Add el a lelked - 14.

Sziasztok!
Egy kis igyekezet, és máris tudok emberi időpontban is posztolni. :)
Tudom, hogy azt ígértem, hogy nem fogok nagyon eltűnni és igyekszem az eddigi tempóm tartani, de ez talán mégsem olyan könnyű. Most viszont hoztam egy kis friss husit. :) Ahogy előzőleg ígértem, Sell your Soul. Sietek a következő résszel, mert forrósodnak a pillanatok végre. A következő fejezet megint elég hosszú, meg az azutáni is. Mind a kettő duplája ennek. De nem is véletlenül. ;) Remélem tetszeni fog. :) 
Hamarosan jelentkezem, itt vagy a másik blogon, de jövök. :)
Köszönöm, hogy itt vagytok!
Jó olvasást!
Puszi&Pacsi




14. Ezer szó



Világos szemek követték Bill vékony ujjainak vonalát, ahogy tartotta a vállán táskájának pántját. Ujjain ezüst gyűrűk csillogtak és sápadt bőre szinte ráfeszült ízületeire. Már kezdte egészen kiismerni a kézmozdulataiból. Megfeszül a keze és a csuklója elfehéredik, mikor ideges, a kezei reszketnek, mikor aggódik vagy izgul, a hüvelyk és mutatóujját összenyomja vagy lágyan belecsíp, ha unatkozik, a kezei lazán fogják, ami épp benne van, ha tetszik neki valami - és egészen addig fogja, amíg lenyomatot nem hagy a kezén. Most pontosan tudta, hogy Bill stresszes, abból, ahogy fogja a táskáját. Még akkor is, hogyha egész nap alig beszél, nem kellett mondania, hogy valami történt mikor az énekes felment az emeletre a testvéréhez. Pontosan tudta ebből.

- Biztos, hogy minden rendben van? – kérdezte lágyan Adam. Aggódik, de nem akarja erőltetni a dolgot. Minden alkalommal mikor felhozta, Bill félrenézett és nem felelt. Ez egy jel volt, hogy ejtse a témát, de nem igazán tudott túllépni felette. Jobbá akarta tenni a dolgokat. Ez volt Adam – könyörtelenül gyengéden erőltette tovább a dolgot és nem akarta feladni. Ha az egyik módszer nem sikerül, akkor majd a másik talán igen, és így tovább, míg véghez nem vitte, amit akart.

Ahogy a lift csengetett és az ajtó kinyílt, a két férfi egy kicsit beljebb húzódott, hogy helyet adjon a másik három embernek, akik beléptek a kis fülkébe. Válluk összeért és Adam érezte, ahogy a másik karja megrázkódik. Az érzés alig volt észrevehető, de mégis ott volt. Mondani akart valamit, de aggódott, nehogy valami olyat mondjon, amit most nem kéne, ezért inkább csukva tartotta a száját és kétszer is átgondolta mielőtt cselekedne. Ahelyett, hogy beszélne, inkább más módon fejezi ki a támogatását – és kihasználva Bill pulóverének és saját dzsekijének rejtekét, óvatosan átnyúlt és megfogta a kezét. Szeretetteljesen fonta ujjait Bill hűvös vékony ujjai közé, és lágyan megszorította, hogy Bill, ha ránéz, egyből tudja, hogy nincs egyedül. Ahogy saját világos szemei összetalálkoztak a sötétebbekkel a Gucci napszemüveg színezett lencséje mögül, úgy érezte a szíve nagyot dobban, mikor Bill keze puhán simult a tenyerébe és is viszonozta a szorítást.

Saját emeletüknél elengedték egymást és úgy csináltak mintha semmi sem történt volna, míg elhagyták a liftet. Semmilyen jelét nem mutatták, hogy közük lenne egymáshoz, amíg az ajtó be nem zárult.

- A szobádban maradhatok ma estére? – suttogta Bill az ajtó előtt, miközben Adam a kulccsal bajlódott.
- …kérned sem kell – kinyitotta neki az ajtót és udvariasan intett, hogy menjen előre. Nem akarta megkérdezni, hogy a fiatalabb férfi miért nem akart visszamenni a szobájába, akárcsak előző éjszaka. Biztos meg volt rá az oka.

Bill úgy lépett be a szállodai szobába, mintha az első alkalommal látná – a sötét szobába csak a vakító Vegas Strip fényei világítottak be. A város ragyogása elegendő volt, hogy bevilágítsa a szobát. Látta a tökéletesen bevetett ágyat, Adam bőröndjeit a sarokba – volt, ami már be volt csomagolva teljesen. Néhány ruhadarab volt a kanapé támlájára dobva. A fiatalabb férfi táskáját az éjjeli szekrény elé ejtette és lehuppant az ágyra. Nyugodtnak kellett volna éreznie magát – akkor mégis miért volt ilyen ideges?

- Hozassak valamit a szobaszervizzel?
- Jól vagyok – dörzsölte meg halántékát a napszemüveg alatt.

- Kérlek, egyél valamit. Nem annak a kávénak kellene az összes tápanyagnak lennie, amit elfogyasztasz ma.
- Nem igazán vagyok éhes. Csak… - Bill megrázta a fejét és maga mellé ejtette kezeit. – Ne erőltesd ezt a témát. Nem vagyok most éhes.

Adam abba hagyta, mielőtt a másik hangulata még rosszabb lesz – az az utolsó, amit most akarna. Csak Bill egész nap nem volt önmaga.
- Rendben, de… szólj, ha bármit szeretnél később. Meg fogom venni.

A zenész csak bólintott, miközben gondolatai már táskája felé kalandoztak. Míg a gyomra éhes volt, ő nem. Amíg a hangulata nem volt jobb, Adam nem érdemelte meg, hogy így ráförmedjen – egész nap nagyon elnéző volt és nem zaklatta. Szemei végigsiklottak az idősebbik énekesen a napszemüvege mögött. Nézte, ahogy a telefonhoz lép és a szobaszolgálatot tárcsázza. Nem, Adam nem így érdemelte őt.
- Rögtön jövök.
Szinte suttogta, aztán a táskájáért nyúlt és a fürdőszobába indult.

Az ajtó bezárult mögötte és Bill egy megkönnyebbült sóhajjal dobta táskáját a pultra. Míg keresgélt benne sok mindenre bukkant, többek között sminkre és különböző tárgyakra. Volt ott egy plusz póló, egy csomag rágó, egy doboz cigi, tollak, papír. Körmei megtalálták a táska sarkában lévő kis gyűrődést és az alatt rejtőzködő a pici tasakot - Bill épp ennek a tasaknak csinálta a titkos kis zsebet. Amikor összeszorított öklében kiemelte a táskából, a bűnösség és a megkönnyebbülés vegyes hullámaiban fürdött. Ez a mocskos hangulat hamarosan eltűnik az éjszaka hátralévő részére – helyét pedig átveszi a boldogság eufóriája és a kábítószer okozta 'valódi' mosoly, hogy boldoggá tehesse Adamet. Nem kell tudnia róla. Ő nem ezt a Billt érdemli.

Megnyalta az ajkait miközben nézte, ahogy szétnyílnak ujjai és hirtelen a pillekönnyű fehér por, a legsúlyosabb dolog lett, amit valaha is birtokolt. Azt kívánta, hogy bárcsak tudna harcolni a benne tomboló hangulatokkal – mélyen elnyomni magában és kipréselni egy mosolyt annak a férfinak a kedvéért ott a másik szobában. Még akkor is, ha a nap további része jó volt, miután ő és Adam elmentek, ez nem volt elég, hogy képes legyen a küzdelemre. Nem tudott másra gondolni, csak arra az árulással teli pillantásra, amivel Tom nézett rá. Mindenhol ezt látta. Mikor belenézett a gyönyörű kék szemekbe, csak Tom undorodó tekintete nézett rá vissza. A mosdókagylóba nézett és várta, amíg meghallja Adamet telefonon beszélni.

Hogy egy kis zajt csapjon, megnyomta maga mellett a mennyezeti ventilátor kapcsolóját – hálát adott, hogy olyan dühösen hangoskodott. Szüksége volt most minden zajra, amit fel tudott használni maga körül, hogy elrejthesse, amire készül – annak ellenére, hogy ezt a legnagyobb csenden és sötétségben szokta csinálni, hogy ne láthassa, amit a saját testével művel. Ilyenkor úgy tehet, mint aki ártatlan és csak öntudatlanul pusztítja a testét. Az ezekhez hasonló dolgok, most elengedhetetlen kényszerek voltak az életében – minimális étel, víz, kávé, cigaretta és drogok. Billnek semmi másra nem volt szüksége a túléléshez.

Kinyitotta az apró tasakot és egy pillantást vetett a tükörbe – ez az utolsó alkalom, hogy megálljt parancsoljon magának és meghátráljon. Még mindig elteheti, még megállíthatná ezt. De szüksége volt rá – érezte azt a sietséget, amit ez az átkozott helyzet szült, a kezei pedig úgy remegtek, mint egy szűznek az első alkalomnál. Két új „barátja”, Dean és Dan szavai kezdtek visszhangozni az elméjében, ahogy a pultra szórta a csomag tartalmát; ez nem annak a módja volt, hogy elpusztítsa a testét, ez arra volt tökéletes, hogy ő gyönyörű és vékony legyen, olyan módon, hogy mellette az élet még egy kicsit elviselhetőbbé is váljon közben. Azok a srácok sosem hazudnának neki, vagy a többi modellnek, és amit eddig mondtak azokban nem volt hiba. A napszemüvege még mindig rajta volt, nem láthatta a csalódást a saját szívében, és az árulást a szemében mikor megadta magát a kísértésnek.

Bill gondosan eltakarított minden bizonyítékot – elég ideje volt rá, hogy megigazítsa a sminkjét és először egy nedves törlőkendővel, aztán egy száraz papírral is letörölje a pultot. Nehéz volt mindig az ilyen részletekre is ügyelni, amikor az agya épp mérföldes sebességgel száguldott a kábulatba és a kezei megremegtek, ahogy vérét elöntötte az adrenalin – de a fenébe is, jó érzés volt. Általában szükség lenne 10-15 percre, de most mégis, Las Vegasban kellemesen csalódott: kiváló minőségű anyag volt, pont, amit a modellek használnak. Kristálytiszta szer és pillanatok alatt érzed azt, hogy fejen talál és a világ hirtelen egy csodálatos hely, nem pedig nyomasztó, sötét és önző. Most egy csodálatos pozitív eufóriában volt és egy pillanatra le kellett néznie a lábaira, hogy megbizonyosodjon róla, még mindig áll nem pedig lebeg.

Most már végre eltehette a napszemüveget és megvizsgálta magát a tükörben – a gondterhelt beesett arc helyett most átvette a hatalmat az önfeledt gondtalan pillantás. Vett egy mély lélegzetet, kihúzta magát, felkapta a táskáját, lekapcsolta a ventilátort és a villany majd elhagyta a fürdőszobát.

***

Ahogy Adam emelte a távirányítót, és kikapcsolta a TV-t, a szobát a kintről beszűrődő fényeken kívül, teljesen ellepte a sötétség. Csend telepedett föléjük, ahogy elhallgatott a televízió, és az egyetlen hang, ami betöltötte most a szobát, a lélegzetvételük volt. Ezt a hangot hamarosan a susogó ruha követte, ahogy Adam a fiatalabb énekes felé fordult, aki egyből megölelte őt, karjait a hóna alatt átvezetve. Bill feje kényelmesen nyugodott az idősebbik vállán miközben Adam a nyakát karolta át és simogatva szorította közel magához. Másik kezével ölelő karját tartotta és hüvelykujjával cirógatta puha bőrét, a póló ujja alatt, mikor találkozott a tekintetük.

- Akarod az ágyat éjszakára? Nem bánom, ha megint át kell mennem a kanapéra aludni – fél órával éjfél előtt már érezte, hogy kimerült. A film majdnem elaltatta.

Bill lassan rázta a fejét és erősebben szorította magához az idősebb férfit.
- Maradj.
Az ágyhoz szegezte őt - egy ölelést felhasználva védekezésként, hogy felé fordulhasson és közelebb mehessen. Mielőtt észrevette volna, hogy mozgásban van, már a csípőjét szorosan körbefogva térdelt fölötte, akárcsak a másik férfi előző éjszaka.

Csukva tartotta a szemét a filmnél, vagy a ruhákra koncentrált, amit viseltek, mikor úgy érezte, hogy mindjárt elalszik. A függőségének hatása alatt, a dolgok olyan élénknek és élesnek tűntek - a látását elhomályosították és majdnem valótlant látott. De az eszét és testét agyonhajszolva, minden megváltozott. Most ahogy az idősebb énekes szemébe nézett, azok a babakék szemek olyan tisztának tűntek, annyira erős és jeges, hogy már reszketett tőle.

Adam zavarral keveredő csodával nézte a fiatalabb énekest, de kezeivel nem mert mozdulni, nem akarta eltolni magától. Bill kezdeményezett újra – ő tette meg az első lépést, akárcsak az első találkozásukkor. Lehetséges, hogy a tegnap este történtek ennyire megváltoztatták, volna és egy szinte félénk személyiség váljon a dominánsabb féllé? Félig csukott szemekkel követte tekintete a vonalakat és árnyékokat Bill éles kulcscsontján, végig a karcsú nyaka mentén tökéletes ívű álláig - édes ajkai résnyire elnyíltak némán könyörögve büszkén magasodó arccsontja alatt. Bill szemhéja és hosszú pillái füstösen és erősen voltak sminkelve. A szemei így úgy tűntek, hogy nagyon sötéten és éhesen pillantanak rá a homályban.

Tétovázó kezei végre emelkedni kezdtek és lágyan, de ösztönzően szorítottak rá a fiú csípőjére – nem akarta elriasztani. A fiatalabb férfi teste ma annyival melegebbnek tűnt – vagy talán csak az ő tenyerei voltak hidegek. Ahogy Bill egyre közelebb hajolt, a szíve vadul dübörögni kezdett, karjai megfeszültek és szorosan magához szorította a vékony testet, ahogy a tér bezárult ajkaik között. Pillái szinte teljesen lecsukódtak – de szüksége volt rá, hogy lássa Billt, teljesen meg volt babonázva általa. Ez a pillanat olyan volt, mint valami álom – szépségét pedig csak fokozta a szoba félhomályában táncoló fények. Még talán pár gyertya tehette volna kívánatosabbá a helyzetet, mint amilyennek abban a pillanatban látszott.

Egy újfajta szenvedély volt a fiatalabb férfi csókjában – vágyakozás, szükség, Adam nem számított erre, de nagyon keményen imádkozott ezért a tegnap éjszaka után. Ujjai rátaláltak Bill pólójának szegélyére és lassan alá csúsztatta a kezét, hogy érezhesse simítása alatt a meleg, puha bőrt és a színtelen finom szőrszálak érintését, ahogy egyre feljebb haladt a feszes izmok mentén. Érezte, ahogy Bill felsóhajt az érintése nyomán, ő pedig mélyen a tüdejébe szívta az édes sóhajt.

- Mm! – Bill hirtelen visszahúzódott, gyorsan emelte kezét saját alsóajkához, amit egyszerre melegség öntött el. Ahogy elemelte és lenézett, kezét elborította a jól ismert mélyvörös szín és egyből visszakapta arca elé, hogy elrejtse a problémát.

- Jól vagy? – támaszkodott fel az idősebbik, tágra nyílt szemekkel – annyira hirtelen érte a dolog, hogy csak pánikkal tudott reagálni.
- Persze. Persze, ez csak… - szinte kellemetlenül röhejesnek érezve a pillanat időzítését, pattant fel az ágyról és kezét arcára szorítva, hogy ne vérezzen össze mindent, rohant ki a födőszobába. A lábával be akarta rúgni az ajtót maga után, de ez nem sikerült rendesen, mikor egyből a csap fölé hajolt és megengedte a vizet. – Fenébe…

- Bill tényleg jól vagy? Nincs szükséged zsebkendőre vagy valami? – tolta be finoman a fürdőszoba ajtaját, aztán elkapta a hányinger egyfajta hulláma, és az aggodalom, ahogy megpillantotta a csap fölé magasodó fiút. Egy újabb ok az aggodalomra – valaki más is látta már így? Valaki más is tudta, hogy Bill ekkora bajban van?

- Van nálam néhány – mondta Bill nyugodtan, mégis izgatottság csillogott a szemében, ahogy vissza fordult a csobogó víz felé. – Ne aggódj, minden alkalommal ez történik…
- Hát nem kellene…
- Ez rendben van – állt fel az énekes és nézte magát a tükörben, ahogy egy marék zsebkendőt tart vérző orra elé.

Adam a nyelvébe harapva nézett félre a fürdőszobától. Nem hagyhatja, hogy a dolgok tovább húzódjanak - úgy tűnik, hogy ez lesz az utolsó dolog, amit elenged, mielőtt számon kéri Billt. Nem tud tovább csak ülni és nézni, ami történik – még akkor is, ha Bill utálni fogja érte, egy kis értelmet kell vernie ennek a gyereknek a fejébe. Mert ez volt ő: egy gyerek

1 megjegyzés:

  1. Ó istenem... Basszus szegény srácot itt nagyon tévútra vitte a show business, ő meg vakon hisz nekik. Kíváncsi vagyok hogyan tovább. Vagy Adam mit és hogy reagál ezekre a dolgokra. Nagyon szépen fordítottad sieeeess a folytatással. :)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.