

***

A főorvos kopogást hallott az ajtón és egyből kiáltott, hogy jöjjön be az illető.
- Jó estét Dr. Silverman.
- Gyere Adam. Beszélni szeretnék veled. Foglalj helyet – mondta kedvesebben, mint ahogy előzetesen beszélt az ápolóval.
- Köszönöm – fogadta el az invitálást, és egyből le is ült. – Nos, miről lenne szó?
- Ma este behoztak egy új beteget. Nagyon nehéz ügy. Durva pszichózis.
- Mit kell tudni róla? – kezdték el a tárgyilagos, jól megszokott konzultációt az aktuális páciensről.
- Nem kertelek, egyelőre csak a fontosabbakat mondom, aztán haza viszed magaddal a kartonját és alaposan áttanulmányozod.
- Az én betegem lesz? – kérdezte óvatos hangon.
- Igen, szeretném, ha lenne egy állandó kezelőorvosa, és te vagy az egyetlen, akinek nincs rendszeres esete.
- Rendben – próbálta tárgyilagosan mondani ezt is, de belül nagyon izgatott lett. Ez volt az első önálló esete mióta ledoktorált. Ráadásul egy durva eset. Nagyon felvillanyozta a dolog. Biztos volt benne, hogy ma éjszaka nem fog aludni. Addig nem, míg fejből nem fújja a teljes kartonját.
 - Nos tehát, a neve Bill Kaulitz. Mindössze csak 19 éves az állapota viszont nagyon egyedi. Én legalábbis még nem találkoztam ilyennel. A kartonja szerint disszociatív személyiségzavarban szenved, de egy másik oldalon már a skizofréniás tüneteit sorolják. Először azt hittem, hogy tipikusan valamelyik pszichológiában kevéssé jártas háziorvos keveri a két betegséget, mint ahogy mindenki más is, de nem. Nézd… - nyújtotta felé az első lapot, amin a diagnózist és az adatait sorolják fel.

Név:...............Bill Kaulitz
Született:.........1989.09.01. Lipcse, Németország
Anyja neve:........Simone Trümper (nincs kapcsolat)
Diagnózis:.........- Disszociatív [multiplex] személyiségzavar
                      ⤷egy alteregó ismert
                   - Skizofrénia
                   - Kábítószer és gyógyszerfüggőség

- Egyszerre skizofrén és multiplex? Ez meg hogy lehetséges? Sosem hallottam még ilyenről – nézett elkerekedett szemekkel a professzorra.
- Én igen, de nagyon ritka. 15-20 évente maximum egy ilyen beteget diagnosztizálnak a világon.
- És pont itt van egy - mondta szinte mámorosan.
- Így van. Azt írják, hogy eddig csak egy alteregót ismerhetünk, a neve Tom. Viszont csak a valós személyisége, azaz Bill skizofrén, Tom nem. Idáig azt hiheted egyszerű eset. Egy altert könnyű kordában tartani, csakhogy ne feledd, hogy a multijával érkezett Tom és tudjuk, hogy a skizofréniát gyógyszerrel pillanatok alatt, gyönyörűen lehet kezelni…
- De a multira nincs gyógyszer. Olyan is van, hogy az altert lehetetlen elnyomni.
- Nagyon jó! – mosolyodott el Silverman. – Tudtam, hogy nem hiába vettelek fel. Szóval ez a Tom, azt tudjuk, hogy egyidős vele, de azt nem, hogy miért is olyan amilyen. Annyit tudunk, hogy Tom meg akarja ölni Billt. Épp csak azt kéne a buta kobakjába verni Tominak, hogy akkor ő is meghal. Ez lesz a legelső feladatod.
- Értem.
- Nehezíteni fogja a dolgodat a függősége. A skizo és multi betegek gyakran lesznek kábítószerek rabjai. Ezzel tudják pihentetni az állandóan pörgő agyukat. Az elvonási tünetek jócskán hátráltatni fognak. Nagyon erősnek, de legfőképp türelmesnek kell lenned.
- Menni fog – bólintott elszántan. A professzornak nagyon tetszett a lelkesedése. Épp ezt a lelkesedést látta benne, mikor úgy döntött felveszi. Szerette az Intézetét, és szigorú rostán esett át minden orvos, aki itt praktizálhatott.
- Tessék a kartonja. A 483-as szobában van. Benyugtatózták, de szerintem azért nézz rá mielőtt hazamész. Tudom, hogy holnap nem dolgozol, de ez most egy nagyon nagy falat. Be tudsz jönni ugye?
- Természetesen. Ez nem is kérdés. Kötelességem – vágta rá minden gondolkodás nélkül, Charlie felé tett ígérete pedig ezzel a semmibe veszett.
- Szeretem a céltudatosságod. Ez fog majd igazán naggyá tenni – paskolta meg a fiatal orvos vállát.
- Köszönöm – mondta egy kissé zavarban Adam, magához vette az aktát és indulni készült.
- Annyit még jó, ha tudsz, csupán érdekesség gyanánt, hogy Bill meleg.
- Értem – vakarta meg zavartan a tarkóját. Ő nyíltan kezelte a másságát, mindenki tudott róla, de most nem igazán értette az összefüggést.
- Tom barátunk viszont vérbeli hetero, igazi tinédzser nőfaló.
- Tessék? A két identitás különböző beállítottságú? – esett le az állá a férfinak, ma este már sokadjára, és úgy kellett felkaparnia a földről.
- Ahogy mondod - mosolyodott el a professzor. - Szintén egy ritka jelenség, de nem kizárt. Viszont Bill Kaulitz kétség kívül a legritkább és legkülönlegesebb betegünk hosszú évek óta. Valószínűleg ez így is marad még sokáig. Na, hagylak menni, nézz rá, aztán olvasgass. A gyógyszerei listája is ott van, de persze úgy variálod, és azt adsz neki, amit jónak látsz. Most már csakis a te személyes beteged. Ha elakadsz, baj vagy kérdésed van, csak fordulj hozzám bizalommal.
- Úgy lesz professzor úr. Megyek is. További szép estét! – és ezzel már el is hagyta az irodát. Szaporán szedte lábait a 483-as szoba felé.

  Mikor odaért épp két ápolónő és egy férfi ápoló kuncogott az ajtó előtt. Adamnek sikerült elcsípnie foszlányokat a beszélgetésből, amik valahogy úgy hangzottak, hogy „pont olyan, mint egy lány” vagy „nagyon bizarrul néz ki, nem irigylem Lambert-öt” illetve ami még megragadt az „engem is kiver a víz, ha rám néz, rohadt ijesztő a srác”. Adam nem tudta hova tenni ezeket a véleményeket és egyre nagyobb gombóc kezdett nőni a torkában. Nem tudta mire számítson, mikor belép oda. A professzor is nagyon különlegesnek és kivételes esetnek kezelte, aztán ez a felhajtás a kórterme előtt. Már kezdett azon gondolkodni, vajon helyesen cselekedett-e mikor egyből elvállalta az esetet. Mindennél jobban akart bizonyítani, hisz a szakmában csak akkor leszel elismert valaha is, ha legalább egy kicsit is súlyosabb esetnél áttörést érsz el. Adam minden vágya az volt, hogy a lehető legszélesebb körben, elismert pszichiáter legyen. Most viszont összeszorult a gyomra a félelemtől, nem akart belebukni az első esetébe.
- Hello emberek.
- Doktor úr… - köszöntek biccentve, némi komolyságot erőltetve az arcukra.
- Mit kapott a páciens? – érdeklődött Adam.
- Először 5 ml Diazepam*-ot, de még mindig magánál volt és ellenkezett, ezért adtunk neki még 5 ml-t – hadarta gépiesen az egyik ápolónő.
- 10 ml?! Jézusom! – kiáltott fel és azonnal berontott a szobába, hogy megnézze a betegét. Gépiesen becsukta maga mögött az ajtót és az ágy mellé lépett.

  Amikor meglátta a fiút teljesen ledermedt. Nem akart hinni a szemének. Egy szörnyetegre, egy szokásos drogfüggő, leépült borzasztó állapotban lévő szörnyetegre számított. Ehelyett viszont mintha egy valóságos angyal feküdt volna azon az ágyon. Magasnak tűnt - bár nem tudta hozzá képest milyen magas lehet - és nagyon vékony volt. Attól félt talán elfelejtették a diagnózisba írni az anorexiát, de azt is tudta, hogy akár a drogok és gyógyszerek miatt is előfordulhat ilyen mennyiségű súlyvesztés. Megakadt a szeme a kezein, nagyon szerette, ha valakinek szép kezei voltak. Bill keze gyönyörű volt, percekig időzött rajta, és csodálta a vékony hosszú ujjakat, amik hibátlanul manikűrözött körmökben értek véget. Ahogy egyre feljebb haladt a tekintete, most hosszú oroszlánsörényhez hasonlító, fekete-fehér tincsei között veszett el. Hajlakk illat áradt belőle. Majd végül percekig nem tudott betelni angyali szépségű arcával. Tökéletesnek látta, csodálatos formák és adottságok. Szeme feketére volt sminkelve, de már itt-ott megkopott, elkenődött és le is volt folyva, amin tisztán látszott, hogy sírt. Most viszont a legnagyobb nyugalmat árasztotta az arca. Nem látszott rajta semmi. Se boldogság, se szomorúság, vagy fájdalom. Egyszerűen csak nyugodt volt. Nem volt itt. Percekig csodálta a fiú minden négyzetcentijét mire észbe kapott és közelebb lépett hozzá. Megnézte a pulzusát, mert félt, hogy a valium* túlzottan lelassította, de még tűrhetőnek volt mondható, nem volt olyan vészes, hogy be kelljen avatkoznia. Úgy döntött, hogy egy kicsit még itt marad vele, mielőtt haza indul. Csak hogy biztosan lássa, jól van.

  Leült az egyik székre, ami az asztalnál állt és letette a mappát, hogy elkezdje átolvasni. Háttal ült a fiúnak, de mikor elért az első oldal végére, amin mindössze az adatai és diagnózisa volt, iszonyú erős késztetést érzett, hogy megforduljon. Frusztráló volt háttal ülni Billnek. Megfordította a széket és inkább az ölébe tette a papírokat az asztal helyett, hogy szemmel tudja tartani a beteget. Még mindig nem volt magánál, de ennyi benzótól* ami a vérében keringett, ezen nem is csodálkozott. Még nézte néhány másodpercig, aztán vissza terelte a figyelmét az olvasásra. Mindent tudni akart a betegéről, hogy segíthessen neki.

  Amin először megakadt a szeme az a közelmúltban történt három öngyilkossági kísérlet volt. Mindig nagyon megrendítette, mikor egy emberi lény nem lát más kiutat a gondjaiból, csak azt, hogy eldobja az életét. Adam azért élt, hogy nekik segíthessen. Nem bírta látni, és még kevésbé elfogadni mások szenvedését.
  Azon gondolkodott, vajon Tom akarhatta megölni mindhárom alkalommal Billt, vagy volt, mikor a fiú érezte úgy, hogy már túl sok? Remélte, hogy Tom van a háttérben, mert azt nem akarta, hogy Bill is feladja a küzdelmet.
  Egyszer gyógyszer túladagolás volt és ő hívta a mentőket, mikor még magánál volt. Kimosták a gyomrát és néhány nap alatt rendbe jött.
  Második alkalommal már nem volt ilyen könnyű dolga az orvosoknak. Felvágta az ereit, de Bill sikoltásaira a szomszédok kihívták a rendőrséget, akik betörtek a lakásba és az utolsó pillanatokban még tudtak olyan nyomókötést alkalmazni, ami életben tartotta és nem engedte elvérezni, míg be nem értek vele a kórházba. Nem is hívtak mentőt, ők maguk siettek vele a sürgősségire. Akkor a felépülés sokkal tovább tartott, de mára már csak friss, rózsaszínű hegek emlékeztetik a rémálomhoz hasonlító éjszakára.
  A harmadik alkalom ma este volt. Ezek után szállították be ide, azzal az indokkal, hogy 24 órás megfigyelést igényel, mert fokozottan veszélyes önmagára. Rendőri őrizet nem indokolt nála, mert még soha nem bántott másokat, csakis saját magát. Illetve Tom bántotta Billt. Ma este egy magas épület tetejéről akart leugrani, de a házmester hallotta, hogy valaki feltörte az ajtót, ami a tetőre vezet, és mikor felért, látta, hogy egy vékonyka srác a tető széle felé sétál. Rászólt, de mintha meg sem hallotta volna. Mikor már közel volt és biztos volt benne, hogy a célja a mélybe jutás, akkor utána futott és visszarántotta. Akkor kapálózott és káromkodott, hogy ez a test az övé, és azt csinál vele, amit akar, de olyan vékony és gyenge volt, hogy az ötvenes éveiben járó férfi könnyedén maga alá gyűrte és lefogta, míg hívta a mentőket. Még néhány percig erősen kapálózott és vonaglott alatta, de egyszer csak ellazult a teste és keserves zokogásban tört ki, megölelte a férfit és szív szaggatva hálálkodott neki, hogy megmentette. Ezután az eset után a kórházban úgy döntöttek idehozzák.

  Adam idáig jutott az olvasásban, mikor észrevette magát, hogy percek óta bámulja a fiút. Aztán észbe kapott, megrázta a fejét és figyelmét újra a papírokra terelte.
 Most épp a függőségeiről olvasott. 16 évesen diagnosztizálták skizofréniával, mert egyre összefüggéstelenebbül kezdett beszélni és bizarr volt a viselkedése. Hallucinációk és téveszmék gyötörték. A leggyakoribb egy vele egyidős fiú volt, aki rosszul bánik vele és bántani akarja, Tom néven emlegette.

  A szülei kidobták otthonról, mert azt gondolták drogozik. Akkor egy barátjánál húzta meg magát, akinek a szülei ezt szerencsére nem hagyták annyiban és orvoshoz vitték. Ekkor állították fel a hasadásos elmezavar, avagy skizofrénia diagnózist. Kapott rá gyógyszereket, amivel teljesen kordában tarthatja a betegségét. A család, akik átmenetileg otthont biztosítottak neki, felkeresték a leletekkel és diagnózissal Bill családját, de ők nem voltak hajlandóak szóba állni velük. Teljesen elzárkóztak a fiúktól.       Azóta sem érdekli őket a gyerekük sorsa.
Ezen Adam megint szörnyülködve ingatta a fejét.
- Ezekbe az emberekbe semmi szülői ösztön nem szorult…? – morogta maga elé.
Továbbolvasva eljutott oda, amikor 18 évesen leérettségizett és elköltözött Németországból. A multiplex személyiségzavart néhány hónappal azután diagnosztizálták, hogy Londonba költözött. Adam gondolkodott ezen, hiszen a multik még fiatalabb korban szoktak kialakulni és korábban azt is olvasta, hogy már a szüleinek is emlegette Tom jelenlétét. Ebből arra következtetett, hogy a tudathasadása sokkal régebben megtörtént, mint ahogy azt felfedezték orvosilag. Talán csak előtte még jól megvoltak egymás mellett, és Tom még egész máshogy viselkedett vele, mindössze csak az utóbbi időben vált agresszívvá Billel. Biztos benne, hogy Tom régóta van jelen, és ki kell derítenie mióta is pontosan. A multiplex betegeknél a tudathasadás egy nagyon erős trauma vagy erőszakos megrázkódtatás miatt alakul ki, ez lehet sok minden, amit egy gyerek képtelen volt feldolgozni és ezért a tudata létrehozott egy másik életet, másik személyiséget, aki képes volt erre helyette. Elgondolkodott, hogy az adatok tudatában vajon mi lehetett az ok. Kételkedett benne, hogy mindössze annyiról lenne szó, hogy azok a szülőknek nem nevezhető emberek eldobták. Sokakkal megesik sajnos. Ennél komolyabb dolog áll a háttérben, esküdni merne. Ki kell derítenie mi történt Billel.

  Az aktája szerint nagyon durva kábító és hallucinogén szereket használ. És ha ez még nem lenne elég a gyógyszereinek listája félelmetes volt. Benzodiazepin-ek, szorongáscsökkentők, altatók, hipnotikumok hosszúra nyúlt listája. Ezek a szerek nagyon könnyen okoznak függőséget és végtelenül könnyű túladagolni őket. Nem tudta, hogy örüljön e neki, de azért egy kicsit talán kellemesebb hírként nyugtázta, hogy a teljességgel illegális kábítószereket, a marihuánát, kokaint és többségében heroint, annyira nem használja gyakran. Nem napi szinten, mint egy kemény függő. A gyógyszereket viszont igen. És az arról való leszokás is fog majd produkálni érdekes dolgokat. Ebben egészen biztos volt, de azt nem hagyja, hogy ezeknek a szereknek a rabja legyen. A valium amit kapott szintén benzó származék, tehát csak táplálták a függőségét.
  Most már értette miért reagált rá ilyen természetesen a szervezete és miért nem okozott nagyobb sokkot a szívének.
  Emlékeztette magát, hogy bele kell írnia a kartonjába, hogy csakis a legindokoltabb esetben, az ő beleegyezésével kaphat legközelebb. Erre a legkomolyabb indok, hogy megnehezítené a dolgát, ha a szervezete újabb adagokat kapna. Akkor az elvonás egy rémálom lesz mindkettejüknek. A háttérben pedig az is megbújt, hogy Adam utált ilyen szerekkel sokkolni embereket.

  Elkezdte olvasni az aktának azon részét, amit a pár év alatt, mióta ismert a betegsége, különböző klinikai pszichológusok és pszichiáterek írtak róla. Annyira belemerült az olvasásba, hogy észre sem vette mennyire elment az idő. Arra riadt fel, hogy rezeg a telefonja a zsebében.
- Fenébe – Charlie neve világított a képernyőn. Akkor látta mennyire elvarázsolta az olvasmánya. – Szia Édes, ne haragudj, még mindig bent vagyok.
- Gondoltam – hallotta a vonal végéről Charlie morcos hangját – Csak azért hívtalak, mert felébredtem és te még mindig sehol. Úgy volt, hogy együtt töltjük a napot, mikor jössz már? – nyafogta a telefonba, mint egy türelmetlen kisgyerek, aki már képtelen kivárni azt a pár órát, míg megkaphatja a karácsonyi ajándékát.
- Máris indulok haza.
- Helyes. Van pár tervem – hallotta a hangján, hogy mosolyog és majd’ meghasadt a szíve, mert tudta, hogy csak átöltözni és felfrissülni megy haza, aztán már jön is vissza, hogy itt legyen mikor Bill magához tér.
- Drágám… Utálni fogsz, de ma nem tudok veled tartani. Egyedül kell menned. Csak rendbe teszem magam otthon és már jönnöm is kell vissza. Kaptam egy beteget és nagyon súlyos az állapota. A professzor berendelt – hadarta egy szuszra az egész mondanivalóját. Hátha így elkerülheti a hirtelen halált.
- Hála Istennek. Nincs is annál kevésbé megalázóbb, mint egyedül romantikus napot tartani.
- Szívem…
- Tudom. Tudom – szakította félbe a férfi, de nem tűnt dühösnek a hangja – Ezt vállaltam, mikor téged választottalak. Büszke vagyok rád, tudod jól. Csak… ma veled szerettem volna lenni.
- Én is veled. Este bepótoljuk rendben? Ígérem.
- Oké, na siess haza, hogy legalább egy kicsit lássalak – mondta szomorkás hangon.

  Adam közben nem vette észre, hogy Tom felébredt és résnyire nyílt szemmel, továbbra is mozdulatlanul őt figyeli. Nem akarta a férfi tudtára adni, hogy magánál van. Hallgatta a beszélgetést és felmérte őt.
  Mikor Adam elköszönt és letette a telefont, gyorsan lehunyta a szemét, mintha még aludna. Adam összeszedte a papírokat és az ágya mellé sétált.
- Vigyázz magadra kölyök, amíg vissza érek. Aztán kitaláljuk, hogy térítsük jobb belátásra a barátod.
Még nézte egy pillanatig, aztán sarkon fordult és elhagyta a szobát.
Tom kinyitotta a szemét és összevont szemöldökkel az ajtó felé nézett.
- Majd meglátjuk.






*Diazepam – Valium névvel elhíresült, erős klinikai nyugtató. Orvosi szlengben benzó-nak is nevezik, mert a valium egy Benzodiazepinszármazék.

következő rész >>>

6 megjegyzés:

  1. Uhhhhhh *-* Olyan hogy "Isteni jó" gomb miért nincs?! Mert a sima tetszik gomb, túl snassz a vélemény kifejtésemhez!
    Nagyon lesokkolt a sztori, már most látom, mennyire durva lesz!!! A függőségek, mentális betegségek, engem mindig is érdekeltek, igyekeztem sokat olvasni a témáról és talán ha okosabb lettem volna, elmegyek addiktológusnak :O Mindenkinek jobb, hogy nem mentem :D
    De megkérdezhetem, hogy te honnan tudsz ennyit az ilyen dolgokról? Mert azt látom, hogy alaposan benne vagy a téma ismeretében. Adam karaktere már most is szimpatikus. Bill meg egyenlőre kiismerhetetlen és ambivalens. Nagyon sajnálom, hogy drog függő és ennyire beteg, ráadásul a családja elfordult tőle. Nagyon durva, hogy Tom itt, mint alteregó jelenik meg, szerintem zseniális. Lepadlóztam a történettől, már így az első résznél, izgatottan várom a következőt!!!!!Nagyon nagyon nagyon jó írsz!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wow! Az addiktológia egy nagyon szép szakma. Engem is érdekelnek az ilyenek. Borzasztó sok könyvet és valódi, beszámolókat olvastam ilyen témákban is. Régen a színészet mellett nagy álmom volt, hogy orvos legyek, azon belül is az agy különböző szakterületei érdekeltek. Szerintem lenyűgöző, hogy mikre képes az emberi agy. Azért jutott eszembe ez a fajta mentális betegség, mert szerintem az agynak ez egy nagyon különleges produkciója az emberi tudat felé, és már régen is foglalkoztatott, hogyan is jut el egy ember agya/tudata olyan szintre, hogy ilyen módon meghasadjon. Olvastam, hogy van olyan beteg és nem is ritka, akinek akár 100 alteregója is lehet. Megdöbbentő. :O Borzasztóan rossz tanuló voltam, ha valami nem érdekelt, de ezek a dolgok mindig is érdekeltek és akkor elég egyszer elolvasnom és az agyamba ég. Kár, hogy mással ez nem így van, akkor én sem biztos, hogy erre a pályára megyek. :D Aztán néhány hete megláttam ezt a képet és egyből beugrott róla egy ilyen hasadás, mert mintha a tükörben más lenne az arca mint egyébként. Aztán 1-2 hetet azzal töltöttem, hogy olvastam a betegségről, most pedig belevágtam. A történet a fejemben már kerek egész, aztán igyekszem gyorsan írni és hozni, meg persze izgalmasra formálni, de szerintem az lesz. :) Köszönöm szépen a dicséretet!!! Nagyon örülök, hogy tetszik és felkeltette az érdeklődésed, na meg persze, hogy egy újabb közös pontra tapintottam. :)))

      Törlés
  2. Te jó isten!! Ez most komoly? Engem még tegnap is azzal kábítottál, hogy a NOVELLA már mindjárt kész, csak még párszor átnézed. Te kis... Azt gondoltam, hogy jó lesz, ha ennyit ülsz felette, de ez felülmúlta a várakozásaimat!! Nem hiszem el :O Ahogy xxxslashxxx, én is eldobtam az agyam, mikor Tom kiderült ki a történetben. Légyszi siess vele mert most meghaltam! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ehh szándékosan nem árultam el mire készülök. :P Most még többet fogok ülni felette, szóval remélem jó lesz. :) Jaj de szuper, hogy így meghökkentettem mindenkit Tom karakterével. :) Már elkezdtem, de közben a többin is dolgozom és így picit lassult a folyamat, de ígérem, hogy igyekszem tartani az eddigi ritmust. :)

      Törlés
  3. Nem bírtam magammal, és belekezdtem. Wow! Ez nagyon jól sikerült, nagy gratula! Holnap folytatom.. ha csak a wcn lesz rá időm, akkor is :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De örülök, hogy tetszik! :) Mindenki időhiányban szenved, pláne így az ünnepek előtt, szóval ez nagyon jó esik. :))) a wcn olvasás ismerős :DDD én is éltem vele párszor, van egy feeling-je:D

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.