WTTS - 7. A kirakós

Sziasztok!
Ígértem még a minap a Welcome to the Show új részét is. Végül csak ma tudtam feltenni, mert még olyan hajnali 3-ig dolgozgattam, ötleteltem rajta. Remélem tetszeni fog mindenkinek, aki elolvassa. Hamarosan hozom az új részt a fordításból is és fordítok egy Adam/Tommy tehát végre igazi Adommy novellát is. Ha kész azt is feltöltöm. 
Addig is jó olvasgatást! 
Köszönöm, hogy ennyit kattintotok és a kommentekért is különösen hálás vagyok. 
Nagyon jól esnek!
Puszi&Pacsi





Adam kipihenten nyújtózkodott a hatalmas ágyban, és gondolataiba kúsztak az előző este csodálatos és felejthetetlen eseményei. Boldog mosoly terült el az arcán, ahogy oldalra fordult, hogy megkeresse szeretőjét a tekintetével, de mikor kinyitotta a szemét, Mike-ot már nem találta az ágyban. Ijedtség futott végig minden porcikájában. Gyorsan felült az ágyon, de az előző este emlékei fájdalmasan hasítottak a hátsójába, és egy pillanatra önkéntelenül felszisszent a fájdalomtól. 
   Miután feltápászkodott elindult a fürdőszoba felé, hátha Mike ott van, de menet közben meglátta a kis tépett cetlit az éjjeli szekrényen.

Jó reggelt Szépségem!
Remélem jól aludtál. Dolgozni kellett mennem.
Nem volt szívem felkelteni.
Nyugodtan zuhanyozz le, reggeli pedig a konyhában.
Szép estét kövessen szép nap!
Mike xx


A fiú csak boldogan mosolygott a kis üzeneten.
- De még mennyire szép volt az este… - mondta, magában reagálva az olvasottakra. Gyorsan elszaladt zuhanyozni, aztán magára kapkodta a tegnapi ruháit. Legalábbis ami a hálóban volt, aztán neki indult megkeresni az inget, amiről már nem pontosan tudta, hogy hol vették le. Végül a nappali kanapéján talált rá összetűrve, és egész biztos volt benne, hogy reggel Mike hajtotta össze, mert este csak lehányták valahova a földre.
   Magára kapta azt is, és elindult a konyhába. Az asztalon csak egy teríték volt hagyva. Egy díszes kancsóban, friss narancslé illatozott, mellette pedig két croassant egy papírzacskóba csomagolva. Adam szívét kellemes melegség töltötte el a látottaktól. Bármi is volt ez köztük, a fiú egyre jobban kezdett kötődni a férfihoz. Fogalma sem volt róla, hogy Mike alaposan megtervezett lépései közt ez a reggeli, amolyan „utolsó kedvesség, mielőtt rájön, hogy többet nem lát” - féle gesztus volt. Mit sem sejtve, Adam gyorsan megette az egyik croassant és ivott egy pohár juice-t, aztán felkapva a pótkulcsot, amit Mike az asztalon hagyott, haza indult.
  
   Mike mindeközben valóban a munkahelyén volt, dolgoznia azonban nem kellett. Csak azért ment be, hogy legyen egy kifogása, amit felhasználhat, annak érdekében, hogy ne kelljen együtt tölteniük a reggelt. Mikor felébredt egyből belé hasítottak az előző nap eseményei. Rájött, hogy már eddig is túl sok szabályt sértett meg és jobb, ha nem megy túl messzire. Nagyon szívesen ébredt volna karjai közt a fiúval. Szívesen elment volna vele együtt zuhanyozni, talán a zuhany alatt nem is csak a hétköznapi értelembe vett tisztálkodást értette volna… Aztán miután kellően kirosszalkodták magukat a vízsugár alatt, együtt megreggeliznek, beszélgetnek és csókkal válnak el. 
Igen. Ezt mind nagyon szívesen megtette volna. Ettől az érzéstől viszont inkább úgy döntött, elmenekül. Nem akarta magába bolondítani a srácot. Amitől viszont talán még ennél is jobban tartott, hogy ő kezdd el ragaszkodni, és végül ő lesz szerelmes. Ez volt az, amit a leginkább el akart kerülni.
   Elrejtőzött az irodájában és várt. Várta, hogy Adam felébredjen, mindent megtegyen, amire a levélben utasította, aztán elhagyja a lakását azzal a kulccsal, amit speciálisan erre a célra csináltatott, és nem fog hiányolni. Minden meg volt tervezve. Most mégis… Nem azt érezte, amit mindig szokott. Őrlődött magában, és nem tudta kiverni a fejéből a történteket. Minden mozdulat az izmaiba égett. Adam minden pillantása még most is perzselte. A nyögései, a zihálása még mindig a fülében csengett. Forró, izzadt teste tapintásának emléke, még ebben a pillanatban is az ujjaiban bizsergett. A fiú megmagyarázhatatlan hatással volt rá. Úgy érezte a saját felelőtlenségének csapdájába esett.
   Miközben egészen elkalandoztak a gondolatai, telefonja rezgése riasztotta fel.

„Csodálatos volt az este.
Köszönöm.
Nem akarlak zavarni a munkában.
Majd hívj.
Adam xx”

Mike csak az asztalra dobta a telefonját, megrázta a fejét és kiment az irodából. Jobbnak látta, ha tényleg munkába temeti magát, akkor talán nem lesz ideje olyan hülyeségeken gondolkodni, mint hogy megpróbálhatna egy párkapcsolatot.

***

Eltelt egy hét, a vörös hajú fiú pedig mostanra már teljesen magán kívül volt. Ma a kávézóban dolgozott, de valahogy a tejhabba rajzolás volt a legutolsó dolog, ami foglalkoztatta. Kolléganője már többször kérdezte tőle, mi bántja, de mindig csak egy vállrándítás és egy legyintés volt a válasz.
Adam napokig próbálta elérni a férfit, és egyszer még a lakására is elment, akármilyen szánalmasnak is tartotta magát. Képtelen volt felfogni, hogy csak egyszeri alkalomra kellett Mike-nak. Nem akarta, nem tudta elhinni, hogy kihasználta, de miután kitisztult előtte, hogy mi történt, nagyon dühös lett. Mérges volt magára és Mike-ra is. Minden mosolya, az összes édes gesztusa, szexis flörtjei… Minden átverés volt. Miután tudatosult benne, hogy mindez csak arra szolgált, hogy behálózza és az áldozatává váljon, hihetetlenül utálta a férfit. 
Minden összeállt. Addigra már százszor végigelemezte fejében az ominózus este eseményeit, és végre tudott olvasni azok között az átkozott sorok között.
„Már itt is van. És itt mindenki jól tudja, mennyire nem szereti, mikor valaki piszkálja a vendégét.” – ezek szerint annyiszor járt már ott különböző ’vendégekkel’ hogy mindenki jól ismerte, mi több még tartottak is tőle. Egyfajta kultusz övezte őt ott. 
„Szóval veled van. Gondolhattam volna.” – Talán mindig az olyan kaliberű, naiv srácokra utazik, mint ő… Hisz annyiszor mondta azt is, hogy szereti a naivitását.
„Ma este viszont csak az enyém vagy.” – már akkor is pontosan tudta, hogy csak arról az estéről van szó, hogy reggel meg fog pattanni és többet nem is kerül elő.
Na meg persze ott az esti viselkedése is. Teljesen lemerevedett, mikor megtudta a titkát. Adam ezt azzal magyarázta magában, hogy talán akkor épp egy kicsit elgondolkodott, hogy legyen-e egy rohadt állat, és tegye meg, annak ellenére, hogy csak egy éjszakát akar tőle, vagy inkább hagyja elmenni. A fiúnak fogalma sem volt vajon melyik lett volna a jobb. Nem tudta, mit érezne most, ha akkor, ott, kidobja a lakásából. Melyik érzés lehet a jobb? A düh, ami majd egyszer elmúlik, vagy az a fájdalmas megaláztatás, amin akkor ment volna keresztül. Nem tudott dönteni. Egy kicsit így is megalázva érezte magát, de ez messze nem az volt, amit akkor érzett volna, ha abban a pillanatban kell felöltöznie és elmennie.
   Folyamatosan az események pörögtek a fejében, és egyáltalán nem tudott a munkájára koncentrálni. Többször is összekeverte a cetliket, amikre a neveket írta, de szerencsére csak egyszer jött vissza egy nő, hogy kiverje a hisztit. Már nem volt vissza sok a munkaidejéből, mégis úgy érezte egy örökkévalóságig kell még ott rostokolnia.

   Mikor végre eljött a záróra ideje, elköszönt munkatársaitól és elindult az autója felé, de a kora esti szürkületben valahogy nem akart hinni a szemének. Egy túlságosan is ismerős alak támaszkodott az autójának. Az ő autójának. Először csak teljesen ledermedt, aztán egy pillanat alatt újra elöntötte a mérhetetlen düh. 
Úgy döntött csak beszáll az autóba és szó nélkül elhajt. El is indult az ajtó felé elszántan, tudomást sem véve a férfi jelenlétéről,  ám Mike egyáltalán nem így tervezte ezt a találkozót.
- Adam. Kérlek, hallgass meg – kérte lágy hangon,az eredményt azonban nem érte el vele, mert Adam cseppet sem lágyult el a mézes-mázas hangtól. Ha lehet inkább csak még jobban felhúzta.
- Adam… - mondta, miközben a fiú mellette már az autót nyitotta.
- A rohadt életbe, Adam! – kiáltott rá, és bevágta előtte az ajtót, amin a fiú már beszállni készült. – Figyelj rám!
Adam agyát elöntötte a méreg, és ő is csak kiabálni tudott.
- Miért?!
- Tessék? – kérdezett vissza, mert hirtelen nem tudta, hogy mire kíváncsi.
- Miért figyeljek rád? Miért hallgassalak meg? Miért kéne az életemből akár csak egy percet is rád áldoznom? – hadarta magából kikelve, a férfi arcához közel. Mike nem számított erre a reakcióra. Sejtette, hogy dühös lesz rá, vagy csalódott, de arra, hogy önkívületben kiabáljon vele az utcán, arra biztosan nem.
- Mert magyarázattal tartozom neked.
- Tartsd meg – mondta, szinte köpködve a szavakat. Újra nyitni akarta az ajtót, de a férfi erősen tartotta.
- Baby, kérlek…
- Ne merj így hívni! – szakította félbe indulatosan.
- Adam. Hadd magyarázzam meg. Csak egyetlen lehetőséget adj – könyörögte a férfi, persze azért megtartva a méltóságát.
- Mi a francot nem értesz azon, hogy nem vagyok kíváncsi a mondvacsinált indokaidra?
- Oké. Akkor csak adj tíz percet. Meg sem kell szólalnod. Nem kell beszélgetnünk. Csak hallgasd végig a magyarázatom – mondta, majd vett egy mély lélegzetet –, mert van magyarázatom.
- Kötve hiszem – motyogta az orra alatt.
- Kérlek. Csak gondold végig, ha csak egy dugás lettél volna most itt lennék és azért könyörögnék, hogy megmagyarázhassam a tetteimet? – kérdezte hitetlenkedve.
- Vagy megint csak egy dugást akarsz, és mert olyan nagyon imádod a naivitásom, arra alapoztál, hogy én majd úgyis elájulok tőled. Aztán elhiszem neked, mennyire alapos okod volt így átbasznod a fejem – hangja még mindig remegett az elfojtott dühtől.
- Nem kérek többet. Tíz perc – mondta határozottan. Adam megforgatta a szemeit, és elengedte a kilincset, amit eddig olyan görcsösen szorongatott, mintha vigaszt nyújthatna neki ebben az elcseszett helyzetben.
- Rendben. Tíz perc – fonta karba a kezeit.
- Itt akarsz beszélni? – kérdezte, de Adam csak nézett rá és nem felelt. – Ne menjünk inkább a park felé? Ott… Leülhetnénk egy padra és…
- Biztos erre akarsz pazarolni értékes perceket? – kérdezte tőle olyan hűvös hangon, hogy Mike-ot a hideg is kirázta. Ez sokkal nehezebb lesz mint gondolta.
- Oké… - vett egy mély lélegzetet – Azt hiszed egy rohadék vagyok Adam… de nem. Ha az lennék most nem jöttem volna el.
- Hát ez elég szánalmasan kezdődök… - horkant fel, és szarkazmus csengett a hangjában. Mike most azért jött, hogy mindent higgadtan elmagyarázzon. Hogy elnyerje a fiú megértését, ha szerencsés, akkor talán még a bocsánatát is. Most viszont benne is kezdett felmenni a pumpa Adam hangneme miatt.
- A kurva életbe Adam. Azzal ami azon az éjszakán történt, és azzal is hogy most itt állok előtted, az egész eddigi mentalitásom… az egész életem rúgtam fel – hagyott egy kis szünetet, hátha Adam megint valami epés megjegyzést szeretne közbeszúrni, de most csendben volt és látszólag figyelmesen várta a folytatást.

- Tizenhat éves voltam, amikor először szexeltem. Persze akkor nem csak egy szexnek éltem meg. Akkor az volt a minden. Szerelmes voltam a fiúba, akivel lefeküdtem. Utólag visszanézve nagyon rossz volt. Kicsit talán még visszataszító is. Fájt, vérzett és napokig még a járás is nehézkesen ment fájdalom nélkül. Azt a fiút viszont annyira szerettem, hogy úgy éreztem megéri ezt a kis kellemetlenséget. A srác már egyetemista volt, én pedig egy nap mikor úgy éreztem, hogy már nincsenek fájdalmaim, elindultam a koleszba ahol lakott. Meg akartam lepni. Szeretkezni akartam vele újra. Mikor benyitottam a szobájába épp egy csoporttársát dugta. Abba sem hagyták, csak nevettek, és azt kiabálták csukjam már vissza azt az átkozott ajtót. Iszonyatosan fájt. Sírva rohantam el. Bezárkóztam. Jó ideig senkit sem engedtem közel magamhoz. Féltem a csalódástól.
- Figyelj – szólalt meg Adam, most már sokkal lágyabb hangon mint az eddigi. – Sajnálom, ami akkor történt veled. És persze most aláírom, hogy nagyon jó voltál hozzám, semmi problémám nem volt később, de mi köze ennek hozzám? Mert bárhogy próbálom, nem tudom összekötni a szálakat. Azért bántál velem így, mert veled is így bántak? Tudom, hogy sokan szeretnek e mögé a fal mögé bújni, de én ezt nem veszem be.
- Még csak az előzményeknél tartok. A java még hátra van – sütötte le a szemeit Mike. Adam pedig az autó oldalának dőlt.
- Folytasd. De azt javaslom siess. öt perced maradt kb – mondta, de most már messze nem tűnt olyan fagyosnak, mint szeretett volna.
- A következő férfi, akivel voltam, az már tizennyolc éves koromban volt. Ő sokkal kedvesebb és gyengédebb is volt velem. Miután lefeküdtünk párszor, én pedig komolyabbra akartam fordítani a kapcsolatot, kiderült, hogy van barátnője. Meleg volt, de senkinek nem mondta el. A családja sem tudta róla, és azt mondta az életét is így szándékozik leélni. Lesz felesége, gyerekei, aztán meg majd eljár, ha már nagyon vágyik egy kis igazi mámorra.
- Ez szörnyű… - mondta Adam halkan, de ezek inkább csak a gondolatai voltak, amik hangosan is kiütköztek véletlen. Tudta magáról, hogy ő sosem tudott volna így élni.
- Igen. Mire ez kiderült már félúton jártam, hogy beleszeressek. Az újabb csalódás megint padlóra küldött, de akkor persze, már nem annyira sokáig, mint előtte. Voltak próbálkozások, meg együttlétek, de senkinek nem kellettem többre, mint a szex. Kezdtem teljesen magamba mélyedni. Rohadtul szar érzés volt, hogy nem voltam jó másra. Velem senki nem akart beszélgetni, moziba menni, vagy csak otthon berakni egy filmet, és megnézni a kanapén ülve, popcornt rágcsálva, pedig marhára vágytam rá… Idővel fel is adtam a próbálkozást. Elkezdtem bárokba járni az egyetem mellett és minden éjjel másokkal feküdtem le. Vagy egyszerűen csak kielégítettem őket a WC-ben... Elhittem magamról, hogy csak erre vagyok jó és eszerint éltem.
   
Adam most már feszülten figyelte a férfi minden szavát, és a tekintetét fürkészte, amiben őszinte fájdalmat és keserűséget látott megcsillanni. Már bőven letelt az a tíz perc, mégsem szakította félbe. Tudni akarta a történet végét. A történetét, ami ennyi keserűséget okozott Mike-nak.
- Az egész egyetemet így végeztem el. Nappal a tanulással zártam ki a magányt az agyamból, éjjel pedig jött az alkohol, fű és mocskos sok szex. Huszonhárom voltam mikor találkoztam egy férfival. Két évvel volt csak nálam idősebb. Teljesen elvarázsolt. Minden szava, minden gesztusa. Elvitt vacsorázni, igazi randevúra, ahol elmondtam neki hogyan élek. Teljesen megnyíltam előtte. Elborzadva hallgatta végig, aztán felém fordult és elmondta, hogy mit akart tenni, hogy mi volt a terve. Beavatott a Törvénybe – majd a mondat végén tartott egy leheletnyi szünetet, ahogy visszajátszotta a beszélgetés emlékét.
- Törvény? – kérdezte Adam felhúzott szemöldökkel.
- A Törvény, amit akkor megtanított nekem, és ami szerint a mai napig élek. Ahogy akkor ő méltónak tartott engem arra, hogy beavasson, én ugyanígy méltónak talállak rá.
- Rendben.
- A Törvény egy olyan életvitel szabályait fekteti le, ami nem okozhatott nekem többé fájdalmat. Aki a Törvény szerint él, mindig az a fél választja ki a partnerét. Természetesen nem erőszakosan és nem is szoktam lerohanni senkit, ahogy azt veled sem tettem. A Törvény kimondja, hogy az első randi szexmentes.
- Hát a színház előtt eléggé izgatottnak tűntél. Nem sokon múlott – emlékezett vissza Adam.
- Igazad van. Ezért is rohantam el olyan gyorsan. Amiket mondtam neked Adam, azok nem hazugságok voltak. Tényleg nagy hatással vagy rám. Magam sem akartam elhinni mennyire. Bevallom meg is ijedtem ettől. Éreztem, hogy veszélyes lehetsz a Törvényre. Veszélyes lehetsz rám.
- Ha ez tényleg így van, a második alkalommal miért jöttél el? Mért nem tűntél el a képből azonnal? Az lett volna a legésszerűbb – állapította meg a fiú.
- Teljesen igazad van. Volt is egy ilyen tervem. Nem azért nem hívtalak vissza, mert nem értem rá.
- Oh… - egy újabb darab került a kirakósba – gondolta Adam.
- Viszont egész nap csak őrlődtem és nem bírtam már dolgozni sem, csak rád gondoltam. Minden percben te jártál a fejemben.

Adamnek hihetetlenül jól estek ezek a szavak, de egy pillanatig sem akarta ezt kimutatni. Jó érzés volt, hogy ő más, mint a többiek. Legalább egy kicsivel.
- Végül elmentem, mert annyira vágytam rád. Annyira vonzottál. Érezni akartam az illatod, a közelséged. Érezni akartalak téged.
Adam testén végigfutott az az ismerős forróság, és bizseregni kezdett a hasa a kiejtett szavaktól. Gyűlölte, hogy ezek után is ilyen hatással van rá a férfi.
- Amikor a parketten a nyakamat csókoltad, haraptad, nyaltad… - elcsuklott a hangja az emléktől. Újra a bőrén érezte a fiú érintéseit, csókjait. - Majdnem elvesztettem az irányítást. Akkor a te kezedben voltam. Aztán a liftben, mikor a falhoz préseltél... Hihetetlenül felizgattál vele, de akkor, abban a pillanatban bevillant a Törvény. Egész addig ösztönből cselekedtem. Fontos szabály az is, hogy csakis az én kezemben lehet a gyeplő. Vissza kellett vennem – újabb kis szünetet tartott és lehajtott fejjel, oldalra sandítva Adam arcát elemezgette, de semmit nem tudott kivenni belőle.

- Értem – mondta a vörös egy kicsit elgondolkodva. Egyre közelebb került a képzeletbeli puzzle utolsó darabjaihoz.
- A Törvénynek van három nagyon fontos szabálya. Az első, hogy mindenkit csakis egyszer dugok meg. Még ha találkozunk is valamikor újra, akkor sincs több alkalom. Egy másik, hogy szűz férfival soha nem fekszem le. Ehhez kapcsolódik szorosan, hogy a szex érzelemmentes és semmiféle kötődés nem alakulhat ki – sóhajtott egy nagyot – Na most… Veled ugyebár jó pár szabályt áthágtam. A három fő szabályból is kettőt... mostanra már.
   
Adam egy pillanatra összezavarodott. Mi a fene? Mike kötődik hozzá? Ezt akarta most burkoltan közölni vele? Legszívesebben feltette volna ezt a kérdést, de nem akarta ilyen nyíltan. Úgy döntött, hogy Mike játékát fogja játszani és megeteti a férfival a saját, számára undorítónak bizonyult főztjét.
- Mondj valamit Adam, kérlek – hunyta le a szemét Mike.
Adam semmit sem akart mondani. Csak cselekedni akart. Elhatározta, hogy eléri a férfinál, hogy a maradék két fontos törvényt is megszegje. Tudni akarta, mire lenne képes az idősebbik érte. Meddig hajlandó elmenni a bocsánatáért.
Mike épp újra beszélni akart, mikor Adam mozdult. A férfi elé lépett, szorosan hozzá simult, két kezével pedig az autónak támaszkodott, ezzel közé és a jármű közé zárva Mike-ot. A füléhez hajolt és szenvedélyes hangon suttogott neki;
- Akarsz újra érezni? Akarod, hogy megszegjük a szabályaid? – kérdezte, majd mielőtt válaszolhatott volna vadul belecsókolt a férfi nyakába, és finoman megszívta. 

Mike teljesen elgyengült. Nem számított erre, de mindennél jobban akarta.
- Igen… - nyögte nehézkesen. Ha Adam nem szorította volna ilyen erősen az autónak, biztos meg kellett volna kapaszkodnia, hogy le ne csússzon a földre. Nem számított erre a lépésre és ezért nagyon intenzíven élte meg.
- Megkaphatsz – lehelte a nyakába két karapás közt a fiatalabbik. – De van egy feltételem.
- Éspedig… ah… Mi volna az? – már alig bírt beszélni a vágytól. Szemei fenn akadtak és érezte, hogy férfiassága tökéletes dicsfényében ragyog odalent.
- Én irányítok – suttogta, majd végignyalta az enyhén kipirosodott bőrt. – Én akarok benned lenni. Így is érezni akarlak. Taníts meg rá.
Mike nem hitte el, ami történik, de egy percet sem gondolkodott ezen. Bár már nagyon régen volt ilyen felállásban férfival, és talán tartania kellett volna, hogy nem lesz kellemes, de akarta. Annyi törvényt szegtek már meg, hogy ez igazán nem érdekelte. Minden porcikája csak arra vágyott, hogy magában érezhesse a fiút.
- Rendben – mondta magabiztosan, de hangja remegett az izgalomtól. Most azonnal akarta. Akár itt, az autó motorháztetején. – Mikor?
- Mikor akarod?
- Most… - lehelte, miközben még mindig a csókokat érezte a nyakán, majd egy váratlan pillanatban, Adam egy jól irányzott lökéssel, összepréselte a férfiasságukat, Mike-ból pedig egy elfojtott nyögést idézett elő a mozdulat. Mindketten kemények, és mérhetetlenül izgatottak voltak.

- Hozzád megyünk – mondta, egy utolsó csókot lehelve a nyakába, majd elrugaszkodott az autótól. – Ülj be!



4 megjegyzés:

  1. Huh, hát ez hihetetlen szexi és felkavaró rész volt egyben! Nagyon kíváncsian várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :) Most egy kicsit megcsúsztam, sok volt a munka, de hamarosan hozok valamit, az tuti. :)

      Törlés
  2. Jajj ne már. Tök elszomorodtam, hogy nem lesz köztük semmi, erre a végén így felhúzod a sztorit, majd hoppon hagyod azt aki olvassa? Azért van egy olyan érzésem, hogy Adi forgat valamit a fejében... hmmm szadómazó?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézusom Kamilla. :D Őrült nőszemély. Lesznek majd neked kedvező részek is. Mindketten ismerjük a For your Entertainment szövegét és klipjét. Azt az énjét is elő fogom majd hozni ne izgulj. :) Én is kedvelem a +18-as részeket ilyen irományokban, mint mindenki más, szóval lesz bőven, de nem lehet, hogy csak és kizárólag erről szóljon, kell legyen valami történet is alatta. Nem egy sima pornót szeretnék írni. :D Kb olyasmit mint Murakami. Szerintem zseniálisan ötvözi a szexet a szépirodalommal. Persze, soha nem leszek egy Murakami, meg nem is célom, de igyekszem kellemes olvasmányokat hozni. :)

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.