Add el a lelked - 2.

Hello! 
Meghoztam a második fejezetet is. Nem volt túl hosszú, úgyhogy még tegnap össze tudtam írogatni, de csak most jutottam el odáig, hogy begépeljem. Ma még, de legkésőbb holnap talán sikerül befejeznem a Welcome to the Show új részét is. 
Jó olvasgatást! :)
Puszi&Pacsi






2. Az ésszerüség határain belül


- Tom?
Az idősebbik testvér törökülésben ült, hatalmas ágya közepén. Csak egy boxeralsó volt rajta, akusztikus gitárja pedig lábain pihent, miközben feszülten pengette egész nap. Szemeit lehunyta, pillái pedig minden pengetésnél megremegtek. Tom így meditált. Néhány embernek a művészet jelentette a kikapcsolódást. Sokan az írásba menekültek. Megint másoknak ott volt a varrás vagy a boxzsák püfölése. Tomnak a gitárja volt az.
- Tom – próbálkozott újra az énekes az ajtókeretnek dőlve és karba tette kezeit. Tudta, hogy esélye sincs arra a figyelemre, amit szeretne, úgyhogy inkább nem várt tovább és belevágott. 
- Az árverés ezen a hétvégén lesz. David már mindkettőnknek megvette a jegyet egy péntek reggeli járatra. Azt gondolta, ha ott leszel, akkor mindenki egy kicsit nyugodtabb lehet. Így legalább a közelben lehetsz.
A gitáros most egy kicsit könnyedebb dallamot játszott a húrokon. Még mindig nem állt meg, pedig a keze már nagyon fájt.
   Bill sóhajtott egyet és széttárta a karjait.
- Figyelj, senkinek nem kell tudnia róla de… ha szemmel akarsz tartani, és azt is, aki megnyeri ezt az egészet, csak tessék. Biztonságban érezném magamat ha te is, de… - hogy tudná rendben hozni ezt a dolgot? – Bárcsak egyszer hagynád, hogy valamit egyedül csináljak. Ha csak egyszer bíznál bennem. Ki tudja… Lehet, hogy ez az édes kis gazdag lány, majd teljesen elnyeri a szívem. Soha nem lehet tudni.
   Vagy egy puma. Bill gondolatban összerándult. Az idősebb nőket is szépnek tartotta, de sosem randizna velük. Még egy éjszakát sem töltene el ezekkel a pumákkal. Az kész társadalmi öngyilkosság. Tom gitárja hirtelen elnémult és a napbarnított iker szeme végre résnyire kinyílt. Annyira békésnek tűnt, ahogy csak nézte testvérét.
- Én bízom benned. A világ többi rész az, amitől félek – szemei újra lecsukódtak, és a gitár egy szomorú, lassú dallamot kezdett zengeni. Most kiesett a meditációból, de hirtelen úgy tűnt, hogy az a küzdelem, ami a találkozón zajlott köztük, majd pedig az autóban folytatódott, köddé vált. Bill ápolt körmeivel beletúrt fekete hajába, majd mezítláb átsétált bátyja szobáján. Letette kezeit az ágyra, aztán térdét is lassan felemelve és szépen lassan mászott egyre beljebb a sötét, puha ágyneműn. Tom mögött terült el, és nézte bátyját. Egyik kezét a feje alatt, másikat pedig derekán pihentette.
- Szóval… neked tényleg oké ez a dolog? – Tom hangja most nyugodt volt, nyoma sem volt az eddigi feszültségnek. Helyette most úgy tűnt megpróbál bejutni öccse fejébe és megérteni őt. Ő csak képtelen volt felfogni, Bill hogy a fenébe tudta csak úgy azt mondani erre a dologra, hogy… oké.
- Ez egy elég jó tapasztalat lenne. Úgy értem… talán tényleg kikapok egy édes lányt, akit voltaképpen még kedvelek is, elmegyünk vásárolni, vacsorázni meg esetleg egy moziba… aztán jó éjszakát kívánunk és szabad vagyok.
Vagy éppen horogra akadhat egy srác is, aki bárokba hurcol, felvállal téged mások előtt, és részegen fejezitek be a napot a hotelszobájában, ahol kihasználhat téged – Tom állkapcsa újra megfeszült, de ezúttal nem mondott semmit, csak egy keményebb dallamot kezdett pengetni az ártatlan húrokon.
- Nekem ez rendben van. Ez tényleg egy jó ügy, és én csak… - Bill sóhajtva gördült a hátára – Én csak pozitív akarok maradni az egész dologgal kapcsolatban. Igen, hallom, amit mondani próbálsz, és egy részem valóban aggódik emiatt, de tényleg rendben leszek. Meglátod.

***

- Azt sem tudom, hogy kéne felöltözni erre a valamire… - nyafogta Bill a tükör előtt, miközben végigsimított a fekete hosszú ujjú ingen hasa mentén, ahogy szorosan rásimult. – Jól nézek ki?
Az idősebbik iker az ágyból nézte őt és erőltetett magára egy mosolyt.
- Hibátlan, mint mindig – térdeire dőlt és ásított egy nagyot – Még mindig rendben vagy?
- Csak… - kezdte az énekes és megrázta a kezeit. Vett egy mély lélegzetet, majd lassan, koncentráltan fújta ki. – Csak ideges vagyok. Még sosem csináltam ilyet. Ez nem megszokott, teljesen eltér az eddigi modellektől. Az emberek… - nyafogó hangot hallatott – Valaki meg fog vásárolni. Ez annyira fura…
- Még mindig kihátrálhatsz.
- Nem, nem tehetem… Nem tehetem meg, hogy csak nem jelenek meg. Az botrányos sajtó lenne a bandának. Ez csak… egy áldozat, amit meg kell hoznom, hogy újra népszerűek legyünk a médiában, ez minden.
- Csak légy óvatos, ennyi amit kérek.
Bill végigfuttatta ujjait fekete haján, hogy megigazgassa magas tarajba állított frizuráját.
- Oké. Azt hiszem készen állok – vetett még egy utolsó pillantást fekete füstös sminkjére a szeme körül, ügyelve arra, hogy sehol nem maradjon egy kis oda nem illő szempillafesték. Ellenőrizte szájfénytől ékes ajkait is, mégis úgy érezte valami hiányzik.
A gitáros felsóhajtott és elrugaszkodott az ágytól. Elindult, hogy jól végigmérje Bill öltözékét. Sehol ne legyen túl szűk, átlátszó vagy sokat sejtető, kihívó vagy… 
- Bill, töröld le azt a cuccot a szádról. Kérlek.
- Miért? Elcsesztem? – hajolt újra a tükör felé, de semmi hibát nem talált ízlésesen hangsúlyozott ajkain.
- Csak… le kellene törölni, oké? Ne viseld azt – Olyan mintha azért könyörögnél, hogy leszophasd valakinek a farkát – Jobban nézel ki nélküle.
- Rendben…
Hála Istennek – Csodálatosan nézel ki. Megvennélek – küldött egy bátorító mosolyt Bill felé, aki azon munkálkodott, hogy ujjával letörölje a fényt szájáról, majd nézegette még kicsit, hogy kellően természetes lett-e. Tom tudta, hogy öccsének nincs szüksége cicomára, ahhoz, hogy jól nézzen ki, de megpróbálni elhitetni vele... haszontalan volt. Amikor Bill nem viselt sminket és a haja sem volt fullosan belőve, akkor egy teljesen más személy volt. Nyugodt és félelmetesen öntudatos, de valódi. Tom nem nagyon törődött azzal, hogy manapság egy manöken állt az oldalán, soha nem szólt egy szót sem. Amíg a testvére boldog volt, semmi nem számított.
- Kész vagy?
- Most vagy soha – vett egy mély lélegzetet Bill.
Nyílt a szállodai szóba ajtaja és Georg kezét pillantották meg először, amint a levegőben úgy csinál, mintha kopogna.
- Halihó! Eljött az igazság pillanata.
- Gustav! Nagyon jól nézel ki! – Bill szélesen elmosolyodott, ahogy kilépett testvére mögött az ajtón. Szemei tágra nyíltak a dobos aukciós öltözékétől. Öltönyben volt - ténylegesen öltöny volt rajta. Ing, zakó, öltönynadrág meg minden.
- Még sosem láttalak komplett szmokingban – vigyorgott Tom – Nem olyan rossz.
- Idegesség? – Gustav majdnem elpirult már lányos zavarában. Mindezt azért, mert már rögtön az első helyen hagyta, hogy Georg rábeszélje erre az öltönyre.
- A kezeim remegnek egy kicsit – ismerte el Bill. Kezeit sötét farmerjába rejtette, ahogy elindultak a folyosón.

***
Az izgalma majdnem agyonhajszolta már, ahogy nézte maga előtt a számokat a papíron – hatalmas számok. számok. Számlája egyenlege nagyon jól nézett ki, mert mindig is átkozottul jól bánt a pénzével. De ma este – boldogan odaadná mindenét, csak hogy öt percet az imádott személlyel tölthessen. A zenész felsóhajtott, szűnni nem akaró mosollyal nézett a pénztárosra.
- Csak pénzfelvétel lesz ma.
Habár a fiatalember, aki előtte állt híresség volt, mégis a lánynak leesett az álla, amikor a cetlire nézett, amit Adam elé csúsztatott. Nem tudta volna hangosan kimondani. Valószínűtlennek tűnt, de nem akart nevetni.
- Ez egy… ez az összeg túl magas. Nem tudunk ilyen magas tranzakciót kezelni, de tudok valakit, aki segíthet.
A csinos szőke nagyon idegesnek látta saját magát az előtte álló napszemüvegének tükrében. Nem hiányzott neki, hogy felbosszantson egy hírességet, felesleges procedúrákkal. Mikor Adam felpillantott, csak annyit látott, hogy a lány futva indul intézkedni a magas boltozatos épületben.
- Oké. Várok. Szánj rá időt.
A fekete hajú énekes úgy döntött addig is kényelembe helyezi magát és karjait összefonva, a pultra támaszkodott. A cédulát nézte, amin az az összeg díszelgett, amit fel szeretne ma venni. A ma este csodálatos lesz – és a kilátásba helyezett nyertes egy randit nyer a példaképével? Úgy döntött, ebben az esetben pénzt nem kímél. A készpénz majd segít elérni a céljait az árverésen. Ha az embernél van egy tetemes mennyiségű készpénz az mindig praktikus és jól átlátható, ha vásárol valamit. Egy autónál, vagy hajónál, de még egy háznál is szívesebben fogadják. Valamiért a kapzsi emberek mindig jobban örültek a készpénznek - minél előbb ott a kezükben a pénz annál jobb. Neki csak a lehető legmagasabb összegű készpénzt kell ma felajánlania. Ó, az anyja biztosan megölné, ha tudná, mire készül – mindezt egyetlen randiért. 




4 megjegyzés:

  1. Szuper a folytatás!!! Bill milyen aranyos, hogy ideges-persze én is az lennék a helyében. Kíváncsian várom a folytatást!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hamarosan felrakom a folytatást is. :) Furcsa, mert néha olyan mintha nem angol anyanyelvű írta volna, vannak itt-ott nagyon fura mondatok. Nem is olyan egyszerű mint képzeltem, de azért megküzdök vele. Érdekel, hol fordul át a történek durvábbra. :)

      Törlés
  2. Sejtettem, hogy Adam szeretné "megvenni" :D Ez tök jó. Ja és még egy kérdés... MI AZ HOGY NINCS TÖBB RÉSZE?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tegnap - azt hittem veled együtt - nagyon elfáradtam, nem volt energiám még éjfél körül befejezni, de ma felteszem a következő részt. És már az azutáni is majdnem kész. :) De azért szeretnék majd egy kicsit a WTTS-val is foglalkozni. :) Szóval igyekszem.

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.