Nem tudlak elengedni

Sziasztok! 
Ma az egyik kedvenc novella fordításom hoztam el. Azért foglal el különleges helyet a szívemben, mert nagyon szokatlan a felállás benne. Keveseknek jutott eszükbe eddig, pont őket összehozni. Egy nagyon édes, könnyen olvasható bár szívszorító történet. Remélem nektek is tetszeni fog. 
Jó olvasást hozzá!
Puszi&Pacsi:)





Eredeti szerző: Mascha76
Korhatár: nincs
Kategória: Slash
Szereplők: Adam Lambert, Bill Kaulitz, Tom Kaulitz
Műfaj: dráma, megalapozott kapcsolat, fájdalom, zenei betét
Fő párosítás: Adam/Tom
Mellék párosítás: nincs
Figyelmeztetés: nincs
Részek: 1 Teljes







 Egy sötét hajú férfi ballagott az utcán lehajtott fejjel. Kezeit mélyen farmerja zsebébe rejtette és próbált feltűnés nélkül elvegyülni az emberektől hemzsegő bevásárló utcában. Legjobb barátja javaslatára van itt. Azt tanácsolta neki, hogy ha eljön és feleslegesen szórja egy kicsit a pénzét az majd eltereli a figyelmét.

   Ez veszett ügynek tűnt, mert maga körül, még így is minden Rá, és összetört szívére emlékeztette. A zene, ami az üzletekből szűrődött ki, a férfi, aki az utcasarkon gitározott egy kopott sapkában. Minden… És abban a pillanatban, mikor elsétált mellette, az utcazenész elkezdte az ő dalát játszani. A semmiből szüktek szemébe a fájdalmas könnycseppek, de mielőtt végig gördülhettek volna nyúzott arcán, durván kente el szemein, és felindultságában még kezéről is lerázta a nedvességet. Tekintete a kirakatban megjelenő tükörképébe tévedt, de onnan csak egy szomorú tekintetű, elkeseredett arc nézett vissza rá. A szája széle lefelé görbült, a szemei könnybe lábadtak és arca hamuszürkévé vált, alig ismert önmagára. Ez a beesett arc emlékeztette őt valakire, valakire, aki arra készteti, hogy újra csak saját magára gondoljon.

   Csengőhangja éles zaja rántotta vissza az önromboló gondolataiból és engedte vele láttatni a környezetét; Két üzletember bosszúsan fordult felé, mert beszélgetésüket félbeszakította a hangos csörgés, néhány lány elmosolyodott, amikor felismerték a saját dalát és őt magát is, majd halkan énekelni kezdték, aztán babájukat sétáltató kismamákra tévedt a tekintete, akik könyörületesen néztek rá, mert átláttak a szomorú férfin, aki okkal nem akarja felvenni a telefonját. Végül rá sem nézett a kijelzőre, csak megnyomta a gombot és egy közeli padhoz sétált, távol a gitárostól. Gondterhelten felsóhajtott, amikor legjobb barátja hangja csendült fel a vonal másik végén. Immár századik alkalommal is eldarálta, hogy rendben van és jó neki egyedül is, de barátja nem hitt neki. Túl régóta és túl sokszor hallgatta már ezt, de javulást nem lát a férfi állapotán. Ő pedig már szintén századik alkalommal hallgatta végig a megnyugtató és vigasztaló szavakat.



Egy hatalmas hotelszobában egy fiatal férfi zihálva riad fel, rövid időn belül már a sokadik alkalommal, hogy szerelme… ex-szerelme… leugrik egy magas épület tetejéről és találkozik a korai halállal. A légzése szapora, még mindig görcsösen remegnek az izmai és teljes pánikban néz körül a szobában. Addig nem is tud megnyugodni, amíg meg nem pillantja azt az ismerős alakot a szomszédos szoba ajtajában. Annak ellenére, hogy a függönyök zártak, a napfény utat tört magának a rések közt és megvilágítja a másik férfi arcának vonalait. Bólint, mikor látja az aggódó pillantást a sötét szemeiben, majd megindul felé és az ágya szélére ül.

Ellazította a testét, leengedte a vállait és hagyta magát vigasztalni. Érezte a szeretetteljes simogatást a hátán. Beletemetkezett ebbe a meleg ölelésbe és hagyta, hogy a könnyek utat törjenek maguknak és elárasszák arcát - tudva, milyen hosszú időt vesz még igénybe, hogy a szakítás okozta kín megszűnjön, mielőtt a férfi arca, aki álmait rémálmokká formálta, elhalványul és egy másik arc váltja fel. Bár félt, ez sosem fog megtörténni, túlságosan is dübörögni kezd a szíve, ha rá gondol. Még mindig kísérti ez az érzés. Mégis ez a kapcsolat nem működött tovább, nem bíztak egymásban eléggé, Adam különösen bajban volt ezzel, aztán az sokadik harc után a pár úgy döntött, a legjobb lesz, ha saját útjukon folytatják tovább.

Egy hangos kopogás töri meg puha zokogása hangját a csendes szobában. A két férfi kibontakozik a szoros ölelésből, Bill kérdőn tekint Tomra, aki bólint, majd letörli könnyeit megfáradt arcáról. Amikor teljesen biztos benne, hogy minden könnycseppet eltüntetett, felkel és odasétál a zenekar másik két tagjához. Röviden megölelik őt és szeretetteljesen suttogják neki, hogy minden rendben lesz egy nap. Itt az ideje, hogy elengedje őt.




A képek a falon lassan az őrületbe kergetik, de nem tudja rászánni magát, hogy levegye őket onnan és egy dobozba tegye, amit a legjobb barátja hozott neki néhány hete, azzal a tanáccsal, hogy pakoljon bele mindent, ami Tomra emlékezteti. Adam reszketve emeli kezét a legfrissebb képhez, ami róluk készült. Nevetnek rajta de a törés már ott van közöttük. Ha többet dolgoztak volna a kapcsolatukon, talán még együtt lennének. Adam érzi, hogy a könnyek újra marni kezdik a szemét, hetek óta először hagyja, hogy szabadon végigfolyjanak az arcán, nem törli le őket. Talán ez alkalommal segíteni fog elhalványítani az emléket, vagy talán teljesen elmosni.

A televízió a szoba sarkában villog. A zene csatornára van kapcsolva, ez volt az egyetlen állomás, ami érdekelhette. A többin mind ismétléseket játszanak, a hírek mennek, vagy csak a tesztadás jelezi, hogy még nem kezdték el sugározni az aznapi műsort. Egy ismerős dallam vonja a képernyőre tekintetét, majd a szakítás óta először megpillantja Tomot. A gitáros pont úgy néz ki, ahogy Adam érzi magát; elhasználódottnak és arcát a fáradt harcok emlékei torzítják el. Mielőtt még felfogná mit is csinál, előkapta a mobilját és a fiatalabb férfit tárcsázta. A legjobb barátja biztosan megállította volna, ha itt lenne, de most, az első alkalommal Adam örült, hogy a férfi túl elfoglalt, hogy az összetört szívét ápolja.

A tárcsahangot követően, egyből a gitáros hangja szólalt meg, melyben arra kéri, tegye a dolgát és hagyjon üzenetet. Vesz egy mély lélegzetet, és elmondja neki, hogy talán tévedtek, mikor túl hamar elengedték egymást. Az utolsó gondolat, amit még el mert árulni Tomnak, az az volt, hogy hiányzik neki, és jobban örülne, ha inkább ott ülne mellette, ahelyett, hogy látja élőben előadni egy TV Showban, ahol nyilvánvalóan látszik, hogy semmi kedve ott lenni. Leteszi a telefont és maga mellé hajítja a kanapéra. Tenyerébe temeti az arcát és zihálva rázza a zokogás a testét, miközben újra utat enged a szenvedésnek.

A csengő szakítja félbe órák óta tartó zokogását. Kedvetlenül feláll és oda vonszolja magát az ajtóhoz. Elfordítja a zárat, jelezve, hogy nyitva, anélkül, hogy megnézné ki áll mögötte. Vissza sétál a nappaliba. Mikor eléri a kanapét megáll és a televízió képernyőjét nézi - tudatosul benne, hogy a műsor véget ért és egy új Show kezdődött. Érzi ahogy két kar siklik a derekára és finoman késztetik, hogy megforduljon. Felemeli a fejét és belenéz a mélybarna szemekbe, amik az álmaiban kísértik.

- Nagyon szeretném, hogy újra része legyél az életemnek. Nem tudok nélküled élni.













És íme a dal ami a novella gerincét képezte; 


2 megjegyzés:

  1. Ezt olvastam egyszer angolul és már akkor is tetszett, de ahogy megfogalmaztad a magyar mondatokat... Megkönnyeztem a végére. Szuper lett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Örülök, hogy tetszett, szerintem is nagyon szép novella :)

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.