Welcome to the Show - Prológus

Üdvözlet!
Nagyon hamar már meg is hoztam az első saját történetem Prológusát. Ez egy elég hosszú történet lesz és folyamatosan hozom az új részeket. Címet nem fogok később feltüntetni csak az adott fejezet számát és címét  a WTTS rövidítéssel. Remélem senki nem keveredik majd bele. A menüből belépve egyszerűbb lesz a részekhez hozzáférni sorban. Nos nem is szaporítom tovább a szót. A történet a "kezdetektől" dolgozza fel karakterünk életét. Szeretném a lehető legreálisabban végigvezetni a nagyobb történéseket. Így nagyobb eseményeket és kisebb történeteket bele fogok írni amiket mesélt cikkekben vagy interjúkban, illetve az életút is stimmelni fog, persze sok-sok izgalmas csavarral és kibogozásra váró szálakkal fűszerezve amik már csak az én fantáziámban élnek majd. Egy szó mint száz, bár lesz nagyon sok reális esemény, senki ne vegye életrajzi történetnek. :)
Jó olvasást!
Puszi&Pacsi










    Csupán néhány hét telt el azóta az ominózus esemény óta, ami megváltoztatta egy 19 éves fiatal tehetség egész életét. Adamnek gyerekkora óta állandó küzdelem az élete. Sokat szekálták az iskolában, hisz a gyerekek mérhetetlenül gonoszak tudnak lenni azokkal a társaikkal, akik egy kicsit is különböznek az átlagemberektől. 
   Adam akkoriban még nem tudta, hogy mennyire különleges is az az ember, aki nem hétköznapi. Mennyire nagy kincs a világban, ha valaki nem olyan, mint a többiek, pláne ha még fel is meri vállalni azt, hogy nem csak az általános viselkedése és a nem csak a nemi identitása különbözik legtöbb férfitársáétól, de az egész világot is teljesen más szögből látja. Gyerekként az ember ezt nem így éli meg. Igazi tragédiának érzi, bármit megtenne, hogy valaki más bőrébe bújhasson. Sokszor mikor az épp legmenőbb osztálytársai megverték a fiú WC-ben még csak nem is az volt az első gondolata, hogy bárcsak valaki más lehetne, inkább az, hogy bárcsak meg se született volna. Mindezek mellet sem adta fel, hisz volt egy álma. Egy olyan álmot dédelgetett, ami mindig erőt adott neki a nehéz napokon. Mikor fáradtan, sebesülten hazament egy nehéz nap után, akkor sem adta fel, tudta, hogy a zene hamar meggyógyítja a lelkét. Ilyenkor órákig csak énekelt. Azt nem is sejtette, hogy családja könnyes szemekkel és büszkeségtől elszorult torokkal hallgatja a másik szobából. Nem féltették Adamet. Pontosan tudták, hogy egy ilyen isteni tehetség, egy ekkora csodálatos csiszolatlan gyémánt nem maradhat örökké az árnyékban. Előbb vagy utóbb, de fel fogják fedezni a tehetségét. Bíztak a fiúban, és imádkoztak azért, hogy legyen elég ereje kitartani addig, mert nagyon nehéz út áll előtte. Nem csak mert ezt az álmot nehéz elérni egy átlag embernek, aki nem rendelkezik semmilyen hátszéllel, hanem azért is mert ő nagyon más mint a többiek. 
    A világban egy homoszexuális ember ekkora álmokkal két dolgot tehet; vagy a lelkét is kiteszi és ájulásig dolgozik, hogy kicsivel a maximum felett tudjon teljesíteni, és végül sokkal többet tegyen le az asztalra, mint amit saját magáról gondolt volna, vagy eltitkolja, hogy meleg és megpróbál beilleszkedni a társadalomba. 
    Adam viszont nem ilyen volt. Soha nem tudott volna úgy élni, hogy az emberek ne ismerjék a valódi énjét. Soha nem titkolta el a másságát. Még ha olykor félve is, de felvállalta, hiszen ez volt ő. Ha titkolta volna, akkor egy álarcot mutatott volna a világnak, amivel meg nem tudna sokáig együtt élni és tönkre menne belé. Így hát az érettségit és a ballagást követően döntött. Harcolni fog az álmaiért. Minden csepp verejtékével azért fog küzdeni, hogy azzal kereshesse a minden napi betevőre valót, amit a világon a legjobban szeret. Egyszer egy bölcs ember ezt tanította neki egy csodálatos idézet útján az iskolai színjátszó körben; „A színház játék, a játékhoz sok munka kell, de ha ez a munka a játék élményét adja, nem érezzük többé munkának.” Imádta ezt a mondatot. Az élet filozófiájává, ars poetica-jává vált ez a mondat. Tudta, hogy ha azt teheti nap mint nap, amit szeret, akkor úgy élheti le az életét, azzal az érzéssel, mintha egyetlen napot sem dolgozott volna és csak élvezte az életet. Ez volt minden vágya. Semmit sem akart ennél jobban és kész volt harcolni érte. Ezért is határozott úgy, hogy jelenlegi otthonát és szerető családját hátrahagyva Hollywood-ba költözik. 







4 megjegyzés:

  1. Szia! Nekem nagyon tetszett ez a kis ízelítő, és a fordításodat is olvastam már korábban angolul, de nagyon örülök annak hogy most te lefordítottad magyarra. Várom az első részét a történetednek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm a dicséreted. Az angolt még csak tanulom, gyakorlatnak nagyon jók ezek a kis szösszenetek. Terveim szerint még ma feltöltöm az első részt. Örülök, hogy várod és írtál is, legalább tudom, hogy nem csak magamat szórakoztatom. :)

      Törlés
  2. Hát ez jónak ígérkezik. Ami Lambert az csak jó lehet. Én viszont arról csúnyán lemaradtam, hogy az előző csak egy fordítás volt. Már kezdtem büszke lenni rád. De látom a perverz tanításaim egyenlőre mit sem értek. :D Na nem pofázok olvasok tovább. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig odaírtam, hogy kinek a műve és, hogy csak fordítom drága. :) Hááát a te tanításaid remélem senkire sincsenek hatással. :D Na jó, csak viccelek, tudod.

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.