Add el a lelked - 9.

Sziasztok!
Elkészültem a következő résszel, bár egy kicsit megcsúsztam vele. Nem minden úgy alakult, ahogy előzőleg betábláztam magam, de végre sikerült idejutnom. :)
Engem megérintett ez a rész. 
Egyébként is elérzékenyülős típus vagyok, ez igaz, de szerintem a vége akkor is szívszorító egy kicsit. 
Hamarosan hozom a WTTS új részét is és már írom a saját novellám.
 Azt nem ígérem mikorra hozom, nem akarom elsietni vagy összecsapni, csak hogy végre publikálhassam. :) 
Jó szórakozást a részhez!
És köszönöm, hogy ilyen kitartóan kattintotok hozzám, olvastok és kommenteltek. 
Nagyon örülök! :)
Enjoy!
Puszi&Pacsi





9. A felszín alatt



Bill még mindig érzi a késő éjszakai ivás hatásai, ahogy a mosdónak támaszkodik, és apránként megválik a ruháitól. Elég kellemetlen érzés volt, hogy Adam itt van a szomszéd szobában. Csak egy fal választja el őket, de eléggé bízott a férfiban ahhoz, hogy tudja, minden rendben lesz – csak egy gyors zuhany, talán egy ölelés, még egy korty kávé és ez így rendben van… nem igaz?

Fáradt kezével erősen dörzsölte a bőrét. Forró vízsugárral próbálta egy kicsit józanítani magát, de a feje még mindig zsongott. Nem mehetett vissza Tom-hoz részegen – leszedte volna a fejét. Mindig mikor tudta, hogy Bill ivott, elkezdett egy kicsit túl sokat gondolni a dolgokba – az pedig csak konfrontációhoz vezet.

Az énekes mélyen beszívta a sűrű, párás levegőt és ameddig csak tudta, bent tartotta a tisztító gőzt, hogy szép lassan kifújja. Próbált ellazulni, ahogy érezte, hogy egy hajszál-vékony vízcsík folyik végig a hajából az arcán, le az összeszorított, gondterhelt ajkaiig. A nyakát masszírozta a zuhany alatt. Bár sok részletet nem tudott felidézni, azért még mindig emlékszik dolgokra. Hirtelen belé hasít az az érzés – Adam keze a csípőjén. Annyira finoman szorította... az ő kezei meg a vállát. Látta, ahogy félig csukott szemmel, kikandikáló sápadt bőrét nézi a hasánál, és vékony, csontos csípőjénél. Azon gondolkodott, vajon máshogy nézett rá ezek után, hogy már megérintette? Főleg hogy ő is férfi volt. Nem tudta, miért voltak olyan elvárásai magával szemben, hogy tetsszen egy másik férfinak – de ez csak nem volt olyan rossz dolog, ugye? Nem szabadott volna hagynia, hogy egy srác fogdossa… nem volt rá szükség. Őt nem érdekelték a srácok. Talán egy része azt várta, hogy a bőre majd dühös lesz és vörössé válik ahol a másik férfi megérintette, vagy egy kicsit goromba lesz Adamel ezek után.

A kezei kíváncsian csúsztak lefelé végig az oldalán, a sikamlós, frissen mosott bőrén, végig a csípő csontja enyhe ívén egészen addig, amíg össze nem tudta kulcsolni a hüvelykujjait a tetején - hasonlóan, ahogy Adam forró kezei tették. Picit megnyomta, azon gondolkodott vajon Adam, hogy érezte őket a saját kezében. Tetszett neki, amit érzett?

Várj. Állj. Nem szabadna ilyeneken gondolkodnia.

Bill vett egy nagy, józanító lélegzetet. Felemelte a fejét és a meleg víz alá tartotta, hogy megpróbálja kimosni magából a fárasztó gondolatait. Egy biztos - nem kerülhetett túl közel ehhez a sráchoz, ő híres volt! Ami azt jelenti, hogy az emberek elkezdenek gondolni dolgokat és feltételeznek majd dolgokat, és az csak rosszat szülhet. Ma már kisétálhat azon az ajtón. A randinak már vége. Adam megkapta, amiért fizetett.

***

  Fáradt kék szemek pislogtak ki a hatalmas ablakon, ahogy félrehúzta a függönyt és beengedte a szikrázó napfényt. A huszadik emelet rengeteget láttatott Las Vegas panorámájából - bár napközben ez nem volt annyira lélegzetelállító. Egy része azt kívánta bárcsak ne ment volna el annyira az idő, amíg visszaértek a szobába, mert akkor láthatták volna az éjszakai csillagos eget az ablakon át.
  De… most már túl késő. Bill nagy eséllyel elmegy miután lezuhanyozott és ruhát váltott - végül is a randinak már vége. Megkapta, amiért fizetett. Bár, mélyen legbelül, Adam nagyon remélte, hogy jobb benyomást tesz ennél - az hogy vele maradt azt többnek tekintette, mint csak „egy újabb üzleti kötelezettség”. Nagyon akarta, hogy Bill emlékezzen rá - hogy legalább annyira megkedvelje őt, hogy barátok legyenek.
  Szabadjára engedett egy nagy sóhajt, ahogy megint végigfeküdt a kanapén, és a karjait feje alá helyezte - csak gondolkozott. Majdnem az egész estét fel tudta idézni magában, de ami a legcsodálatosabb volt, hogy szinte maga előtt látta azt a bizonyos csókot. Oh minden benne volt abban a csókban, amiről valaha álmodott. Ez nem lehetett udvariasság - Bill az egészet önszántából és saját maga miatt csinálta, ugye?
  Lágyan végignyalta ajkát, ahogy visszaemlékezett a meleg érintésre - egy szimpla érintés is olyan sokat jelentett neki. Emlékezett a bizsergésre, amit Bill váltott ki belőle, a szikrák és az apró robbanások, amiket azok a puha ajkak küldtek minden idegszálába és izmaiba. Emlékezett az érzésre, mikor Bill csípőjét a kezében tartotta - még mindig csak alig lehetett érezni az izmokat a tenyere alatt, ahogy lassan megremegtek. Érezte teste melegét a saját testén, ahogy Bill hozzásimult a mellkasához, és olyan közel, szemtől szemben álltak.

Adam zihálva tért vissza a valóságba, ahogy a mosdó ajtó kinyílt. A figyelme most a szobának arra a kis pontjára összpontosult, vagy pontosabban a fiatal énekesre, aki előbukkant onnan - a haja még mindig nyirkos volt és sietve simította hátra, ruháit lecserélte és arcát teljesen megfosztotta a sminktől. Az idősebb énekesnek hosszan kellett néznie, hogy rájöjjön, aki visszanéz rá az pont úgy nézett ki, mint ő mindenféle smink nélkül. Teljesen természetes.

Nem akarta, hogy észrevegye, mennyire szívesen bámulja, Adam inkább az ágyra kapta tekintetét. Még nagyon nem akarta, hogy Bill elmenjen.
- Használ… öm… - ráharapott az alsó ajkára, próbált nem Billre nézni, nem akarta zavarba hozni. - Használhatod az én sminkjeimet… ha akarod. A fekete táskában vannak, az öltözködő asztal felső fiókjában.
Megállt, idegesen a németre pillantott, és imádkozott érte, hogy Bill ne értse félre a dolgot.
- Nem mintha… tudod, nem mintha szükséged lenne rá.

Bill ajkai felfelé görbültek, zavart kis mosoly volt az ajkain, ahogy a szeme találkozott az idősebb énekesével.
- Köszi.
- Jobban érzed magad?
- Igen - manikűrözött kezei elkezdték keresni a táskát, amit Adam említett, kivette a fiókból és meglepődött, hogy kevesebb minden volt benne, mint az övében. Nyilván, Adam nem használt olyan sok sminket - nem volt rá szüksége. Bill szemei lassan lecsukódtak, majd kicsit zavartan fordult a másikhoz.
- Köszönöm a tegnapit. Nagyon jól szórakoztam. De komolyan… vagy egy éve nem tudtam ennyit pihenni és így kiengedni, mint most.
- Megérdemelnéd sokkal többször. Én csak egy napja ismerlek, és máris látom, hogy sokkal kipihentebb vagy mint előtte.
- Ennyire átlátszó vagyok? - az énekes elpirult, kezeit felemelte, hogy megdörzsölje a nyakát. Az izmai nagyon fájtak – talán egy kicsit tovább kellett volna a forró zuhany alatt maradnia.
- Nem, csak… nem tudom, csak sokkal kipihentebbnek tűnsz.
- Valószínűleg, mert senki nem lihegett a nyakamba egész nap. Szükségem volt arra, hogy egy kicsit eltávolodjam tőlük.
Megint eltűnt a mosdóba, nyitva hagyta az ajtót, ahogy végig a sminkes táskában matatott.

Valószínűleg nem ez volt a megfelelő alkalom - de ez a dolog egész reggel zavarta az elméjét. Talán nem az ő feladata volt, hogy bármit is mondjon, és lehet hogy nem is kellett volna foglalkoznia azzal a dologgal a fejében… De Adamnek egy része nem hagyhatta ezt csak úgy. Amit Bill említett a részeg bódulatában tegnap éjszaka - az nem hagyta nyugodni. Az idősebb énekes várt egy percet mielőtt felkelt volna a kanapéról és elindult a fürdőszoba felé - csak felhozza a dolgot és meglátja, mi történik. Ha Bill elkezd védekezni és távolságot tart, Adam meghátrál és elengedi - de el kell mondania, ami benne van.

Kezei megmarkolták a fürdőszoba ajtókeretét és bekukucskált. Látta, hogy Bill éppen a szemét húzza ki.
- Tényleg azt mondták neked, hogy kövér vagy?
A borzalom hirtelen végigfutott Bill szemei előtt, de Adam észrevette még mielőtt a fiatal énekes elrejthette volna.
- Ezt akkor mondtam mikor részeg voltam?
Befejezte a vonalat és letette a szemceruzát, hirtelen máshogy nézett magára a tükörben. Most egyenesen felháborodottan, gyűlölettel méregette magát. Ez az érzés nem volt kézenfekvő, de áradt belőle és az idősebb énekes is érezte.
- Ezt mondták?
Bill szemei elbizonytalanodtak és lehunyta őket, nem tudta mit mondjon.
- Mert nem vagy az. Próbáld meg, de nem találsz majd magadon olyan pontot, amit össze tudnál csípni, Bill.
Adam elhallgatott, ahogy a német rémült szemei találkoztak az övével a tükörben, aztán gyorsan elfordult - nem tetszett neki a reakció, nem volt Billes.
- Megpróbáltad tegnap este… mielőtt beszálltunk volna a taxiba. Azt mondtad azok az emberek azt mondták neked, hogy kövér vagy.
- Hát, mindig mutatok egy kis javulást...
Hirtelen annyira bizonytalannak tűnt magával. Ki ez a személy előtte?
- Gyere ide - a férfi nem várta meg, míg Bill eldönti mit akar - gyengéden a kezéért nyúlt, kicsit meghúzta, hogy jelezze neki, azt szeretné, hogy kövesse és meglepődött mikor az énekes harc nélkül rábízta magát.

Átsétáltak a hotelszobán célba vették a teljes alakos tükröt a kanapé mellett – Adam odébb rúgta az egyik bőröndjét így mind a ketten odafértek. A keze Bill két vállán nyugodott, és maga elé állította a vékonyabb énekest - arra kényszerítve, hogy az egész testét lássa a tükörképben.
- Nincs szükséged arra, hogy javíts a külsődön.
A hüvelykujja végigsimította a csontos vállát, a tenyere és Bill válla között csak egy vékony szövet volt.
- Gyönyörű vagy, Bill. Hát nem látod a... – Adam hirtelen elharapta a mondatot, észrevette, hogy Bill nem tartja egyenesen a fejét - hogy szemei csak éppen hogy, de másfelé pillantanak.
- Bill, miért nem tudsz magadra nézni?
Egy teljesen új aggodalom hullám söpörte el.
- ...én csak nem szeretnék - Bill szemei megint megpróbáltak elpillantani egy más irányba.
- Miért nem tud egy olyan gyönyörű ember, mint te rápillantani a tükörképére?
- Én… nem szeretem az embert, aki visszabámul.
- Szégyelled magad?
- Nem… nem, ez nem olyan - a szemei még egyszer próbálkoztak, de végül Adamen ragadtak meg. Az aggodalom azokban a tiszta kék szemekben annyira nyilvánvaló volt és olyan nehéz volt a szívének. Utálta, ha mások aggódnak miatta.
- Csak elkezdem keresni a hibáimat. Ez minden, amit látok: hibák. Az arcom túl pufók, a derekam túl széles, a combjaim túl vastagok…
Minden egyes dologgal, amit felsorolt, Adam szíve mélyebbre és mélyebbre zuhant - mintha a gyomrába esett volna. Ez a kölyök… Biztos látja magát? Vagy már annyira agy-mosott volt a saját aggodalmai miatt, vagy azok miatt, akik körülötte vannak, hogy tényleg elhiszi, ezek a hibák ott vannak? Adam leállította mielőtt hallott volna még valamit.
- Bill... - a másik elé állt - szándékosan a tükör és közé, arra várva, hogy Bill a szemébe néz.
- Nem szabadna így érezned. Tökéletes vagy. Te vagy a legtökéletesebb ember, akivel valaha találkoztam.
- Épp ez az.
Egy súlyos csönd zuhant kettőjükre, Adam végül leengedte a kezét. Bill semmit sem akart csak megváltoztatni a témát, de egy része egy kis bizalmat akart adni ennek a srácnak és végre kiönteni valakinek a lelkét. Még a testvére se tudta, amit most elmondani készült egy teljesen ismeretlen embernek.

Az idősebb énekes ajkai szétnyíltak, hogy mondjon valamit - mondani akart valamit, hogy Bill egy kicsit megnyugodjon és ellazuljon mellette, de mikor semmi nem jutott eszébe újra összezárta őket. Felszakított egy sebet, amiről fogalma sem volt, hogy hogyan fogja bekötözni.








4 megjegyzés:

  1. Ez tényleg szívszorító (főleg úgy, hogy én is mindig kövérnek érzem magam, anyumnak meg tizenévesen evési zavara volt, orvoshoz járt vele meg ilyenek). Úgy sajnálom Billt az önértékelési gondjai miatt. Adam viszont továbbra is cuki, hogy megpróbálja megmutatni neki a valóságot. Nagyon jó rész lett, te pedig gyönyörűen lefordítottad :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kedvességed xxslashxx! Nagyon örülök, hogy téged is megérintett, bár azt sajnálom, hogy ilyen módon van kötődés a történettel. Átérzem én is. Szóval ebben rokonlelkek vagyunk akkor! Meg mint már kiderült nem is csak ebben. Köszönöm, hogy itt vagy! :)

      Törlés
    2. Én köszönöm ezt a sok szuper fordítást és saját történetet, amivel meglepsz minket nap mint nap :) Örülök én is, hogy egy újabb közös dolgot fedeztünk fel :)

      Törlés
    3. Én csak örülök, hogy tudok szerezni pár jó pillanatot az írásokkal. :)

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.