WTTS - 2. Lazulj el

Sziasztok!
Ez a fejezet egy kicsit hosszúra sikerült, de muszáj lesz megnyújtanom őket, hogy beindulhassanak az események. Remélem azért tetszeni fog mindenkinek aki elolvassa. Az első pár fejezet nagyjából kész van, csak még bele-bele javítok szóval folyamatosan töltöm majd fel őket. 
Puszi&Pacsi






   Adam, este viszonylag hamar elaludt, így reggel kellőképp kipihenve ébredt. Napok óta nem volt ilyen energikus. Amikor kinyitotta a szemét és tudatosult benne, hogy pár óra múlva a meghallgatáson kell lennie, mégis egyből görcsbe rándult a gyomra. Most minden ezen múlt.
   Alig ment le egy falat a torkán annyira izgult. Valahogy muszáj lesz ellazulnia egy kicsit. Nem láthatják rajta, hogy ennyire izgul. Inkább abba hagyta a reggelit és felment a szobájába, hogy megpróbáljon meditálni egy kicsit. Talán sikerül, mert ez így nem maradhat, kezei már remegtek az idegtől.

   Mikor már az autóban ült a félelem újra erőt vett rajta, egy hatalmas gombóc kezdett növekedni a torkában és egy kicsit meg is szédült. Félreállt a kocsival, míg elmúlik, mert karambolt igazán nem akart emiatt - pláne nem most. Szerencse hogy a városrész, ahol laktak nem volt túl nagy, így nem kellett sokat vezetnie ilyen állapotban. Leila felajánlotta, hogy elviszi, de ezt most egyedül akarta végigcsinálni.

   Már a takarásban állt a többi meghallgatásra váró emberrel. Egyre jobban izgult. Keze is újra megállíthatatlanul remegni kezdett, szinte levegőt sem kapott és verte a víz. Nem tudta mitévő legyen mindezek ellen. Csak túl akart már lenni rajta. Ez volt az első igazán komoly meghallgatása, ezért is ez most egész más volt. Ennek most tétje volt.
- Mr. Adam Lambert! – kiáltottak a nézőtérről. Előzőleg mindenkinek ki kellett töltenie egy kis űrlapot a fontosabb adataival és név szerint szólították őket. Adam lesápadt és elindult a színpadra, csak azt remélte, hogy nem fog elájulni.
- Jó napot – köszönt a rendezőnek és a casting managereknek. Még mindig izzadt és remegett a keze, de összekulcsolva a háta mögé rejtette. Így még talán magabiztosnak is hihetik.
- Üdv. Van olyan szerep, amit kifejezetten akarsz? – kérdezte hidegen a rendező. Nem Adamel volt baja, csupán azzal, hogy már az ötvenedik embert hallgatják végig. Ettől persze még erőltethetne egy kis kedvességet a hangjára, Adam már így is épp eléggé tartott ettől a pillanattól. 
- Nincs. Én csak… Nekem bármi jó – felelte alázatosan.
- Rendben. Milyen dallal készültél?
- A nyomorultakból hoztam az Álmodtam egy álmot című számot.
- De hiszen az… az egy női dal – hitetlenkedett az egyik ötvenes éveiben járó manager. A rendező viszont felemelkedett eddigi hanyag, szinte fekvő helyzetéből, előre hajolt és az asztalra támaszkodott.
- Tudom, de arra… - kezdte máris a magyarázkodást Adam.
- Halljuk – szakította félbe a rendező.
Adam a zongoristára nézett, aki erre bólintott neki, és elkezdte leütni az első hangokat. Abban a pillanatban, hogy Adam meghallotta a zenét, remegése elmúlt, az izzadás alábbhagyott és a gombóc mintha elkezdett volna feloldódni a torkában. Lehunyta a szemét és teljesen átadta magát a dalnak.
   A meghallgató bizottság tátott szájjal figyelte a fiút. Nem akarták elhinni, hogy amit hallanak az valóban megtörténik itt előttük, és nem csak valami furcsa álomba csöppentek a meghallgatás unalmában. 
A rendező csak mereven nézett és finoman minden nehezebb hangnál bólintott egyet. Mikor a dal legnehezebb része jött, csak még jobban előre hajolt és nagyon várta, hogy mi lesz az eredménye. 

Adam vett egy nagy levegőt és gyönyörűen lépkedett egyre feljebb a hangokon. A végén az eredeti dal legmagasabb hangja után még rákontrázott, és egyel magasabbra lépett, azt a hangot pedig kitartotta ameddig csak tudta és egy gyönyörű vibrátóval fűszerezte meg. 
A rendező felnevetett és összecsapta a tenyerét. Erre várt. Erre volt kíváncsi, hogy csak unalmasan végigénekli-e a dalt, vagy beleviszi azt a pluszt, amitől kivívja majd a tiszteletét. Adam pedig megcsinálta. Bele mert nyúlni a dalba, és belevinni saját magát.
   Mikor a végére ért, a zene elhallgatott ő pedig kinyitotta a szemét és a bizottságra nézett. A rendező tapsolt, a két nő viszont csak csodálkozó arccal néztek maguk elé. Adam nem tudta hirtelen mire gondoljon, de nem is volt sok ideje agyalni, a rendező megszólalt;
- Hol voltál eddig fiam? Zseniális volt! Most pontosan még nem tudom, melyik szerep lesz a legjobb neked, de biztosan benne vagy a darabban. Erre mérget vehetsz.
Adam csak illedelmesen mosolyogni tudott, megköszönte a dicséretet és a lehetőséget, aztán lesietett a színpadról. Azonnal felhívta az otthoniakat, hogy sikerült, és bekerült a színházhoz.

   Mire észbe kapott már el is jött a nyár vége. Egy hónapja tartottak a próbák, amiken mind részt kellett vennie, ugyanis Doody szerepét kapta meg. Nagyon boldog volt. Doody a menő srácok bandájába tartozott, így ha nem is a valóságban, de megtapasztalhatta, milyen is egy ilyen körbe tartozni. Teljesen elragadta ez a világ. Ez az élet. Varázslatos érzés volt valaki egész más bőrében egy teljesem más életet megélni a színpadon. Akkor már tudta, hogy egész életében ezt akarja csinálni. Ha törik, ha szakad, broadway sztár lesz. Mikor a színpadon volt minden problémája megszűnt. Semmire se gondolt csak szárnyalt.
   Most épp otthon ült és csomagolt. Néhány nap múlva elköltözik. Talált egy kis lakást félúton a színház, és a főiskola között. Tökéletes, hogy mindkettő könnyebben megközelíthető legyen, és végre elkezdhessen önállóan élni.

 - Nagyon vigyázz magadra kincsem, és tudod, ha bármi van, telefonálsz – mondta anyja miközben szorosan ölelte nagyfiát, Adam pedig csak nevetett.
- Igenis anya.
- Nem viccelek. A sulihoz meg sok szerencsét. Tudom, hogy ügyes leszel.
- Hát persze – mondta Adam, ám ekkor már sejtette, hogy ez a főiskola dolog nem lesz olyan hosszú életű. Nem azért mert lusta volt és nem akart tanulni. Egyszerűen a színház fontosabb volt neki. Azt pedig jól tudta, hogy ha a tanulás a színházi próbái rovására megy, akkor egyből ott fogja hagyni az iskolát. Persze azért megpróbálja, hátha. Meg persze az egyik jó barátnője is oda fog járni, és őt sem akarta cserben hagyni. Talán meg tudja csinálni.
   
Mire odaért a lakásához, BJ a barátnője már az ajtóban várta.
- Na végre vöröske. Azt hittem már a lábtörlődön kell éjszakáznom – ezzel pedig a nyakába ugrott és majdnem ledöntötte lábáról a fiút.
- Nyugi, szívem. Nem kell az utcán aludnod. Most az egyszer tied lehet a nappali szőnyegem.
- Szemét. Az ágyadat akarom.
- Csak a tiéd – nevetett Adam, miközben már az ajtót nyitotta. – Ha az ágyamban vagy, nekem úgysem marad hely.
- Még jó, hogy imádsz a kanapén aludni – nyomott egy puszit barátja arcára és bement a lakásba. – Na de hagyjuk is az alvóhelyek felosztását. Ma ugyanis bulizunk nagyfiú!
- Nem sok kedvem van, de miért is ne…
- Találunk neked egy cuki srácot, és máris csodás estéd lesz – kacsintott barátjára.
Adam torka viszont elszorult. Még soha nem feküdt le senkivel. Tulajdonképpen még nem is csókolózott soha életében. Nem tudta elképzelni, hogy pont ma este legyen a nagy este, mikor mindkettőt megtapasztalhatja. Nem, ez elég elképzelhetetlen volt. 
- Na mi van nagyfiú? Csak nem berezeltél, hogy a nagy BJ kerítősködni fog ma?
- Dehogy! Inkább csak a srácokat sajnálom. Ijesztő tud lenni egy nagy feka csaj, ha utasítja az embert, hogy vegye el a legjobb barátja szüzességét – forgatta a szemét mosolyogva Adam. Próbálta leplezni a feszültségét, ugyanis a barátnője pont ilyen volt. Nem sok gátlás szorult belé.
- Te csak dőlj hátra, és bízd rám magad ma este. Most pedig segítek becuccolni.
- Pont ettől félek – mondta nevetve és követte a lányt.

A pakolás után hamar elkészültek, és már a discoban is volt,  Adam pedig mostanra legurított pár vodka narancsot, hogy el tudjon lazulni. A szíve mélyén nagyon vágyott arra, hogy közel kerüljön valakihez. Borzasztóan szeretetéhes volt, és ő maga is készen állt, hogy elárasszon valakit a saját szeretetével.
   Táncoltak a tömegben, mikor érezte, hogy valaki figyeli. Egy aranyos, fiatal, vékonyka srác volt. Mikor ránézett a fiú rámosolygott és elkapta a tekintetét. BJ persze tanúja volt a dolognak és ördögien elmosolyodott. „Akció indul kiscicám. Készülj!”  
Adam, mire visszanézett, BJ már nem is volt ott. Nem tudta hová tűnhetett, de fellélegzett, hogy legalább addig se az ő szerelmi életével foglalkozik. Kicsit már beütött neki az alkohol így elindult kifelé a WC-k irányába, hogy elmeneküljön egy kicsit a hangos zene elől. 

Nézte magát a tükörben. Egész biztos volt benne, hogy az az aranyos srác nem azért mosolygott rá, mert tetszett neki. Hisz olyan édes volt, magát meg inkább nem is minősítené. Soha nem volt megelégedve a külsejével. Nem volt vékony. 
Persze kövérnek sem mondható, inkább magas, erős alkat volt. Saját magát viszont igenis kövérnek látta. A vörös haját és szeplőit pedig egyenesen gyűlölte. Elsős kora óta folyton ezzel szívatták. Megunhatatlan céltábla volt a haja és a kinézete. A legsértőbb, amit rendszeresen megkapott, hogy ő egy túlméretezett vaskos gyufaszál, és régebben emiatt sokat sírt, mikor senki nem látta.
   Most pedig inkább nem is akart erre gondolni, lelocsolta az arcát egy kis vízzel, megtörölközött és vissza indult a terembe. Nem akarta, hogy BJ aggódjon.
   Mikor épp a kiért volna, valaki elállta az útját. Felnézett és a lélegzete is elakadt, mikor megismerte a mosolygó fiút a parkettről. Most ugyan olyan édesen vigyorgott rá.
- Szia. Csak gondoltam megköszönöm. Szóval… köszi.
- Öm… - Adam nem értett semmit az egészből, és értetlenül vakarta meg a homlokát.
- Az italt, tudod. A pincér azt mondta, idézem; A vörös sráctól, aki elolvadt a mosolyodtól – Adam még egy pillanatig értetlenül állt, de hamar leesett neki mi történhetett; BJ.
- Szívesen – csak ennyit tudott mondani, mert a srác letette a poharat és a falnak szorította, Adam fejéből pedig minden gondolat elszállt. Csak akkor tért magához, amikor megérezte a fiú puha, követelőző ajkait a sajátján. Először csak a fiatalabbik dolgozott, Adam csak esetlenül állt, de hamar kapcsolt, hogy ez így nem lesz jó, a fiú tarkójára tette a kezét, hogy közelebb húzza és visszacsókolt. Szerencsétlen, béna és nyálas csók volt. Nem tudta, hogy mit csinál, csak az ösztöneire tudott hagyatkozni. A fiú hamar el is húzódott tőle, ő pedig azt gondolta, biztos rosszul csinálta. A másik azonban csak megragadta a csuklóját, és a WC-k felé kezdte húzni.
   
Hamar egy üres fülkében találták magukat, a fiú pedig magukra zárta. Közelebb lépett adott egy apró puszit Adam szájára, és már el is tűnt a látóteréből. Adam értetlenül nyitotta ki a szemét, de addigra a fiú már lábai előtt térdelt, és ebben a pillanatban Adam övével kezdett babrálni. Adamben megállt az ütő.
- Hé… Mit csinálsz? Még a nevedet sem tudom – tette a kezét a fiú vállára.
- Josh – mosolygott kajánul a fiú, de tovább dolgozott a nadrágjával. Adam a karjánál fogva megragadta a fiút, és álló helyzetbe húzta. Josh nem értette, most mégis mit akar, Adam látta is a szemében az értetlenséget. Nem akarta, hogy azt higgye visszautasítja. Nem erről volt szó. Nagyon is vágyott most erre, csak valahogy nem így. Adam kedvesen rámosolygott és újra az ajkaihoz hajolt, hogy megcsókolja. Megint csak pár pillanatig tartott, mikor már épp bele lendült volna és kész volt, hogy a nyelvét is bevesse, a fiú megszakította a csókot és lehunyt szemekkel elfordította a fejét, felkínálva nyakát Adamnek. Nem is hezitált sokat, egyből megtámadta a fiú nyakát és csókokkal, apró harapásokkal halmozta el. A gyengébbik halkan nyögdécselt alatta. Hirtelen átvette az irányítást a fülke falának lökte Adamet, a hajába túrva oldalra rántotta a fejét és ő tapadt a másik nyakára, közben egyre jobban hozzá simulva. 
Adam egy hirtelen ötlettől vezérelve derekára tette a kezét, és magához szorította partnerét. Mikor merevedésük összeütközött és mindketten megérezték a másik mennyire izgatott, egyszerre nyögtek fel. 
Josh újra akcióba lendült és elkezdett lejjebb ereszkedni Adam szorításában. A vörös értette a célzást, és lazított az ölelésen. Mikor lenézett már megint ugyan az a kép tárult elé. Josh előtte térdelt, és a már kikapcsolt nadrágját készül lejjebb tolni. 
Josh megragadta a nadrágját és a boxerét, majd egy laza mozdulattal, egyszerre húzta lejjebb.
- Mmm… Nem semmi – mosolygott kajánul, mikor elé tárult Adam, nem éppen átlagos, mostanra már teljes pompájában díszelgő férfiassága.
- Kérlek… - könyörgött Adam, majd hangosan felnyögött, mikor Josh rámarkolt és elkezdte masszírozni. Fejét a fülke falának vetette és lehunyt szemmel élvezte a pillanatot, amit most élt át először. Eddig ezt csak magának csinálta, de ez most egész más érzés így. 

Eközben Josh megnyalta az ajkait és lassan a szájába csúsztatta játékszerét. Adam levegőt is elfelejtett venni, mikor megérezte, ahogy a jelenleg olyan érzékenyen lüktető farkát Josh meleg szája öleli körbe. Elképesztő érzés volt. Álmodni sem mert róla, hogy ez ennyire csodálatos lehet. Látni akarta mi történik, ezért erőt vett magán és lenézett. Hihetetlenül izgató látvány tárult elé, ahogy Josh fürgén és odaadóan dolgozik rajta.
- Oh istenem… - nyögött fel a látvány, és az érzés nyújtotta extázistól. Percekig csak kapkodta a levegőt és hangosan nyögött. Az sem érdekelte, ha meghallják. Ebben a pillanatban most semmi sem érdekelte, csak hogy végre elérjen a beteljesülésig. Már nagyon közel volt. Még néhány mozdulat… Abban a pillanatban pedig Josh stratégiát váltott és elkezdett a nyelvével is trükközni, majd mélyen a szájába vette és erősen megszívta. Adamnek ez volt a tetőpont. Nem bírta tartani magát tovább.
- Baszki… - a mennyországban szárnyalt. Az élvezet végigfutott a testén, és remegve teljesedett ki. Egy utolsó hangos nyögés kíséretében, Josh szájába élvezett, a fiú pedig még egy utolsó szívott rajta, majd eltávolodott, és szája teljes tartalmát a WC-be köpte.
   
Adamnek még kellett néhány másodperc, hogy beszélni tudjon, aztán kezdett észhez térni és felfogta mi is történt.
- Sajnálom. Én nem akartam… - kezdett mentegetőzni, de Josh a szájára tette a kezét.
- Ssh…
- Most te jössz – mondta Adam, miközben vissza rántotta a nadrágját. A fiúhoz lépett és egy rántással eltávolította a zavaró anyagokat. Mikor lenézett hirtelen bizonytalanság lett úrrá rajta. Nem tudta mit tegyen. A fiú gyakorlott volt, de ő még sosem csinált ilyet. Végül úgy döntött, nem mer belevágni és inkább marad a kézimunkánál. Azzal nem tévedhet nagyot. Csak azt kell csinálnia, amit magával is szokott. Remélte, hogy a fiú is élvezni fogja.
Végignyalta a kezét és finoman rámarkolt a fiú farkára, ezzel egy időben pedig a nyakát támadta meg az ajkaival. Josh a hirtelen jött ingerektől felnyögött, ez pedig Adamnek elegendő bátorítást jelentett és gyorsított a tempón. 

A fiú már zihált a kezei között, ahogy Adam vadul dolgozott rajta.
- Ah igen! – kiáltott fel Josh, Adam pedig már meg is érezte a fiú boldogságának meleg bizonyítékát a markában. Még álltak egymásnak feszülve pár pillanatig, aztán Josh mozdult előbb - finoman eltolta Adamet, felhúzta a nadrágját és kilépett a fülkéből. A csapokhoz ment, hogy megmosakodjon és kiöblítse a száját. 
Adam követte és ő is kezet mosott.
- Adam… Egyébként – mondta a tükörben mosolyogva a fiúra.
- Hát nagyon örültem Adam – mosolygott ő is, elzárta a csapot és indulni készült.
- Várj! Mikor találkozunk újra? – kérdezte Adam óvatosan.
- Attól még mert kiverted nekem egy nyilvános WC-ben én meg leszoptalak még nem járunk – felelte hidegen.
- Értem.

Josh tényleg nem akart tőle semmit. Rendszeresen szedett fel embereket a szórakozó helyeken. Szerette ezeket a kalandokat. Nem is gondolt rá, hogy Adam esetleg többet lát a dologban. Most viszont megsajnálta a fiút. Bántani tényleg nem akarta.
- Hé… Többet nem nyújthatok neked, de ha esetleg, valamikor repetáznál, szombat este szinte mindig itt vagyok – kacsintott rá mosolyogva majd magára hagyta.
   
Percek telhettek el, mire Adam meg bírt mozdulni. Hirtelen nagyon elcseszettnek érezte a pillanatot. Szédült a piától és az eseményektől is, amik még mindig a szeme előtt peregtek, aztán hirtelen kapcsolt és elindult, hogy megkeresse BJ-t. Erről az egészről ő tehet.

- BJ! Haza megyek. Jössz vagy maradsz? – a hangja nyugodtságot tükrözött, de belül tajtékzott. Be akart olvasni a lánynak, hogy ezt mégis hogy képzelte.
- Máris menni akarsz?
- Igen. Szóval jössz? – kérdezte egyre türelmetlenebb hangon.
- Persze.
A hazaúton nem szóltak egymáshoz. BJ látta, hogy valami nagyon nincs rendben Adam idegállapotával, és ilyenkor jobb, ha ráhagyja. Majd kilógja magát. Épp hogy beléptek az ajtón, Adam bevágta maga után, és egyből neki esett BJ-nek.
- Mégis mit gondoltál?! Mire volt jó ez az egész?!
- Ugyan mire gondolsz, nyuszi? – tudta, hogy mindkettejüknek jobb, ha legalább ő nyugodt marad.
- Rám uszítottad a srácot! Miért kellett? – kérdezte még mindig emelt hangon.
- Azért, hogy szórakozz egy kicsit Ad. Ne csináld már? Mégis mi volt ebben ekkora baj?
- Ah semmi… - legyintett Adam, és lehuppant a kanapéra. BJ aggódni kezdett mikor látta, hogy az ideges arcot most egy meggyötört váltotta fel.
- Mi történt? – kérdezte, miközben gyengéden végigsimított az arcán.
- Egy lotyó lettem… - motyogta szomorúan. 

BJ nem tudta vissza fogni magát, apró mosolyra húzódott az ajka.
- Tessék?
- Ah BJ. Ne röhögj ki…
- Nem röhögök, csak mondd el, miért vagy lotyó? – kérdezte még mindig mosolyogva.
- Mert… - nagy levegőt vett, és folytatta. – Hagytam hogy… szóval… leszopjon a WC-ben. Aztán én meg kivertem neki. Az első kibaszott alkalmam egy nyilvános klotyóban volt egy ismeretlennel. 
- Ez akkora baj? Nem szexeltetek, a szó szoros értelmében. De legalább jól éreztétek magatokat. Aranyos srácnak tűnt. 
- Ja, de miután megkérdeztem, hogy mikor látom újra lerázott, hogy csak kaland volt és felejtsem el, hogy a pasim lesz – mondta szomorúan.
- Jaj, Adam. Figyelj. Nagyon tetszett a fiú? Többet akarsz tőle?
- Nem tudom. Nem is beszélgettünk. Nem ismerem – mondta egy kis gondolkodás után.
- Élvezted amit csináltatok?
- Nagyon… - vallotta be elpirulva.
- Akkor mégis mi a probléma, hm? Te sem akarsz egyből többet tőle, mert nem tudod milyen, de végre elengedted magad és olyat csináltál, amit még soha. Ráadásul még élvezted is – kacsintott Adamre.
- Rohadtul élveztem… - nevetve döntötte hátra fejét a kanapé támlájára. – Igazad van BJ. Mint mindig. Kérhetek tőled egy szívességet? - kérdezte egy kis gondolkodás után.
- Majd meglátjuk… - mondta gúnyosan.
- Tudom, hogy rég vágysz arra, amit kérni szeretnék – nevetett.
- Na halljam.
- Megtanítasz csókolózni? – kérdezte félénken Adam.
- Jaj baby. Valami baj volt vele? – kérdezte. Őszintén érdekelt barátja problémája. Olyan kétségbeesetten kéri, hogy segítsen neki. Tudta, hogy történhetett valami, különben Adam soha nem kért volna ilyet tőle.
- Mondhatjuk. Idegen volt, szerencsétlen és nyálas. Nagyon nyálas – húzta el az száját.
- Ajaj. Na akkor kezelésbe veszlek cica – mondta, aztán felpattant, átvetette a lábát Adam derekán, majd szembe vele az ölébe ült.
- Mi? Most? – kérdezte Adam rémülten.
- Még most lesz a legjobb. Amíg a maradék kis alkohol dolgozik bennünk – mondta nevetéstől fuldokolva.
- Oké. Mit csináljak?
- Először is nyelj egy nagyot. Nem kell a nyálad. Minden csók előtt nyelj, Adam.
- Rendben – majd teljesítette a feladatot, mint egy jó diák.
- Na gyerünk. Csak hagyd, hogy én vezessek. Memorizálj – mondta és már rá is tapadt az ajkaira. 

Először csak puszikat adtak egymásnak, majd BJ szorosan és hosszan csókolta meg. Adam nagyon furcsán érezte magát. Josh-nál ilyenkor már pillangók verdesték a hasát és bizsergett az ágyéka az izgalomtól, de ettől most borzasztó messze volt. Teljesen idegen érzés volt. Nem volt rossz, de az izgatótól mérföldekre... 
BJ résnyire nyitotta a száját, és nagyon finomat végighúzta a nyelvét Adam ajkain, ezzel kérve a bebocsájtást. Adam vette a lapot, és ő is finoman nyitotta az ajkait. A lány azonnal átcsúsztatta a nyelvét a fiú szájába, és gyengéden simogatta. Szépen egyenletesen egyre gyorsabb tempót diktált, míg nem a nyelveik vad táncba kezdett egymással. BJ egy hirtelen mozdulattal nagyon finomat a fogai közé fogta a fiú nyelvét és lágyan meghúzta majd el is engedte. Adam felnyögött az érzéstől. Ez a trükk nagyon tetszett neki. Ezt biztos, hogy elraktározza. 
Aztán BJ újra támadt, a fiú alsó ajkába harapott, majd elengedte és végignyalta. Zárásként megint szenvedélyesen megcsókolta és elhajolt.
- Ennyi? – kérdezte Adam hitetlenkedve.
- Ennyi?! Adam percekig csókolóztunk. Mit akarsz még ennél többet? Ezt órákig is ragozhatnánk, de a képlet egyszerű – mondta tárgyilagosan.
- Oké. És… Milyen voltam? – kérdezte szégyenlősen.
- Az majd most kiderül. Mutasd, mit tanultál? – ezzel pedig újra megcsókolta. 
Adam először meglepődött, de elfogadta a kihívást. Mindent pontosan úgy csinált, mint ahogy tanították neki. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a nyelvharapdálós részt egy kicsit megspékelte, nem csak simán elkapta a fogaival mint az előbb BJ, hanem csók közben, a szájába szívta a lány nyelvét és úgy kapta el óvatosan. 
A lány annyira meglepődött, hogy még a szemei is kipattantak a csodálkozástól, majd mikor Adam elengedte csak elmosolyodott és elismerően bólogatott.
- A legjobb diák, hölgyeim és uraim. Született tehetség – és játékosan tapsolt közben. Adam meg csak nevetett és nagyon örült a dicséretnek.
- Köszönöm BJ. Imádlak – mondta, és megölelte a lányt. – Na de most menjünk aludni. Holnap még ki kell pakolnom, hétfőn meg már suli.

2 megjegyzés:

  1. "Lotyó lettem..." :D Hát ez isteni :D De cukki. Jól hozod azt hogy itt még kis szendeszűz. Na de kíváncsi vagyok mikor alakul már át a későbbi szexistenné :D

    VálaszTörlés
  2. Nemsokára, csak türelem. :) Te tudod a legjobban, mennyit szoktam pötyögni szabadidőmben. Haladok ahogy tudok. :)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.