WTTS - 4. Kétszemélyes produkció






   Adam már percek óta állt az asztal mellett és szorongatta kezében a cetlit. Ez alatt a néhány perc alatt vagy százszor végigolvasta, hogy megbizonyosodjon róla, nem csak a szeme káprázik, tényleg az van odaírva, amit lát.
- Úristen… Ez a félisten, komolyan megadta nekem a számát? – motyogta maga elé értetlenül. – Valaki csípjen meg – ingatta a fejét és elindult a pult mögé, hogy elmossa a poharat.
   
Már a munkaidő vége felé járt, de még mindig nem tudta kiverné a fejéből Mike-ot. Egyfolytában pörgött az agya. Azon gondolkodott, vajon mit tegyen. Merje felhívni? Vagy inkább bele se vágjon? Attól tartott az egész csak valami félreértés. Ez biztosan nem vele történik. „Lehetetlen.” – gondolta „Nincs az az isten.” Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, mikor barátnője elé lépett.
- Min töröd azt a csodás buksid, szivi? – kérdezte Danielle, Adam pedig majdnem felkiáltott ijedségében.
- Denie! Basszus. Meg akarsz ölni? – förmedt barátnőjére, aki csak kuncogott a helyzeten.
- Kész vagy? Mehetünk?
- Igen – azzal felakasztotta a kötényét, és elindultak Adam lakása felé. Mára oda beszéltek meg egy kis találkát. Mióta Adam nem járt az egyetemre, csak ennyi idejük jutott egymásra. Hol az egyikük lakásán jöttek össze, hol a másikukén. Hol kettesben, hol hármasban valahol. Ez jutott nekik, de így is megoldották, hogy senki ne érezze magát elhanyagolva.

   - Nem fogod elhinni mi történt ma Danie – kezdett bele a mesébe Adam, miközben egy pohár teát nyomott a lány kezébe és lehuppant mellé a kanapéra.
- Ne kímélj. Remélem valami izgi – kortyolt bele a poharába.
- Izgi bizony.
- Úgy értem rendesen izgi, nem olyan Adam módon izgi – gúnyolódott nevetgélve barátjának.
- Az életem maga a túlfűtött adrenalin Danie, mintha nem tudnád – már ő is nevetett saját magán.
- Na mond már! – lökte oldalba a lány, Adam meg majdnem magára borította a teáját a heves mozdulattól.
- Ma bejött a kávézóba egy elképesztően szexi, pofátlanul dögös, emberfelettien jóképű…
- Adam… - szakította félbe felhúzott szemöldökkel a lány. – A lényeget.
- Szóval bejött ez a megtestesült görög isten a kávézóba, beszélgettünk egy keveset, aztán ezt a cetlit hagyta az asztalon mikor elment – majd előhalászta a farzsebéből az addigra már gyűrött, kávéfoltos cetlit, és a lány kezébe nyomta.
- Hűha! Adam! – sikította, kikapta a fiú kezéből a poharat, a sajátjával együtt gyorsan az asztalra tette, majd a fiú nyakába ugrott. – Annyira boldog vagyok! Mikor találkoztok?
- Hát azt nem írta a cetlire szóval… - húzta el a mondat végét.
- Te még nem hívtad fel? – rökönyödött meg barátján.
- Mit mondhatnék neki? Szerintem ez csak egy félreértés… Nem hiszem el hogy…
- Adam Mitchel Lambert! – szakította félbe fennhangon a lány. – Most azonnal felhívod. Addig ne is álmodj arról, hogy kilépek azon az ajtón.
- Danie, tudod, hogy szívesen laknék veled, viszont ez a lakás kicsi kettőnknek, de ha a kanapé is jó neked, akkor semmi akadálya, hogy maradj – felelte fülig érő mosollyal Adam, egy kacsintás kíséretében. Danielle-t viszont nem kell félteni, feltalálta magát egyből. Adam farzsebébe nyúlt, előhúzta a telefonját, majd villámgyorsan bepötyögte a cetli legfontosabb részletét, és mikor Adam felfogta mi történik, és mozdult a telefonért, Daniella megnyomta a zöld gombot. Adam azonnal lesápadt, hirtelen forróság futott végig a testén és leverte a víz. A füléhez szorította a készülékét, és azért imádkozott, hogy Mike épp ne legyen telefonközelben. Rettegett, hogy megszólalni sem tud majd, és komplett idiótát csinál magából. Az égiek viszont most nem hallgatták meg, mert a telefonban meghallotta azt az elbűvölő hangot.
- Hallo?
- Szia. Öm… Adam vagyok – szólalt meg rekedt, elfúló hangon. 

Amit viszont nem láthatott, hogy a férfi elmosolyodott a vonal túloldalán. Mike-ot őszintén meglepte a telefonhívás. Nem gondolta, hogy a fiúnak lesz mersze felhívni őt - nagyon örült neki, de nem bízott benne.
- Adam! Micsoda meglepetés.
- De hát, megadtad a számod és én azt gondoltam, hogy… - kezdett mentegetőzni, hogy miért is hívta fel. Teljesen hülyének érezte magát. Tudta, hogy nem kellett volna felhívnia. Tudta, hogy egy nagydarab, vörös hajú, szeplős srác sosem kaphat meg egy ilyen férfit. Adam nagyon negatívan látta magát. Komoly önértékelési problémái voltak, ami valószínűleg az iskolai terrorizálás és bántalmazások miatt alakult ki. Annyira rosszul látta saját magát, hogy a legjobb az lett volna, ha külső segítséget vesz igénybe, de ő nem így gondolta. Egyszerűen csak úgy érezte, hogy ő egy szörnyeteg, és az is minden bizonnyal csak egy elcseszett véletlen, hogy erre a világra, ebbe a korba született meg. Annyiszor gondolkodott rajta, hogy mennyire szívesebben élne egy másik korban. Mondjuk a barokk kor, vagy a díszes rokokó nagyon tetszett volna neki. Ebben egészen biztos volt.
- Nyugodj meg, Adam. Nem így érettem. Reméltem, hogy felhívsz, csak nem bíztam benne – „Hogy micsoda? Komolyan ezt hitte? Pont ő félt attól, hogy pont én nem hívom vissza?” – gondolta, majd bele kacagott a telefonba. Nem bírta vissza fogni magát.
- Elbűvölő – mondta egyszerűen Mike.
- Mi? – kérdezett vissza Adam, komolyan nem tudta, hogy mire mondhatta.
- A nevetésed. Elbűvölő.
Adamnek elakadt a szava a férfi nyílt udvarlásától. Még sosem volt ilyen szituációban és ettől nagyon zavarba jött. 
Mike viszont csak tovább mosolygott és élvezte, hogy a fiú végre érzi, hogy flörtöl vele.
- Köszönöm – mondta Adam halkan. Elrebegett egy hálás köszönetet, hogy a férfi nem látja, mennyire lángol az arca.
- Ha már így feldobtad az estémet, engedd, hogy viszonozzam. Mondjuk holnap este?
- Holnap előadásom van – mondta keserűen. Tudta, ha már az első randinál is kifogásai vannak, akkor ez egy tiszavirág életű ismeretség lesz.
- Nagyszerű! Akkor mit szólnál, ha a darab előtt találkoznánk, meginnánk egy kávét, aztán ha neked nem probléma, szívesen megnézlek a színházban.
Adam szívét megmelengette a férfi mondata. Melegség töltötte el, mert érezte, hogy komolyan gondolja ezt a dolgot. Nem hagyta annyiban, ez pedig a fellegekbe röpítette Adamet. 

Igaza is volt. A férfinak ugyanis eszében sem volt hagyni, hogy a fiú kicsússzon a kezei közül. Teljesen felpörgette az ártatlansága, naivitása. Imádta az ilyet.
- Persze. Ez így… Tökéletes – mondta Adam.
- Tökéletes – ismételte Mike is csábító hangon.
- Akkor holnap, mondjuk ötkor a Moonlight melletti kávézóban? – kérdezte óvatosan.
- Ott leszek. Szép álmokat, Adam – mondta, Adam pedig hallotta a hangján, hogy mosolyog.
- Szép álmokat, Mike – mondta ő is felbátorodva a férfi természetes könnyedségén, majd bontották a vonalat.

   Adam kiejtette a kezéből a telefont, és szorosan magához ölelte Danielle-t, aki az egész beszélgetést hallotta, mert még mindig Adam ölében ült, közel hajolva a fiúhoz.
- Baszki Adam, megfojtasz.
- Cseppet sem érdekel! – énekelte egy kitalált dallamon a lány fülébe. – Ezt az áldozatot vállalom – nevetett, miközben megcsikizte a lányt.
- Jesszusom. Még sosem láttalak ilyennek.
A lányt is boldoggá tette, hogy látta a vörös mennyire önfeledten érzi magát. Adamre ráfért végre egy kis boldogság. Mostanában úgy érezte, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy szeretné.  Adam agyának valamely eldugott szegletében viszont a történtek ellenére is ott motoszkált egy feszítő szorongás. Félt attól, hogy ez az egész csak egy álom, és hamarosan zihálva riad fel az éjszaka közepén. Vagy amitől még jobban tartott, hogy valóság, de valamit el fog cseszni és ez a valóra vált álom egy szempillantás alatt csap át megtestesült rémálommá.

   Az éjszaka keveset aludt, nagyon izgult az előtte álló naptól. Nem tudta mire számítson. Arra a következtetésre jutott, hogy tulajdonképpen ez egy jó lehetőség, semmi mást nem kapott, mint csak egy jó lehetőséget valami újra. Valami izgalmasra. Olyasmire, amivel még nem volt dolga. Így hát ha az egészből nem lesz semmi, akkor sincs oka szomorkodni, hisz Mike nem ígért neki sírig tartó szerelmet, mindössze meghívta, hogy kávézzanak együtt. Még csak nem is vacsorázni mennek egy puccos helyre, szépen kiöltözve. Egy egyszerű kávé. Attól pedig nincs miért tartania. Számtalanszor kávézott már életében emberek társaságában. Ha ezt is elszúrja akkor meg is érdemli, hogy magányosan élje le az életét.
   
Most hogy már indulásra készen állt az ajtóban, és az előszoba tükrében méregette magát, újra elfogta a félelem.
- Kit akarok átverni? Igenis érdekel hogyan alakul a mai nap – mondta saját tükörképének. Vörös tincseit igazgatva. Még utoljára - de már vagy századik alkalommal - végignézett a tükörképén, majd konstatálta, hogy ennél többet már nem tehet. Csinosan öltözött fel, hisz biztos volt benne, hogy Mike is kitesz magáért, és szívdöglesztően fog kinézni. Előző nap egy egyszerű Starbucks-os kávéra is úgy jött be, mint aki a épp a kifutóról érkezett a legújabb Dior kollekció bemutatása után. Hátha még készül is egy találkozóra... Hirtelen elfogta a szégyen. Neki nem voltak márkás tervezőktől ruhái, és méregdrága parfümje. Most is csak egy testhez álló sötétkék farmer és egy fehér ing volt rajta. Persze azért adott magára. Szépen kivasalta, és lazán kigombolva hagyott néhány gombot, hogy megmutassa mellkasa felső részét. Körbe permetezte magát parfümmel, és a haját is igyekezett a legelegánsabban beállítani. Egyetlen igazán drága holmija a karórája volt, amit ma is felcsatolt. Ritkán hordta, mert nagyon féltette. Apjától kapta a ballagására.
Zsebre vágta telefonját és pénztárcáját, kézbe kapta a kulcsait és elindult az ajtó felé.
- Istenem csak add, hogy ne basszam el – motyogta, míg kilépett az ajtón. Bezárta maga után a lakást, és az autójához botorkált. 

   Mikor megérkezett már görcsben volt a gyomra az izgalomtól, hogy újra láthatja a férfit, aki már az első pillanatban olyan mély benyomást gyakorolt rá. Miután beparkolt, és kész volt hogy kiszálljon, még utoljára, maga felé fordította a visszapillantót, hogy megnézze magát. Kiszállt az autóból, bezárta, és bizonytalan léptekkel elindult a kávézó bejárata felé. 
Remélte, hogy még a férfi előtt ideér, nem akarta megvárakoztatni, de ez a remény hamar szerte foszlott, mert mikor beért, Mike már egy asztalnál ült, és a telefonját vizslatta. Mostanra már remegő lábbakkal, sétált az asztalhoz.
- Szia – köszönt bizonytalanul. A férfi felkapta a fejét, és azonnal egy elbűvölő mosolyra húzta a száját, amitől Adamnek olvadni kezdett a szíve.
- Szia, Adam. Úgy örülök, hogy eljöttél – mondta mézédes hangon. A legtöbb ember talán bájgúnárnak tartotta volna a fickót, vagy kicsit gyanúsan kedvesnek. Adam viszont a fellegekben járt. Az a bizonyos rózsaszín köd máris hatalmába kerítette és csak az járt az eszében, hogy ezt a mosolyt élete végéig nézné, ezt a hangot addig hallgatná, amíg a világ össze nem omlik és el nem jön az apokalipszis.
- Én is örülök, hogy nem gondoltad meg magad.
- Ne butáskodj, hát persze, hogy nem. Egy ingyen színház? Bármikor jöhet – kacsintott Adamre, csak hogy nyomatékot adjon neki, viccelt. – Foglalj helyet, ne ácsorogj ott. A pincérnő azt ígérte, mindjárt vissza jön.
- Remek – foglalt helyet Adam. Felemelte az itallapot és elmerülve a tartalmában, igazából azon gondolkodott mit mondjon. Mike már megint lélegzetelállító volt. Egy fehér farmert és egy sötétkék inget viselt, aminek az ujját hanyagul  könyökéig gyűrte. A nyakában egy türkiz nyakkendő díszelgett meglazítva. Szívdöglesztő volt. 

Mike-nak pedig ez is volt a célja. Mindenképp jó benyomást akart kelteni. Akarta a fiút. Semmit nem tudott róla, mégis hihetetlen vágyat érzett iránta. Tisztában volt az adottságaival így bízott benne, hogy olyan nagyon erőszakosnak sem kell lennie. Egy kis flört és szókimondóság, a fiú pedig máris fülig vörösödött. Imádta ezt az ártatlanságot. Az életunt, megsavanyodott férfiakból már kezdett elege lenni. Mike élvezni akarta az életet. Ahogy így elnézte ez az ártatlan, szeretni való fiú megadhatta neki azt az élvezetet, amire vágyott. 
Adam látta, hogy Mike többször is mosolyogva őt figyeli az árlap mögül. Ettől egy kis vakmerőség költözött a szívébe.
- Nagyszerűen festesz. Mint mindig… - mondta, az utolsó két szót szinte csak suttogva, majd belepirult a saját flörtjébe. Ezt érezve lesütötte a fejét, és az ajkába harapott. 
Mike kezdett teljesen kikészülni a fiútól. „Ne pirulgass, és ne harapdáld már azokat a bűnös ajkaidat, mert hamarosan nem tudok majd jót állni magamért” – gondolta, és elkapta a tekintetét. Elmélyült az árakban, mintha még nem tudná, mit akar, pedig már régóta pontosan tudta. Azóta, hogy meglátta ezt a vörös kis szépséget a pult mögött. A kávé érdekelte most a legkevésbé.
- Szép estét. Mit hozhatok? – kérdezte a pincérlány. Mindketten hirtelen pillantottak fel a lányra, mint egy megmentő angyalra, aki felszabadította őket.
- Adam? – tekintett édes mosollyal a fiatalabbikra, Mike.
- Egy extra krémes forró csokit, sok tejszínhabbal – csapta össze az itallapot. Mike most először érezte, hogy meglepte őt. Ettől még édesebbnek látta kiszemeltjét.
- Én egy Latte-t – mosolygott a lányra, aki elvörösödött és szó nélkül elszelelt.
- Hm. Levetted a lábáról – nézett a lány után Adam. Mike most kibontotta eddig keresztbe vetett lábait, és Adam felé hajolt az asztalra könyökölve.
- Reményeim szerint nem csak őt fogom a mai napon – nézett mélyen szemeibe. 

Adam alig kapott levegőt. Euforikus állapotba került. Mostanra már belenyugodott, hogy ez lesz az egész este menetrendje. Ő mond valamit, Mike reagál rá valami egészen elképesztőt, aztán ő fülig vörösödik tőle. Kezdte megszokni, hogy így megy ez köztük. Nem értette mivel érdemelte ki, hogy a férfi ennyire elszánt. Mit nyújthat ő, amitől ne kaphatna meg százszor többet és jobbat másoktól?Nem is sejtette, hogy Mike-ot épp ez nyűgözi le. A gyermekiessége, a naivitása, a szűzies viselkedése, és zavartsága. Szemeiben még ott lángolt az az ártatlan szenvedély, ami annyi felnőtt, kiégett emberben már csak parázslott, vagy teljesen kihunyt. Adam nem sejtette, de Mike-ot épp ez tüzelte fel.
- Te már tudod, mivel foglalkozom. Magadról viszont még nem nagyon meséltél. Mit csinálsz? – tette fel a kérdést Adam, amivel félig meddig csak leplezni akarta a zavarát, de közben tényleg kíváncsi is volt rá.
- Mérnök vagyok. Unalmas. Nem sok mesélni való van róla – legyintett az asztal felett. – A színház sokkal izgalmasabb azt hiszem.
- Imádom – a szeme gyermekien csillogott. – Minden percét élvezem.

Mike kezdett teljesen bepörögni. Úgy érezte kikészíti ez a csillogás azokban az elbűvölő szemekben, és azok a bűnös ajkai, amik már vöröslöttek a sok rágcsálástól.
- Te nem szereted a munkád? – kérdezte, mit sem sejtve, hogy Mike-ot most mennyire hidegen hagyja az építészet ebben a pillanatban. Mindenesetre megpróbált értelmes választ adni.
- Szeretem. Csak már kezdem nagyon unni. Azt szeretem igazán, ha egy kis izgalom is vegyül az ember életébe. Ez pedig nem a legizgalmasabb munka – mondta egyszerűen. 

Adam elgondolkodott ezen. Mióta lehet vajon a szakmában? Meg akarta kérdezni a korát, de nem tudta, nem számít-e sértőnek az ilyesmi. Végül, mivel azt vette észre, hogy Mike is elég közvetlen ember, úgy döntött, csak nem sérti vele nagyon.
- Mennyi idős vagy? – kérdezte bizonytalanul, de nem kapott választ, mert megjelent a pincérlány az italokkal. Óvatosan letette eléjük, még szenvedélyesen Mike-ra mosolygott, majd kelletlenül tovább állt, mikor nem kapta meg a várt figyelmet a férfitól. Mike észre sem vette, már csak az előtte ülő fiúra tudott koncentrálni. Adam beleszívott a szívószálba maga előtt, és hirtelen nem is tudta mire válaszolt az előtte ülő;
- Huszonnyolc.
Adam csak nézett, és Mike tekintetét fürkészte. Nem hitte, hogy majdnem tíz év van köztük. Persze idősebbnek tűnt, de huszonötnél többnek nem saccolta volna.

- És te? – kérdezte egyből Mike. Egy kicsit tartott a választól. Tartott attól, hogy a fiú túl fiatal. Talán még kiskorú is lehet.
- Tizenkilenc – felelte Adam, és lesütötte a szemét. Szégyellte, hogy ilyen fiatal még Mike-hoz képest, és ezért az idősebb meghátrál. 
A férfi fájdalmasan vette tudomásul, hogy félelme beigazolódott, és Adam még bizony kiskorú. Most olyan szívesen megragadná és elcibálná a jó öreg Európába. Ott azt tehetné vele, amit csak akar, de itt… Reménykedhetett, hogy Adam is azt akarja, amit ő és nem fogja senki felnyomni őket, hisz törvény ide vagy oda, egy tizenkilenc éves srác már igen is megérett a szexre. Biztosan nem számítana megrontásnak, vagy pedofíliának. Nem kisgyerek már. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy Mike rohadtul kívánta Adamet, és azt biztosan tudja, hogy sok minden volt, de pedofil az nem.
- Nagyon fiatal… - mondta egy nagy sóhaj kíséretében, Adam pedig összerándult az ijedségtől.
- És ez baj? – kérdezte elszorult torokkal.
- Ha neked nem… - hagyta fent a mondat végét Mike, és egy ördögi félmosoly jelent meg az arcán.
- Egyáltalán nem – vágta rá a fiú, érzései szerint talán túlságosan is hirtelen. Ettől mindketten elnevették magukat, és másodpercekig néztek a egymásra. 

Így ment ez még másfél órán keresztül. Beszélgettek, majd minden témába bele tudtak csempészni egy kis flörtöt is. Mike a végére még talán örült is neki, hogy indulniuk kell az előadás miatt, mert ha ez így ment volna tovább, félő volt, hogy itt helyben az asztalra fekteti Adamet, letépi a ruháit és magáévá teszi a népes közönségük előtt. Ez lett volna a saját kis, kétszemélyes produkciójuk. A saját esti előadásuk. Végül mégis jobbnak látta, baromira visszafogni magát, és beülni egy egészen más jellegű előadásra.
   Egyszerre kapták elő a tárcájukat, hogy fizessenek, de Mike felvonta a szemöldökét és szelíden, mégis ellenvetést nem tűrő hangon megszólalt;
- Természetesen a vendégem voltál.
- Szóval én vagyok a lány – mosolygott Adam, ahogy eltette a tárcáját. Egészen felbátorodott már a két órája tartó flörtölésben.
- Nagyon remélem, hogy nem vagy lány – dugta ki a nyelvét viccelődve, és egy szenvedélyes területre kacsintva Mike, majd az asztalra dobta a pénzt és intett a kezével Adamnek, hogy lovagiasan előre engedje. 
Mindketten levakarhatatlan, fülig érő vigyorral a képükön léptek ki az utcára és indultak el a színház felé. Adamnek fogalma sem volt, hogy mi vár rá, de kész volt megtudni. 



2 megjegyzés:

  1. Ó Mike nagyon édes és szexiiii. Ő létező karakter? Mert ha igen akkor képet akarok róla. :D Vagy a telefonszámát.

    VálaszTörlés
  2. Nem. Nem létező. :D De való igaz, hogy van előttem egy kép amiből ihletet nyerek. Matthew Bomer. :) De Kamill, miért kellene neked telefonszám? Ha Mike létezne, akkor is meleg lenne. :D

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.